Hogy a méltányos, kompromisszumos szétválás mégsem akar sikerülni, az tehát nem törvényszerű, hanem politikai akarat és cselekvések eredménye. Az elsődleges akaratképző pedig nem más, mint – a német Wolfgang Streeck szavaival élve – az épülő liberális birodalom eddig rejtőzködő hegemónja, Németország. Szorosan a nyomában jár, sőt időnként előzi őt a magát mindig nagyobbnak látni akaró, ám Charles De Gaulle óta ebben inkább parodisztikusan viselkedő Franciaország, Bonaparte-komplexusos elnökével; és a birodalmi bürokrácia élcsapata, a Juncker–Sellmayr-féle bizottság, akik számára az Európai Egyesült Államok jelenti a középszer tartós felemelkedésének és uralmának reményét.
A birodalom tehát nem enged, mert nem engedheti meg magának a szeparatista, nacionalista, szuverenista törekvések sikerét. Ebben a játszmában a mindenki számára előnyös szabadkereskedelem, a szabályokon alapuló világrend és más kiüresített szóvirágok brüsszeli, berlini, párizsi bajnokainak felfogása szerint mégiscsak győztesek és vesztesek vannak. És mivel a britek maguk kezdeményezték a brexitet, nem érdemelnek különb elbánást, mint a németek és szövetségeseik az első világháborút követően. Hogy mindez éppen a Párizs környéki békeszerződések 100. évfordulóján történik velünk, az több mint szimbolikus.
A semmit nem felejtők, semmit nem tanulók, megszabadulván a hegemón legnagyobb belső ellensúlyától, felpörgetik a központosítást és letörik a kisebbnek vélt helyi nemzeti felkeléseket. Erről szól a májusi EP-választás és a hosszú nyári alkudozás az unió vezető pozícióinak elosztásáról, melyben az elbrüsszelesedett bajor Manfred Weber még csak nem is zsugás, hanem csak könnyen dobható kártyalap. Amivel azonban nem számolnak Európa önjelölt urai, az a Zeitgeist (korszellem). A legyőzött rivális hűlt helyére újabb nagy súlyú és régi tagállam ambiciózus kormánya pályázik (Matteo Salvini), a nemzetiek térségi szövetségbe tömörülnek (V4), a szuverenista mozgalmak pedig még a birodalom szívében is kivirágoznak. És a brexit-szappanopera talán legabszurdabb csavarjával 2019 júniusában több tucat kilépéspárti képviselő ülhet be az Európai Parlamentbe, akik a nekik adatott néhány hónap során gerillaharcmodorral rombolják majd a liberális birodalom tekintélyét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!