105 éve működik a védőnői ellátás rendszere, és folyamatosan fejlődik az egyetemes emberi értékek, a tudomány aktuális ismeretei és a gondozottak mindenkori szükségletei szerint. A védőnő és az általa gondozottak kapcsolata a kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapul. Minden új élet segítése, az őket hordozó édesanyák és a gondoskodó édesapák, valamint a családok támogatása megtisztelő és felelősségteljes feladat a hivatásukat gyakorló védőnőknek. Hivatalosan június 13-a a védőnők napja.
A Védőnői Szolgálat 2013-ban Magyar Örökség Díjat kapott, 2014-ben bekerült a Magyar Értéktárba. A Hungarikumbizottság 2015. április 23-i döntése alapján mint nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszert felvették a Hungarikumok Gyűjteményébe.
Az 1915. június 13-án Országos Stefánia Szövetség néven alapított, idén 105 éves Védőnői Szolgálat az anya-, gyermek- és családvédelem bástyája. Akkoriban nagyon kedvezőtlen volt a népesedési helyzet, csökkent a születésszám, magas volt és növekedett a csecsemő- és kisgyermek-halálozás. Emberek tömegei éltek rossz egészségügyi körülmények között, szegénységben, nélkülözésben, és az I. világháború is súlyos terheket jelentett a családoknak. Sürgős, pozitív változásokra volt szükség a családok megerősítésére, elsősorban az anya- és a csecsemővédelem területén.
Kahlichné Simon Márta, aki a védőnőképzés meghatározó személyisége, így ír az alapításról: „A kezdeményezők dr. Bárczy István (1866–1943) politikus, Budapest székesfőváros polgármestere és dr. Madzsar József (1876–1944) orvos, szociálpolitikus a szövetség programtervezetének szerkesztői voltak. A szövetség névadására felkérték gróf Lónyai Elemérné Stefánia királyi hercegnőt (1864–1945). Az ünnepélyes alakuló ülését 1915. június 13-án tartották a budapesti Újvárosháza közgyűlési termében. A dátum történelmi jelentőségű, mivel ekkor kezdődött Magyarországon az anya- és csecsemővédelem intézményes szervezése és indult útjára a védőnői munka.
A szövetség programjának célja: »a csecsemőhalandóság csökkentése, ennek révén pedig a nemzet számbeli erősbítése és feljavítása«, valamint a tudatlanság és babona elleni küzdelem volt. A munka szervezésében a korszak neves orvos professzorai is közreműködtek, többek között dr. Tauffer Vilmos szülésztanár, dr. Bókay János és dr. Heim Pál gyermekgyógyász professzorok.”