Már az IMF sem az igazi

A balliberális szakértőktől ismét megtudhattuk, hogy az IMF nem egy komoly szakmai szervezet, csak totózik, és nem képes egy ilyen jelentéktelen kis ország növekedését pontosan megbecsülni.

A szervezet legutóbb tavaly ősszel adott ki hasonló nemzetközi tanulmányt Fotó: Reuters

A jó hír számunkra az, hogy a világgazdaság csökkenő növekedése ellenére nagyobb jólétet jósol nekünk az IMF. Áprilisi előrejelzésében ugyanis felfelé módosította mind az idei, mind a jövő évi várható gazdasági növekedésünkre vonatkozó prognózisát. A tavalyi 4,9 százalék után a magyar gazdaság idén 3,6 százalékkal nőhet, jövőre azonban 2,7 százalékra lassulhat az ütem. Az idei növekedési ütemet 0,3 százalékponttal, a jövő évit 0,1 százalékponttal emelték a valutaalap elemzői a tavaly novemberben közzétett regionális euró­pai gazdasági előrejelzéshez képest az IMF honlapján most megjelent, Világgazdasági kilátások című tanulmányban. A friss előrejelzés szerint a magyar munkanélküliségi ráta idén 3,5 százalékra, jövőre pedig 3,4 százalékra csökkenhet a tavalyi 3,7 százalék után.

Örömteli, hogy mára az IMF is belátta, hogy a magyar gazdaság növekedése, fejlődése stabil lábakon áll, ami jó alapot teremt a háztartások és a vállalkozások pénzügyi gyarapodásának.

A balliberális szakértőktől persze ismét megtudhattuk, hogy az IMF nem egy komoly szakmai szervezet, csak totózik, és nem képes egy ilyen jelentéktelen kis ország növekedését pontosan megbecsülni. Amiben mellesleg van némi igazság, hiszen a valutaalap az elmúlt négy évben immár a hetedik alkalommal módosította felfelé a Magyarországra vonatkozó várakozását, ahogyan a többi nemzetközi szervezet (például az Európai Unió és az OECD) is javította legutóbb Magyarországra vonatkozó növekedési prognózisát. Sőt még a Világbank is felfelé javította a magyar gazdasági növekedésre vonatkozó legfrissebb prognózisát.

Mindezzel csak az baj, hogy sokan emlékszünk még arra az időre, amikor az MSZP–SZDSZ-kormányok tagjai és szakértői isteni kinyilatkoztatásnak és parancsnak tekintették az IMF minden hazánkra vonatkozó szavát, rezdülését, amelyeket nem követni egy magunkfajta kis országnak halálos bűnnek számított. Amikor 2013 augusztusában az Orbán-kormány bezárta a budapesti IMF-irodát, a balliberális szakértőkön kollektív szörnyülködés lett úrrá. Mi lesz most? – kérdezgették egymástól drámai hangon. Ám úgy tűnik, a balliberálisok egykori etalonja sem az igazi, ha nem az Orbán-kormányt szidja, ellenben elismeri a magyar gazdaságpolitika eredményeit.

Ennek ellenére azért maradtak kellően magabiztos hazai szakértőink, mint például ­Mellár Tamás, a közgazdaság-tudományok doktora vagy Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, akik a nemzetközi intézmények értékelése és meglehetősen pozitív előrejelzése ellenére is sötét jövőképet igyekeznek elénk és a választók elé tárni. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ők milyen üveggömböt használnak vagy csak találgatnak-e, mint egyes balliberálisok szerint az IMF. Mindenesetre egyvalami biztos: hogy az ő jövendöléseik jelentősen eltérnek a konszenzustól.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint a hazai gazdaság negyedévről negyedévre több mint négy százalékkal, az uniós átlagot több mint kétszeres mértékben meghaladva bővül. Ez tény, nem vélemény. Ebből kellene kiindulnia mindenkinek, és nem a kicsinyes politikai előítéletekből.

Szembetűnő, hogy az utóbbi időben a bal­liberális táborban mennyire felerősödött a gazdasági szkepticizmus, a minden jó és értelmes intézkedés zsigeri tagadása, megkérdőjelezése. A DK kommunikációjában érhető tetten ez a leginkább. Ugyanakkor a közgazdasági szakmában közismertek azok az elméletek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a negatív hírekkel, értékelésekkel jelentős károkat lehet okozni. A negatív várakozások jelentős hatással lehetnek a gazdasági szereplők döntéseire, különösképpen a külföldi befektetők és a turisták gondolkodására. Ezért azok az ellenzéki politikusok és szakértők, akik ilyen módon próbálnak szavazatokat szerezni, a szavazóknak ártanak a leginkább.

A szkepticizmus szoros kapcsolatban áll a relativizmussal. Az ellenzéki balliberálisok mindkét módszert előszeretettel alkalmazzák, amivel súlyos károkat okoznak az országnak. Csak remélni tudom, hogy az egyetemeinken, különösképpen a CEU-n, nem ilyen módszerek alkalmazására tanítják egyes professzorok a tanítványaikat. Mindez ugyanis tudatos károkozás valamely előny megszerzése érdekében. Ezért érdemes lenne mindkét módszer alkalmazását sokkal szigorúbban megítélni és szabályozni, különösen választások idején.

A szerző közgazdász, egyetemi docens