A keresztény szabadság országa

Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Forrás: MTI

Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Ez a mondat történelmi tény, és még annál sokkal több. Ez a mondat Magyarország alaptörvényének első sora, a nemzeti hitvallás legfontosabb része, amiről mi, a magyar nemzet tagjai kinyilvánítottuk, hogy legelébb erre vagyunk büszkék.

Az államalapítás ünnepe kapcsán érdemes Szent István államának és a XXI. századi magyar államnak a berendezkedését összevetni, két alapvető dolog miatt mindenképpen. Az első alapvetés az lehet, hogy az ezer évvel ezelőtti ország törvényi, erkölcsi, eszmei és gazdasági talapzata azonos a mai államrend fundamentumával. A másodikkal várjuk meg az első axióma részletes kibontását.

Nem kell mélyre ásni, hogy lássuk: az alapok tegnap és ma ugyanazok. Az alaptörvény szerint hazánk neve Magyarország. A név először István király latin nyelvű azonosításaként jelenik meg: Hungariae rex, azaz Magyarország királya. Istvánt az oklevelei többféleképpen is említik: Ungarorum rex (a magyarok királya) vagy Pannoniorum rex (a pannonok királya), de országa – és ezért a mi országunk – az ő uralkodása alatt kapta a nevét Európában.

Ha a felépítményt szemléljük: az építőköveket egyformára faragta a születő magyar állam és a rendszerváltás utáni 2011-es alaptörvény. Utóbbi szerint: Magyarország független, demokratikus jogállam. Példa az azonosságra, hogy a korona mellett István másik királyi jelvénye egy zászlós lándzsa volt, amely a szuverenitást szimbolizálta.

Első érméi egy zászlós lándzsát tartó kezet ábrázoltak. Állítólag a lándzsát a német császár küldte még István apjának, Géza fejedelemnek, jelezve, hogy élvezze a legnagyobb szabadságot országa irányításában. Géza fia, Vajk mindig is hangsúlyozta függetlenségét, az általa kiadott iratok nem is tartalmazzák más uralkodók nevét, amit egy hűbéres királytól a korban elvártak. A mindenkori függetlenséget garantáló tényező az önálló pénz léte is: a megerősödött István király az 1020-as évektől már szuverén dénárt veretett. Ezzel teljes összhangban ma az alaptörvény szerint Magyarország hivatalos pénzneme a forint.

Első törvénykönyvének bevezetőjében István Isten kegyelméből uralkodó királynak nevezi magát. A Szilveszter pápától érkezett korona elfogadása az európai hatalmi rendszerbe tagozódás jelképe volt. Ezzel alakult meg a keresztény, független Magyar Királyság. Ezertíz évvel később a magyar alaptörvényt ez a sor vezeti be: Isten, áldd meg a magyart!

Az alappillérek tehát, amelyek az első magyar államot tartják és amelyekre a mai államszervezet támaszkodik, ugyanazok. Ebből pedig az következik, hogy a mai modern állam szerves elődje már egy évezreddel ezelőtt is korszerű intézmény volt. Magyarország megmaradását a Kárpát-medencében éppen ez a tartós, szervezett, jól megszerkesztett állam biztosította.

Magyarországon ezer éve – a zsarnoki uralmak idejét leszámítva – mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. Ez ismét olyan sérthetetlen alapelv, amely már Szent István törvényeiben is ott volt, majd a mai alaptörvényben nyert megerősítést. István első törvénykönyve védte a magántulajdont és az egyházszervezetnek mint köztulajdonosnak a jogait.

A mai alkotmányos megfogalmazás szerint pedig az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, ezek védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. István állama arra épült, hogy megadta a magyarságot alkotó törzseknek a szabadságot, a jogok biztosításáért az államalkotó népek és csoportok pedig felelősséggel tartoztak. Meg kellett tartaniuk a törvényeket, a rendet és a biztonságot.

Ezer év két államának működését tekintve adja magát a második alapvetés: a két korszak hasonló külpolitikai és biztonsági kihívásaira Magyarország önmagához következetesen válaszolt. István királysága a külső betöréseket és a hódító kísérleteket erővel verte vissza, ugyanakkor külpolitikája alapvetően egyensúlyra és békére törekedett.

A németek és Bizánc között kellett megtalálni a középhatalmi érdeket, a kor két nagy birodalmának szorításában. A nyugati kereszténység felvétele és néhány magyar törzs keleti vallási orientációjának együttélése jól szolgálta ezt a törekvést. István ugyanakkor nemcsak mély hite által vezérelve, de bölcsen és megfontoltan csatlakozott a szentföldi expedíciókhoz. Szinte klisé leírni, de a rend kedvéért: a mai nyugati, európai uniós irányzat és azzal együtt a keleti nyitás következetes politika Magyarország és Közép-Európa földrajzi-hatalmi helyzetében.

Kihívás gyanánt a népvándorlás ugyanúgy jelen volt a XI. században, mint a XXI.-ben. A két kor jogi és erkölcsi eszközrendszerei pedig ismét csak hasonlók. Mindkét állam határvédelmében megtaláljuk azokat az elemeket, amelyek egy ország és lakóinak biztonságos életét szavatolták és szavatolják. Példaként elég említeni azt a tényt, hogy István egy tekintélyes nyugati püspököt nem engedett be Magyarországra.

Történt, hogy a német uralkodó – a magyar királyságot gyengítendő – stratégiai házasságot tervezett Bizánccal. Követként Strasbourg (!) püspökét küldte Konstantinápolyba. A püspök zarándokként érkezett, ám István megtagadta tőle a belépést, mivel ismerte küldetése valódi szándékát. Ugyanakkor beengedte a keleti kereskedőket és a keresztény zarándokokat, letelepítette a határvédő katonanépeket vagy éppen súlyosan megbüntette a besenyőket fosztogató útonállókat.

Ezzel az alaptörvény XIV. cikkét kell párhuzamba állítani, amely a tömeges migráció jelenségére válaszol. A mérce emberséges, ha a menekült üldözött, de egyértelmű, ha Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.

Az államigazgatás és az államelmélet avatott szakemberei számos egyéb rokonságot mutatnak ki a korabeli kormányzás és a közigazgatás alkalmazott technikái, valamint a mai adminisztráció gyakorlata között, ezért a lefektetett két alapvetés összegezhető.

Egyrészt az ezer évvel ezelőtti ország törvényi, erkölcsi, eszmei és gazdasági talapzata azonos a mai államrend fundamentumával. Ez azt is jelenti, hogy a mai modern állam elődje már egy évezreddel ezelőtt korszerű szervezet volt.

Másrészt a két korszak hasonló természetű kihívásait tekintve látható, hogy a jelenkori Magyarország saját történelméhez hűen és következetesen válaszolt azokra. Országunk, a magyarság léte és folytonossága testesül meg ezekben az alapokban. István keresztény állama és az isteni teremtmény, az ember szabadsága így szervesül a harmadik évezred modern magyar államának építményé­ben. Ezáltal nyer értelmet a keresztény szabadság rendszere, a magyar állam jogi rendje és mögöttes eszmei tartalma.

Így telik meg tartalommal az alaptörvény hitvallása, hogy alkotmányunk vívmányai és a Szent Korona testesíti meg Magyarország állami folytonosságát és a nemzet egységét. Tartalmat kap az, hogy alaptörvényünk szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.

A szerző külpolitikai szakértő, diplomata