Kopasz, tudod, mikor szerelsz le: majd ha Osztapenko lépést vált – juthat eszünkbe a nyolcvanas évekbeli „öreg katonás” beszólás arról, hogy Tarlós István kormánypárti főpolgármester a minap Osztapenkóhoz hasonlította önmagát. A rendszerváltozás előtt „szovjet hősnek” kikiáltott parlamenter halála a mai napig tisztázatlan, de egyre több adat lát napvilágot arról, hogy 1944-ben a Budapestet korábban megszálló németek lőhettek ugyan a távozó küldöttre, de végül a sajátjai, a megszállásra készülő oroszok szemből érkező gránátjai végezhettek vele. Hasonló össztűzben érezheti most magát Tarlós a fővárost érő, immáron állandósult kormányzati nyomásgyakorlás, valamint a sajátjai felől repkedő politikai repeszdarabok következtében.
A 3-as metró felújításához szükséges pótlóbuszok beszerzése körül kialakult méltatlan huzavona, illetve az, hogy a „nemzeti buszstratégiára” hivatkozva pazarlásra kényszeríti a fővárost a kormány, felér egy kartácstűzzel. A BKV finanszírozásának megoldatlansága önmagában is súlyos sebet ejtett a városvezetésen. Közben a balliberális ellenzék, amelynek egy része tevőlegesen is felelős Budapest mai gondjaiért, azt kéri számon Tarlósékon, amit annak idején ők mulasztottak el. Ehhez jön még a sorozatos ötletelés az úgynevezett szuperkórházakról, a pályaudvarok bezárásának átgondolatlansága, az iskolák teljes államosításának az ügye vagy éppen a budai Vár körüli hercehurca.
Például hiába van választott önkormányzata az I. kerületnek, a helyi sajtóreferenstől tudjuk, hogy felsőbb utasításra ma már a Vár területét érintő saját beruházásaikat sem „kommunikálhatják”. A Városliget megújítását is sikerült botránykővé tenni: a magukat Ligetvédőknek nevező civilek ma már a saját szemüknek sem hisznek. Miért kellett minden előzetes bejelentés és egyeztetés nélkül láncfűrésszel nekiesni a fáknak? Hiszen a fakivágás és -ültetés periodikus folyamata nem ördögtől való egy városban: a megújítás velejárója. Ha a hosszú évtizedekig elhanyagolt ligetből igazi park lesz, a lebetonozott részekre, valamint a meglévő, de lepusztult építmények helyére épülő színvonalas múzeumokon már senki sem fog fennakadni. Ehhez képest folytatódik a süketek párbeszéde, mindenki hajtogatja a magáét. Zugló képviselői az utolsó pillanatban, már a tervek elkészülte után kezdeményezhettek csak tárgyalásokat az állami vagyonkezelővel. Józsefváros önkormányzata bele sem szagolhat abba, hogy mi történik a józsefvárosi Orczy-kertben – de már nem is akar. A II. kerületben – elmondásuk szerint – sem a polgármester, sem a főépítész nem nyilváníthatott még csak véleményt sem a Radetzky laktanya botrányos bontásáról és a helyére tervezett borzalmas üvegpalotáról.
