Nem vizsgálták az alternatívákat

Vita Szél Bernadett és Hárfás Zsolt között Paks II jövőjéről és a megújuló energiaforrások létjogosultságáról.

Látványos tervek és nagy lehetőségek: olcsó energia és gazdasági lendület Fotó: MVM Paks II Zrt.

Sokatmondó megoldásnak tartom, hogy a kormányhoz intézett, klímavédelem és klímaalkalmazkodás kérdéskörben született írásbeli kérdéseimre elsőként nem a kormány, hanem egy magát független szakértőnek nevező, de mások által Roszatom-lobbistának tartott szerző rea­gál. Külön izgalmas, hogy a szakértő szakértése során az Instagramomat is kitartóan követi, csak épp dühös emojik helyett Magyar Nemzet-cikkeket ír – mindenképpen figyelemre méltó alaposság ez, még a Rogán Antal által vezetett propagandaminisztérium is sokat profitálna egy ilyen elkötelezett szakértőből.

De tekintsünk el a cikk Roszatom PR-közlemény-jellegétől, és nézzük meg, végül is mi okozott fejfájást a szerzőnek. Hárfás Zsolt rögtön azzal nyit, hogy az atomról folytatott vita szakmaiatlan, mert szerinte tény, hogy az alaperőművi kapacitásokat nem lehet megújulókkal helyettesíteni.

A tény ezzel szemben az, hogy az Orbán-kormány sohasem vizsgálta meg az alternatívákat, hogy valóban szükség van-e új alaperőműre, és ha esetleg igen, akkor azt nukleáris alapon éri-e meg a legjobban felépíteni. Ha ez a két előfeltétel igazolást nyerne, már csak azt kellene bebizonyítani, hogy tényleg a Roszatom a legjobb választás a kivitelezésre.

Mint emlékszünk, ezzel kapcsolatban a kormánynak az volt a „roppant szakmai” alapállítása, hogy Paksot csak az oroszok tudják bővíteni, időközben azonban kiderült, hogy a felépíteni tervezett erőműtípusra nem rendelkeznek az uniós szabványok szerint engedélyeztethető tervekkel. Milyen kínos. Szakmai szervezetek mindenesetre elvégezték a kormány feladatát, és felvázoltak egy olyan zöldenergia-útitervet, amely szerint 2050-re új atomerőművi kapacitások nélkül, zömmel megújulókkal is ki lehetne elégíteni – az energiahatékonysági programokkal eleve csökkentett – hazai igényeket. Persze ezt egy atom-PR-cikkben sosem fogják méltatni, de ettől még tény, ami tény.

Független szakértőtől kevésbé megszokott politikai állásfoglalást tartalmazó megjegyzésére figyelmébe ajánlom, hogy ha már vitáról beszélünk, inkább kezdjük azzal, hogy a paksi bővítésről szóló Orbán–Putyin-paktumról és a Roszatom tender nélküli megbízásáról nemhogy az ellenzék, de a Fidesz, sőt a kormány sem vitázhatott előzetesen.

Ennyit arról, kinek mi a fontos – van, akinek Magyarország, és van, akinek Putyin. A „világ az atomenergia alkalmazásának bővítése irányába halad” toposszal szemben az igazság az, hogy az atomenergia részaránya a világ energiatermelésében folyamatosan csökken, az újonnan üzembe helyezett atomerőművek még a leállított régi blokkokat sem pótolják.

„Az Egyesült Államoktól kezdve Kínán, Oroszországon át az Európai Unióig egyre többen állnak ki az atomenergia fenntartása, részarányának nagyarányú növelése mellett” – írja, de ez sem igaz, a fejlett világban nem nő az atomenergia szerepe, az EU-ban tizenöt éve szorul vissza, és a mostani évtized összes évében meghaladta a kétharmadot (!) a zöldenergia aránya az újonnan üzembe helyezett energiatermelő kapacitásokon belül. Az atomenergiának csupán periférikus, kiegészítő szerepe van a világ energiaellátásában, és nincs olyan szakmai prognózis, amely szerint ez a helyzet a jövőben megváltozna.

