Aktuális és évtizedek óta megoldatlan problémát vetett fel Benda József Szülőnek lenni főállásban című cikke (Magyar Nemzet, május 29.). A hetvenes évek politikai-gazdasági vezetésének megbocsáthatatlan bűne, hogy Fekete Gyulának és társainak a népességfogyást nemzeti sorskérdésként kezelő és veszélyeire figyelmeztető segélykiáltására nem reagált érdemben, nem dolgozott ki stratégiát a népesség csökkenő trendjének megállítására. Sőt 1970 és 1990 között több mint kétmillió volt a terhességmegszakítások száma (1960 és 1980 között több mint hárommillió). Ekkor még volt több mint fél évszázad a trend megfordítására, ma már fél év sem. Ezért aktuális és sürgető Benda József javaslata a családi életpályamodell megteremtésére.
A családok racionális megfontolásokat követve – szükségleteik kielégítésére, az általuk tervezett életszínvonal megteremtésére, fenntartására és növelésére – különféle életstratégiát követnek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük és szerepük kialakításakor. Vannak családok, amelyek a családgondozás elsődlegessége mellett döntenek (családi karrier), a hagyományos egykeresős modellt követik, ahol általában a nők látják el az otthoni feladatokat, a férfiak a családfenntartó szerepére vállalkoznak, keresőmunkát végeznek. Más családok mindkét felnőtt tagja a munkában történő kiteljesedést tekinti életcélnak, az kap prioritást egyéni életpályájuk teljes hosszán (munkaerőpiaci karrier). Megint mások a munka és a családi feladatok összehangolását tekintik célnak (kettős kötődésű karrier). A gyermekvállalás melletti munka vállalásának feltétele gyermekes családok esetében a gyermekelhelyezés megoldása.
Magyarországon mindhárom karrierút iránti igény jelen van, az iskolai végzettségtől, a családi állapot jellemzőitől és korcsoportoktól függően, eltérő arányban. Az esélyegyenlőség elkötelezett hívei szerint az egyéneknek és a családoknak szabad választást kell biztosítani a háromféle életstratégia között. Ezt azonban még a legfejlettebb országok sem biztosítják maradéktalanul, a piacgazdaságok mindenütt a munkaerőpiaci követelményeknek rendelik alá a családok érdekeit és a választási lehetőséget. Míg a munka vállalása előtt csak munkanélküliség esetén tornyosulnak akadályok, az otthoni családgondozási feladatok kizárólagos ellátására a családok anyagi megfontolásokból nem tudnak vállalkozni, nem engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak a második keresetről. A kettős kötődésű karrier örök dilemmája a túlterheltség, a kevés szabadidő. Főként a kisgyermek(ek) nevelésének követelménye ütközik a kereső munkával.
