Felmentett miniszterek

Lázár és Balog távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket és lojalitásukat.

Nem mindegy, hogy felmentést kap valami alól az ember, vagy a felmentését kapja meg. A Fidesz váratlan boltzármentesítő akcióját követően sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy az Orbán-kormány két renitens minisztere az előbbiben részesül-e, vagy az utóbbi vár rájuk. Persze ahogy a boltzár eltörlése mögött sem egy év mérlegének gondos megvonása állt, hanem józan hatalomtechnikai megfontolások, úgy Balog Zoltán és Lázár János magánszámáról se gondolhatta senki, hogy rögtön piros lapot érne. Legfeljebb sárgát – de ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor Rogán Antal hétfőn bejelentette, hogy a Fidesz visszavonja a finoman szólva is megosztónak bizonyult intézkedését, és Tuzson Bence még csak a fejét kapkodta, rögtön sejteni lehetett, hogy az ötlet nem fog mindenkinek tetszeni a kormánypártok soraiban. Különösen azoknak nem, akik már beleálltak az ügy védelmezésébe. A döntés elsősorban a KDNP-t érintette kellemetlenül, mivel a vasárnapi zárva tartás kezdettől fogva hozzájuk kötődött – nem mintha ez ne lenne eleve elég kellemetlen. Ezért a Fidesszel együtt dübörgő koalíciós partner képviselői tartózkodhattak a parlamenti voksolás során, vagyis „udvarias nemmel” szavazhattak, ahogy azt a párt frakcióvezetője, Harrach Péter értékelte. Más kérdés, hogy végül éppen a Harrach által leadott szavazatból lett udvariatlan nem, de a honatya állítólag csak mellényúlt.

Annál szigorúbban vonatkozott a frakciófegyelem a képviselői posztot is betöltő miniszterekre, amit jól mutat, hogy még a két KDNP-s tárcavezető, Simicskó István és Seszták Miklós is megszavazta a boltzárat eltörlő törvényjavaslatot. A szigor oka feltehetően az lehetett, hogy Lázár János hétfőn meglebegtette: elképzelhető, hogy elvi okokból nem fogja támogatni az indítványt. Egyes értesülések szerint erre Orbán Viktor azzal reagált, hogy aki nem szavazza meg a törvényt, másnap már nem lesz miniszter. Ennek némileg ellentmondani látszik, amit más forrásokból lehetett hallani, hogy Balog Zoltán engedélyt kapott a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadásra. De akármi is zajlott a színfalak mögött, az eredmény ismert: egy közös nyilatkozat erejéig megszületett az egymást köztudottan kevéssé szívlelő Lázár és Balog alkalmi koalíciója.

Kettejük közül nem is annyira a humán-, mint inkább a kancelláriaminiszter esete érdekes. Lázár ugyanis az utóbbi időben hajlamos túlfeszíteni a húrt: elég arra emlékeztetni, hogy ma bizonyára nem működne önálló Rogán Antal-ügyi minisztérium, ha ő nem intéz ultimátumot Orbán Viktorhoz – no nem Rogán, hanem a saját érdekében, lemondását is kilátásba helyezve arra az esetre, ha ellenlábasa jogkörei összegabalyodnának az övéivel. A sistergő belső feszültség akkor egy időre fedő alá került, amit most mintha félrehúztak volna. S hogy ez vajon azért történt-e, mert Lázár így akarta kifejezni ellenérzését a visszakozás mögött sejthető Rogán–Habony-tandemmel szemben, vagy egyszerűen csak elvi emberként kívánt feltűnni a hirtelen irányváltást értetlenül szemlélő Fidesz-tábor előtt, más elvi emberekhez csatlakozva, az voltaképpen mindegy. A lényeg, hogy ettől az ügy újabb gellert kapott, s így már végképp túlmutat a szabad vasárnap kérdésén.

Tegyük fel, hogy az egyszeri kormánypárti képviselőnek fenntartásai támadnak az egyik épp tárgyalt törvényjavaslattal kapcsolatban, ezért ahelyett, hogy részt venne a szavazáson, inkább közleményt ad ki a következő konklúzióval: „Távolmaradásom »nem« szavazat, amelyet a kormány iránti lojalitásból és Orbán Viktor miniszterelnök úr kérésére nem adok le.” Nehéz elképzelni? Igen, de mostantól nem lehetetlen. Főleg ha nem az egyszeri képviselőből indulunk ki, hanem a jelen ábra alapján erős (párt)emberek ad hoc szövetségéből. Ami nem példa nélküli számos demokrácia gyakorlatában, de annál inkább az a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Így viszont bármi volt is Balog és Lázár eredeti célja, annál valamivel többet értek el. Hiszen míg a boltzár eltörlése azt mutatta meg, hogy kellő erő felmutatásával szembe lehet menni a Fidesszel, addig kettejük fellépésének legfőbb tanulsága az, hogy akár magával Orbán Viktorral is szembe lehet menni. Ha a miniszterelnök beváltaná állítólagos fenyegetését, és felmentené a két tárcavezetőt, azzal a vasárnap ügye népszavazás nélkül is kormányválságba fulladna. Ha viszont felmentést ad nekik, akkor a híres fideszes frakciófegyelem úgy kezd működni, mint a viccbeli medve halállistája, amiről nyuszikának nem kunszt lekerülnie – csak szólnia kell a medvének.

Úgy tűnik, Lázár végül egy újabb sárga lappal megúszta, az pedig csak az ő erejét mutatja, hogy ennek ellenére még mindig ott van a pályán. Balogból – és a kevésbé látványosan, de szintén távolmaradó Kövér Lászlóból – meg legfeljebb nem lesz köztársasági elnök. Vagy ha igen, hát büntetésből. Kérdés, megért-e ennyit Orbán Viktornak a vasárnapi kaland.