Hamis beállítás az is, hogy az atomenergia a klímavédelem egyik eszköze lenne, mert a valóságban az új atomerőműveknek garantáltan nem lesz semmi közük a Föld megmentéséhez. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése szerint vagy tíz éven belül megállítjuk a szén-dioxid-kibocsátás növekedését, vagy megállíthatatlanná válik a felmelegedési folyamat, és a földi civilizáció a jelen formájában megsemmisülhet. Süli János atomminiszter is elismerte, Paks II biztosan nem fog megépülni 2030 előtt, de egyébként is egy atomerőmű átlagos építési ideje 15 év.

Vagyis azokkal az atomerőművekkel, amelyek még csak a tervezőasztalon (vagy ott sem) léteznek, a felmelegedés folyamatának kritikus időszakát már nem tudjuk befolyásolni. Ezzel szemben egy szél- vagy egy naperőmű felépítése még a csigalassú bürokráciájáról híres Magyarországon sem tartana tovább engedélyezéssel együtt egy évnél. Vagyis aki a klímát akarja megvédeni, az leginkább a megújulókban bízhat.

Az sem igaz, hogy Paks II vagy bármelyik atomerőmű klímabarát lenne. Az újabb szakmai publikációk a nukleáris energia alkalmazásának teljes ciklusát nézik, vagyis az uránérc bányászásától az erőművek leszerelésén át a sugárzó hulladék ártalmatlanításáig számításba veszik a fosszilisenergia-felhasználást. A következtetés az, hogy az atomenergiának ­meglepően nagy a karbonlábnyoma. Az urán­ércet dízelolajjal működő gépekkel bányásszák, törik, osztályozzák, szállítják, mint ahogyan belső égésű motorok által hajtott gépek működnek közre a bontásban, a hulladéktárolók építésében és üzemeltetésében is. Egységnyi elektromos energiára számolva az atomerőművek karbonlábnyoma a gázerőművekét közelíti, vagyis nem igaz az, hogy „klímasemleges” lenne.

A németországi zöldenergia-forradalom bukásáról pedig azért fölösleges értekezni, mert erről az úgynevezett bukásról Hárfás Zsolton kívül senki nem tud. A zöldenergia-szektor a német gazdaság egyik legnagyobb munkaadója és legfőbb exportőre, az atomerőművek teljes leállítását is magában foglaló energiaátmenetet a német lakosság 90 százaléka és egy híján az összes politikai párt támogatja. Ha ez a bukás, akkor Hárfás úr vajon mit nevez sikernek?

Varga Mihály Canossa-járását Moszkvába annak érdekében, hogy át tudja ütemeztetni Paks II hitelfinanszírozását? Ráadásul a német átállás által a megújulók iránt támasztott kereslet világszerte csökkentette az előállítási költségeket, ami nagy lökést adott a megújulók térnyerésének, és például ennek köszönhető, hogy ma Magyarországon is olcsóbb a naperőmű.

Ami pedig a kormány klímapolitikáját, illetve annak illetékeseit illeti, azt tudom mondani, hogy ma maga Orbán Viktor sem tudná megmondani, hogy pontosan ki a felelős a kormányában az éghajlatvédelemért, miközben a hungarikumoktól a kastélyprogramon át a stadionokig minden olyan témának van kormányzati felelőse, ami a miniszterelnöknek fontos.

Ez ahhoz képest, hogy a klímaváltozásnál nagyobb kihívás jelenleg nem áll az emberiség előtt, olyan fokú semmibevétele a jövőnek, az emberi életfeltételeknek és Magyarország érdekeinek, ami felveti a kérdést: valójában kit képvisel a magyar kormány?

Arra kérem azonban a szakértő urat, hogy az ezzel kapcsolatos válaszadást bízza inkább a kormány illetékesei­re, akik nyilván roppant módon értékelik az ön szerepvállalását, de a helyzet az, hogy nekik önnel ellentétben tényleges elszámolási kötelezettségük van a választópolgárok felé. Az ön által kifogásolt írásbeli kérdéseimet pont ezért a kormánynak és nem a Roszatomnak nyújtottam be, és a válaszokat is tőlük várom.

A szerző független országgyűlési képviselő

Az egyetlen mércét a makacs tények jelentik

Szél Bernadett képviselő asszony cikkemre írt válasza arról tanúskodik, találva érzi magát, mint az egyszeri tolvaj, aki úgy lepleződött le, hogy a fejéhez kapott, amikor a tömegben valaki elkiáltotta magát, hogy ég a tolvaj sapkája. Aki ismeri az ön pályafutását, pontosan tudja, hogy milyen lobbiérdekek szolgálatában állt és áll, de ez más lapra tartozik.

