Jogállam a holland génekben

Majdnem az egész Nyugat egykori gyarmatai kifosztásakor és a bennszülöttek kiirtásakor szedte össze a jogállami géneket, csakúgy, mint a máig tartó gazdagságot.

A hágai Nemzetközi Büntetõbíróság. MTI/AP/Peter Dejong Fotó: Peter Dejong Forrás: MTI/AP/

Sokak szerint a bírói tanácsot az igazságügyért felelős minisztérium és a bírók közötti »pufferként« hozták létre. Az első összeütközésre 2011-ben került sor, amikor 24 bíróságból kilencet megszüntettek, bevezették az új menedzsmentmódszereket a teljesítménykövetelmények meghatározásában és a források elosztásában. A bírók több mint harminc százaléka (beleértve a legfelső bíróság elnökét) tiltakozó nyilatkozatot írt alá, bár ez nem változtatott a megindult átalakítások menetén. A közelmúltban újabb nyilatkozatot tettek közzé a bírók, amelyben a költségvetéssel kapcsolatos kifogásaikat fogalmazták meg, amely költségvetés ma is a minisztériumi költségvetés része. A tanulmány a bírói függetlenség kérdését a különféle bírói ítéletekhez kapcsolódó nyilvános, politikai jellegű viták viszonylatában tárgyalja. A függetlenség egyik biztosítékaként emeli ki, hogy a bírók ellen kizárási kérelmet lehet bejelenteni. Geert Wilders bírósági ügyei kapcsán mutatja be, hogy ezek milyen következményekkel járhatnak, különösen akkor, ha a nyilvános vitákban a bírók maguk is véleményt nyilvánítanak. Hollandiában egyébként nem tilos, hogy a bíró politikai pártnak legyen a tagja. A tanulmány azzal zárul, hogy néhány európai uniós országban növekszik a politikai nyomás a bíróságokon, ami Hollandiában is szükségessé teszi a jogi biztosítékok megerősítését a bíróságokat illetően.”

Tudom-tudom, kissé száraz ez a szöveg, de azért elég érdekes, mi több, elgondolkodtató. Végig is mehetnénk egyenként a benne megfogalmazott furcsaságokon, de most idő hiányában egyetlen dolgot emelek ki, ezt:

„Geert Wilders bírósági ügyei kapcsán mutatja be, hogy ezek milyen következményekkel járhatnak, különösen akkor, ha a nyilvános vitákban a bírók maguk is véleményt nyilvánítanak. Hollandiában egyébként nem tilos, hogy a bíró politikai pártnak legyen a tagja.”

Igen, akkor most egy pillanatra gondoljunk bele, mi lenne itt, ha a magyar bírók politikai tevékenységet végezhetnének! Mert ha teljesen természetes és demokratikus és EU-kompatibilis, hogy mondjuk Geert Wilders perében egy pedofilpárti bíró ítélkezzen, akkor miért ne lenne magától értetődő, hogy mondjuk az én peres ügyeimben egy DK-s bíró hozzon ítéletet? Vagy egy MSZP-s. Esetleg egy fideszes?

Bár ez utóbbi esetben a haladók nyilván meg lennének botránkozva, mert egészen biztos vagyok abban, hogy minálunk egy ilyetén szabályozás esetén hamar kiderülne, a bírák nyugodtan lehetnek politikai pártok tagjai, szabadon kifejthetik politikai nézeteiket és szimpátiájukat, kivéve, ha kormánypártiak.

(Vesd össze: ha egy sportoló vagy művész kiáll a Fidesz–KDNP mellett, az skandalum, és az illető azonnal elveszíti „közmegbecsülését”, már amennyiben a csőcselék megbecsülése azonos a közmegbecsüléssel. Ellenben ha egy sportoló vagy művész balos vagy libsi kötődését vallja meg nyilvánosan, akkor körülünneplik.)

Körülbelül ennyit akartam még hozzátenni a hollandiai jogállamiság kérdéseihez – mondhatnám, ezzel akartam még tovább vicceskedni. S hogy igazán nagyot kacagjunk, hadd idézzem ide végezetül a holland legfelsőbb bíróság elnökét, aki a minap ezt a mondatot bírta megfogalmazni:

„Hollandiának már a génjeiben van a jogállam, Magyarországnak viszont nem.”

Ó, hogyne! Bár óvatosan megjegyezzük a holland főbíró úrnak, hogy ezeket a géneket nem szerencsés emlegetni, abból még nagy baj lehet. Amúgy pedig a jogállam minden bizonnyal a gyarmati múltban ivódott bele a derék hollandusok génjeibe.

Majdnem az egész Nyugat egykori gyarmatai kifosztásakor és a bennszülöttek kiirtásakor szedte össze a jogállami géneket, csakúgy, mint a máig tartó gazdagságot. Feltehetőleg ezzel a génekbe ivódott jogállamisággal függhet össze az is, hogy a holland katonák ölbe tett kézzel és lábhoz tett fegyverrel nézték végig, ahogy a szerbek Srebrenicánál meggyilkolják a bosnyákokat.

Csaknem kilencezer férfit és fiatal fiút. S hogy a négyszáz jelen lévő holland békefenntartó és tisztjeik miért nem ültek a vádlottak padján Hágában a szerbek mellett? Hát valószínűleg azért, mert a bíróság Hágában van, továbbá azért, mert a génekbe ivódott jogállam éppen azt súgta, hogy teljesen mindegy, mit művelnek a gyarmatokon a bennszülöttekkel.

Ugye, milyen jót kacagtunk? Már fogjuk a hasunkat a nevetéstől. Búcsúzunk is ezzel a képpel: elöl a tömeggyilkos szerb különítményesek, hátul a holland békefenntartók.

Közöttük a tömegsír meg a jogállami gének…