Nem. Nem szabad. Persze nem tagadhatjuk: szép illúzió volt. Szinte álom – vagy lázálom? S milyen régóta tart! Már Batsányi János így szólt kortársaihoz: „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” Igen, több mint kétszáz éve mondogatjuk egymásnak ezt a sort és várjuk a csodát. Onnan, Nyugatról, Párizsból, Dévény felől. Hát jó, akkor most egy pillanatra vegyük komolyan Batsányinkat, és vessük vigyázó szemünket Párizsra.
Párizsban ma egy súlyos lelkibeteg, identitászavaros, mindig mindenben kudarcot valló alak az úr. Párizs rothad. ’68 óta folyamatosan. Párizsban győzött a „nyitott társadalom”, Párizs számos kerületében naphosszat sétálhatsz anélkül, hogy egyetlen fehér embert látnál, Párizsban a filmrendező Mathieu Kassovitz A gyűlölete az úr. Párizsban már senkit nem érdekel a költészet maga, mégis égre kelt az éji folyó csillaga.
Párizsban birkát vágnak a külvárosi erkélyeken, Gérard Depardieu Oroszországba emigrált. Ó, hát hová lettek azok az idők, amikor a cári emigráció s a térképről letörölt Lengyelország emigrációja együtt itta halálba magát abszinttal – éppen Párizsban? Azok az idők is odalettek. Ha Henri de Toulouse-Lautrec most feltámadna és sétát tenne vasárnap a városban, biztosan megtámadnák a sárga mellényesek, hiszen grófi származású, ráadásul olyan burzsoá szenvedélyei voltak, mint a montmartre-i mulatók, táncosnők, örömlányok és kártyások, s olyan alakokkal mutatkozott, mint Aristide Bruant. Ilyesféle elhajlásokat nem tűrhet el korunk formálódó új proletárdiktatúrája.
Ugyanakkor, mivel Toulouse-Lautrec törpe maradt, mielőtt agyonvernék, véres harcot indítanának azon jogáért, hogy indulhasson az olimpián, leginkább magasugrásban. Mert a jogoknál már nincsen fontosabb ma. Éppen a minap vették körbe ezek a sárga mellényesek a lengyel bevándorlók gyermekeként már Párizsban született zsidó Alain Finkielkraut-t, és igazán keresetlen, nagyblankás szavakkal „Büdös zsidó, cionista, ba…d meg anyád!” kiáltással üdvözölték, s ha nincsenek ott a rendőrök, meg is lincselik. Ám ne gondoljuk egy pillanatra sem, hogy ezek a kedves emberek nincsenek tökéletesen tisztában a saját valódi s még inkább a vélt jogaikkal.