Az emberiség képtelen a józan belátásra

Magyarázatra sem szorul, hogy a globális kihívások globális megoldásokért kiáltanak. Ám ezek helyett egyelőre szinte kizárólag csak a globális hatalmi törekvéseket észleljük.

Magyarázatra sem szorul, hogy a globális kihívások globális megoldásokért kiáltanak. Ám ezek helyett egyelőre szinte kizárólag a globális hatalmi törekvéseket észleljük. Az emberiség valamiért képtelen a józan belátásra.

Pedig közös történelmünk igenis együttműködésre serkent. Az ősközösségi társadalmakban a szomszédos törzsek estek egymásnak a legelő, a folyó- vagy állóvíz, a magaslat birtoklásáért, mígnem a közös érdek megtanította őket együtt gondolkozni és cselekedni. Aztán a városállamok tépték egymást, majd a kis királyságok, fejedelemségek.

Közismert példája a rokon népek végül elkerülhetetlen szövetkezésének az olasz vagy a német egység megteremtése, hiszen a kis fejedelemségek egyenként életképtelenné váltak a megszülető modern nemzetállamok között. Idővel és egyre gyorsuló tempóban rendre tovább kell lépni.

Az európai nemzetek tragédiá­ja, hogy a fasizmus, illetve a kommunizmus kárán tanulva kényszerültek meglelni a helyes irányt. Ideig-óráig.

A Montánunióból terebélyesedő Európai Unió napjaink keserű tanulságaként saját nemzetei ellen fordult, de ezért ne Konrad Adenauert, Robert Schumant és tiszta szívű kortársaikat, a nem csupán megálmodott ideát, hanem a létrehozott szövetségi rendszert kárhoztassuk.

Ma, amikor nemhogy nyolcvan, de akár egy nap alatt körbeutazhatjuk a Földet, az információ pedig a világhálón lényegében a fény sebességével áramlik, elkerülhetetlen, hogy legyen világméretű koordináció. Keserű tapasztalat, hogy ezt a küldetést az ENSZ képtelen betölteni, a világ vezető hatalmai pedig nem az egész emberiség, hanem saját önző érdekeik alapján kívánnak kormányozni. Úgy is, hogy egynemű masszává gyúrnák össze a rasszokat és nemzeteket, pedig miként a fajoké, úgy a népek sokszínűsége is gazdagítja bolygónkat.

Bár a földönkívüliek konkrét javaslatokkal érkeznek, amelyek nemcsak Földünk problémáira jelentenének megoldást, hanem az univerzum valamennyi lakója profitálna belőlük, ám tartok tőle, mégsem jutnánk semmire. A világ hatalmai ugyanis képtelenek lennének a kompromisszumra, már azon hajbakapnának s megpróbálnák kijátszani egymást, hogy ki tárgyaljon az idegenekkel. A nálunk okosabb, intelligensebb lények idővel megunnák a marakodást, és távoznának.

Mi pedig itt maradnánk sóvárogva egy újabb elszalasztott lehetőség fájdalmas emlékével. A világ hatalmai idővel elkezdenének felelősök után kutatni, s egymásnak ugranának. Talán éppen a „végső harc” jegyében. A földönkívüliek legyintenének egy távoli galaxisból: a Föld lakói menthetetlenek, a maguk kárán sem képesek tanulni.