Energetikai szakemberként nagy problémának tartom, hogy Ön és képviselőtársai energetikai kérdésekben politikai érdekeik mentén évek óta tudatosan félrevezetik a hazai közvéleményt, szakmailag képtelen állításai­kat ismételgetve. Lehet, hogy a dohánylobbi korábbi kommunikátoraként képviselő asszony ma is úgy gondolja, hogy egy sokat ismételt valótlan állítást egy idő után igaznak gondolnak az emberek (vö.: a gyenge cigaretta nem árt annyira, ám ettől még a tények tények maradnak: a dohányzás öl).

Mérnökként és energetikai szakemberként az egyetlen mércét a makacs tények jelentik számomra. Sokadjára írom le: Paks II-re azért van szükség, mert az időjárástól függő megújuló energiaforrásokkal termelésük fizikai korlátai miatt nem biztosítható a hazai villamosenergia-ellátás. Megismétlem az iskolás példát: ha nem fúj a szél és nem süt a nap, akkor ezek az erőművek nem képesek áramot termelni. Az ipari léptékű energiatárolás nem megoldott, ezért olyan alaperőművekre van szükség, amelyek télen-nyáron, éjjel-nappal képesek a villamosenergia-termelésre.

Az atomerőmű ráadásul klímabarát, mert szén-dioxid-kibocsátástól mentesen termel és teljes életciklusát tekintve fajlagosan messze a legkisebbek közé tartozik a károsanyag-lábnyoma. Ön megint csak megpróbálja az embereket megvezetni, amikor azt állítja, hogy „az atomerőművek karbonlábnyoma” a gázerőművekét közelíti.

Nos, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület adatai szerint az atomenergia használata az erőművek teljes élettartamára vetítve átlagosan 12 gramm szén-dio­xid kibocsátásával jár kilowattóránként, miközben a gázerőművek esetében ez az érték 490 gramm. Nem gondolom, hogy a 12 gramm közelében lenne a 490 grammnak.

Nem kell műszaki egyetemet végezni ahhoz sem, hogy valaki megértse: Magyarország természeti adottságai miatt az energiamixből nem lehet kihagyni az atomenergiát. Lehet maszatolni az Ön által emlegetett és teljességgel komolytalan tanulmányokkal, mint például az úgynevezett „zöldenergia-útitervvel” és hasonlókkal, lásd: a gyenge cigaretta nem árt –, de ettől a fenti tények még tények maradnak.

Képviselő asszony! Ön lekicsinyli az atomenergia szerepét, és valótlanságot állít annak jövőbeli szerepével kapcsolatban is. Egyre több ország dönt az atomenergia használata mellett, és mértékadó nemzetközi szakmai szervezetek tanulmányai is azt erősítik meg, hogy az atomerőművek és a megújuló energiaforrások részarányának a növelése, valamint a fosszilisrészarány radikális csökkentése nélkül a klímavédelmi harcot elveszítjük. A Google a jó barátunk, ezért javaslom, hogy ennek segítségével keresse meg és olvassa el ezeket a tanulmányokat.

Ön azt állítja, hogy a német energiaforradalom bukásáról csak én tudok. Ezzel szemben már Németországban is a közbeszéd arról szól, hogy az észszerűtlen megújulós fejlesztések és az atomerőművek meggondolatlan leállítása súlyos következményekkel jár. Szíves figyelmébe ajánlom az Orosz rulett – német módra című cikkem bőséges szakmai hivatkozásait (Origó, 2019. április 11.) vagy a Der Spiegel május 3-i címlapsztoriját, Energiewende in Deutschland: Murks in Germany címmel a német energiapolitika súlyos problémáiról. Szeretném felhívni az olvasók figyelmét arra is, hogy Ön az Innovációs és Technológiai Minisztérium szervezeti felépítésével kapcsolatban is megtévesztette az embereket, azt sugallva, hogy a kormánynak nem fontos a klímavédelem. Ön mestere a csúsztatásnak, de a tények ettől még tények.

Képviselő asszony! Azt kell mondjam, hogy Ungár Péter úrhoz hasonlóan a cikkemre írt válaszát elégtelenre értékelem. Javaslom, hogy menjen el pihenni, töltődjön fel, és szabadsága után és a jövőben tájékozódjon hiteles és mértékadó forrásokból, ha energetikai kérdésekben foglal állást.

Hárfás Zsolt

energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök