A teremtett világ védelme konzervatív érték

A környezetvédelem ügye olyan ügy, amely szorosan hozzákapcsolható a jobboldali értékekhez, a hazaszeretethez, a családközpontúsághoz.

A klímaváltozást az Antarktiszon élő pingvinek is megszenvedik. Olvadás Fotó: Alexandre Meneghini Forrás: Reuters

A jobboldalon generációs szakadék tapasztalható a klímaváltozással kapcsolatos vitákban. A miniszterelnök szavaival élve azok, akik éppen a „prime time-ot”, azaz a főműsoridőt élvezik, jó eséllyel részben vagy egészben klímaszkeptikusok a hazai jobboldalon. Vagy tagadják a klímaváltozás létét, vagy annak bizonyos aspektusait, például az emberiség szerepét és/vagy felelősségét a folyamatban. Álláspontjuk abból a szempontból érthető, hogy a liberálisok megszállták a több évtizede létrejött zöldmozgalmakat, és a hagyományos tematikán túl beemelték abba a liberális témákat, eszméket.

Ezzel szemben a prime time előtt álló – magam is ebbe a kategóriába tartozom – vagy annak első éveit taposó generációk már kisgyerek koruktól kezdve ismerik a globális felmelegedés és a klímaváltozás fogalmait az iskolai tananyagból vagy a médiából. Az 1980 után született generáció úgy nőtt fel, hogy számtalan hiteles vagy annak tekintett forrásból hallotta: a klímaváltozás az emberiség előtt álló egyik legkomolyabb kihívás. Ezek a források tartalmaztak bizonyos mennyiségű riogatást, apokaliptikus jövőképet, ugyanakkor a folyamat valós voltára és ebben az ember felelősségére rámutató megcáfolhatatlan bizonyítékok sorát is felvonultatták a várhatóan súlyos következményekkel együtt.

A klímaváltozás a prime time előtt álló generációk tagjai túlnyomó többségének megkérdőjelezhetetlen tény. Sőt legyenek bal- vagy jobboldaliak, a klímaváltozás léte számukra nem képezheti – értelmes – vita tárgyát. Nyugodtan nevezhetjük ezt nemzedéki gőgnek – ami persze rám is jellemző. Hogy ez az attitűd nem helyes, az világos. Azonban hiába tartja fontosnak a klímaváltozás elleni küzdelmet a jobboldali pre-prime (főműsoridő előtti) generáció, ha annak létéről, hatásairól vitatkozni nem hajlandó, és a másik fél sem feltétlenül nyitott az érveire.

A szembenállás feloldása első ránézésre lehetetlennek tűnik, pedig a megoldás kulcsa a fogalomhasználatban rejlik. Két fogalom is adja magát. Az egyik a keresztény hitből következő „teremtett világ védelme”, vagyis hogy vigyázzunk arra, amit Isten ránk bízott.

Ennél általánosabb és régimódibb fogalom a környezetvédelem, amely a környezetünk megőrzése a saját nemzedékünk és az eljövendő generációk számára. A környezetvédelem egyszersmind magában foglalja a klímaváltozás kérdését is, de sokkal tágabb perspektívát kínál annál. A klímaváltozás ugyanis nem ok, hanem okozat. A klímaváltozást a környezetszennyezés okozza, pontosabban az üvegházhatású gázok emberiség általi ipari méretű kibocsátása és az ezáltal elindított természetes folyamatok. De például a szén-dioxid-kibocsátás és annak melléktermékei nemcsak a Föld felmelegedéséért felelősek, hanem a légszennyezettségért is. Ha valaki idegenkedik a klímaváltozás kifejezéstől, akkor a környezetvédelem, amely ebben a konkrét esetben a levegő tisztaságának megőrzését, jobbá tételét jelenti, megfelelő érveket, eszközöket kínál ugyanazon célok elérésére.

A környezetvédelem ügye olyan ügy, amely szorosan hozzákapcsolható a jobboldali értékekhez, a hazaszeretethez, a családközpontúsághoz. Aki szereti a hazáját, az szereti annak természeti kincseit is, és törekszik azok megőrzésére. Mindezek mellett az egészséges környezethez való jog az alaptörvényben rögzített jog. Megfordítva a nézőpontot: hogyan vallhatja magát hazafinak, a nemzeti oldalhoz tartozónak az, aki mondjuk nagy mennyiségű szemetet helyez el az erdőben vagy éppen hulladékot önt a folyóba?

A balliberálisok és „zöldek” által hangoztatott klímaapokalipszis bénítólag hat az emberekre. Mit lehet tenni, ha már itt van a világvége? A válasz: semmit. A környezetvédelem viszont cselekvés. A politika oldaláról nézve ez azért fontos, mert a hazai pártok képtelenek bevonni nagy számban a fiatalokat a politikába. A pre-prime generációk arról híresek, hogy oda vannak nőve a kanapéhoz – én sem vagyok kivétel. A környezetvédelem talán az egyetlen olyan téma, amely a generációmat és a fiatalabbakat aktivizálni tudja, legyen szó szemétszedésről vagy más jellegű, a környezetvédelemhez kapcsolódó tevékenységről, akcióról.

Amíg az ellenzék hangzatosan klímakatasztrófa-helyzetet hirdet, és a homályos hátterű és finanszírozású Fridays for Future mozgalom látványosan kihal a Szabadság hídon, addig a jobboldal tűzze a zászlajára a környezetvédelmet. Látványos píárakciók helyett cselekedjen. Ezt a témát fontossága és hasznossága miatt ne engedjük át nekik. A környezetvédelem nem lehet ellenzékben!