Elérhető a bűvös egymilliós szám

A munkahelyteremtés ösztönzése és a családbarát politika volt az Orbán-kormány talán két legfontosabb ígérete. És ami ennél is fontosabb, az az, hogy ez már nem ígéret.

Mérnökök egy motort vizsgálnak. A kormány 6,4 milliárddal támogatja a 250 munkahelyet teremtő beruházást Fotó: Havran Zoltán

Egy jó választási kampányhoz elengedhetetlen egy olyan szlogen megfogalmazása, amit könnyű megjegyezni és amivel azonosítani lehet a csatába induló politikai alakulatot. A Fidesz jól döntött, amikor 2010-ben azt ígérte, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely létrehozását segíti elő. Ez a jelmondat egyben megmutatja, hogy milyen érték, milyen társadalompolitika mellett tette le a voksát a párt, ráadásul ez egy számonkérhető ígéretnek is bizonyult. Nem mellékesen azt is üzente, hogy egy ciklus nem elegendő az új gazdaságpolitika eredményeinek beéréséhez.

Hétfőn tette közzé a statisztikai hivatal a friss adatot, amelyből kiderül: az elmúlt kilenc év alatt mintegy nyolcszázezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Elérhető közelségbe került a bűvös egymilliós szám. Ezt sem hitte volna mindenki, az ellentábor például nem győzött arról értekezni, hogy ezt az ígéretet bizony nem lehet teljesíteni. Voltak, akik jogosan hitetlenkedtek, mert a rendszerváltoztatás óta adós maradt a politika a munkahelyteremtéssel. Sőt, 1990 és 1996 között nagyjából 1,25 millió munkahely szűnt meg, volt olyan év, amikor az aktív korú népesség mindössze ötven százaléka dolgozott.

A hosszú évek kudarcát nem lehet pusztán a rendszerváltoztatás számlájára írni, itt bizony rossz politikai válaszok születtek. Magyarország nem engedhette volna meg magának, hogy a képzetlenebb, idősebb munkavállalók tömegét kitegye a munkaerőpiacról, és különböző segélyekkel otthon tartsa. Ez gazdaságilag és erkölcsileg is zsákutcába vezetett. Ezzel csak a kiadásai nőttek az államnak és rendkívül rossz példát mutatott a jövendő nemzedékeknek. Ennek a gyakorlatnak kívánt véget vetni az Orbán-kormány, amely több területen is igyekezett megágyazni a munkaalapú társadalomnak.

Azt sem kell senkinek szégyellnie, hogy a közfoglalkoztatás is nagyobb szerepet kapott a korábbinál. Akik képzetlenek, akik elmaradottabb térségben élnek, ahol a vállalkozások nem tudnak lehetőséget teremteni, ott igenis szükség van a közmunkára. A korábbi kormányok segélyeket osztogattak, míg 2010 után fizetésként jár a pénz az érintetteknek. Igaz, ezért dolgozni kell. A közmunkából azonban van felfelé is út. A statisztikából már látszik, hogy csökken a közfoglalkoztatottak száma, mert egyre többen tudnak elhelyezkedni a versenyszférában.

Az ország eljutott abba a helyzetbe, hogy már nem a munkanélküliség, hanem a munkaerő hiánya okoz gondot. De ez még mindig kisebb gond. Ha a cégek ilyen nagy számban kínálják a betöltésre váró álláshelyeket, az azt jelenti, hogy jól megy a soruk. Akkor van pénz munkaerőre, ha a cég működése jövedelmező. Ahhoz pedig gyümölcsöző gazdasági környezetre, fizetőképes keresletre van szükség. Ha mindez adott, akkor a foglalkoztatás növekedése elől elhárulnak az akadályok. Az állam pedig úgy tudja a folyamatot gyorsítani, ha adócsökkentésekkel is támogatást ad a vállalkozásoknak. Ez a folyamat is elkezdődött, igaz, még van mit a foglalkoztatást terhelő elvonásokon faragni.

A munkahelyteremtés ösztönzése és a családbarát politika volt az Orbán-kormány talán két legfontosabb ígérete. És ami ennél is fontosabb, az az, hogy ez már nem ígéret.