Nem lehetek Magyarország barátja – ezt kellett leszűrnöm a Magyarország Barátai Alapítvány irodavezetőjének válaszleveléből. Azért írtam a Friends of Hungary Foundationnek, mert szombaton tartják a Magyarország Barátja Díj átadó ünnepségét a budapesti Vigadóban. Itt tudomásom szerint megkapja a díjat az Egyesült Államokban működő Magyar Lobbi nevű, ezerötszáz fős csoport vezetője, Lipták Béla is. A nyolcvanéves mérnök-professzor – aki résztvevője volt az 1956-os forradalomnak is, erről hosszasan mesélt a róla a Mandinerre portrét író Szilvay Gergelynek –, és a Magyar Lobbi tevékenységéről többször is beszámoltam a közelmúltban a Magyar Nemzet hasábjain.
Ők voltak azok, akik George Pataki egykori New York-i kormányzót javasolták az Egyesült Államok budapesti nagykövetének. Később Lipták Béla számon kérte a jogállamiságot a CEU ügyében, a felsőoktatási törvény Alkotmánybíróságra juttatását javasolva Áder Jánosnak. Ugyanezért írt Ádernek a lobbicsoport egy másik tagja, a szintén ötvenhatos „pesti srác” Jankó Béla is, aki szerint a köztársasági elnök „Csak ezzel mentheti meg a szabadság méltóságát! Imádkozunk, és reméljük, hogy talál erőt a helyes döntés meghozatalához.” Mint tudjuk, nem talált, hanem aláírta az úgynevezett lex CEU-t. Legutóbb Lipták a Paks II. beruházással szemben emelte fel a szavát, a szerinte a magyar energiafüggetlenséget megszüntető lépés ellen népszavazással harcolna, amelyért aláírásokat kezdett gyűjteni.
Sokan megkérdőjelezik a Magyar Lobbi és Lipták Béla tevékenységét, olyan kritikák szokták érni, hogy az amerikai lobbicsoport feladata az lenne, hogy a magyar kormány álláspontját támogassa az USA-ban. Mindezek ellenére úgy fest, a kormányzattal és kormányközeli figurákkal is jó kapcsolatot ápoló Magyarország Barátai Alapítvány méltónak találta arra, hogy kitüntesse a Magyarország Barátja Díjjal.
Szerettem volna bemenni a Vigadóban rendezendő díjátadóra, egyrészt, hogy meghallgassam Orbán Viktor miniszterelnök – a meghívó szerint másfél órásra tervezett – beszédét, másrészt, hogy hírt adhassak arról, kik kapták idén a díjat. Úgy gondoltam, ez közérdek, ezért a Magyarország Barátai Alapítvány oldalán egyébként általam nem lelt esemény regisztrációs e-mail címére írtam, jelezve részvételi szándékomat. Ám az irodavezetőtől csak ezt a választ kaptam: „Köszönettel vettük érdeklődését, de sajnálattal tájékoztatom, hogy a rendezvény nem sajtónyilvános. Megértésében bízva”, stb.
„Magyarország büszke lehet arra, hogy ilyen barátai vannak” – mondta Áder János az alapítvány egyik korábbi eseményén. A jelek szerint a Magyar Nemzet újságírójaként én nem tartozom ebbe a körbe.
Persze lapunk munkatársai gyakorta szembesülnek azzal, hogy bizonyos hivatalok és minisztériumok nem válaszolnak érdemben a megkereséseinkre.
Áder kijelentésekor még nem is sejthette, hogy később egy őt „támadó” amerikás magyar is e barátok közé kerül – már önmagában az is meglepő, hogy az utóbbi időben magát kormányellenes hangulatú akciókkal észrevétető amerikás magyart kitüntetik. Lipták Béla professzor úr ráadásul láthatóan nem a jelenkori magyar „politikai kultúrából”, a kormánytól való mindent átható félelem légköréből érkezik a Vigadóba. A Magyar Lobbi azon tagjainak, akik ellátogatnak a díjátadóra, azt írta, ha úgy gondolják, hogy hasznos lehet, vigyék magukkal a Paks II.-vel kapcsolatos felhívásukat, és népszerűsítsék a népszavazást kérő internetes aláírási ívüket is.
Cikkünk megjelenését követően a Magyarország Barátai Alapítvány egyik munkatársa közölte lapunkkal, a rendezvény valóban nem sajtónyilvános, a kormányzati szócső Magyar Idők munkatársait sem engedik be. Mint írta, a résztvevők eme találkozásokat belső eseményként kívánják kezelni, saját orgánumaikon (Hungary Today, és a belsős Friends of Hungary), lesz beszámoló a történtekről.
