A (majdnem) tökéletes gyilkosság

Bizton állíthatjuk, hogy Nagy János büntetőügyét tanítani fogják a jogi egyetemeken, mint a (majdnem) tökéletes darabolós gyilkosság mintapéldáját.

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A frissen átadott Teve utcai rendőrpalotában beszélgettünk 1997-ben Hernádi Jánossal, az ORFK darabolós gyilkosságok nyomozásának specialistájával. Az azóta elhunyt ezredes 1925-től kezdve rendszerezte a nemritkán horrorisztikus ügyeket, és leszűrte a következtetését: döntő többségében praktikus okokból darabolják fel áldozataikat a gyilkosok; így akarják nyomtalanul eltüntetni az áldozatot, és lehetetlenné tenni, hogy a detektívek eljussanak hozzájuk. A legtöbb esetben sikertelenül, előbb-utóbb ugyanis minden darabolós gyilkos megbukik. Majdnem minden darabolós gyilkos. A darnózseli Nagy János ügye éppen az a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Ám mielőtt a felesége megölésével, a holttest feldarabolásával, kicsontozásával, elégetésével, a zseli réten a maradványok szétszórásával vádolt hentesmesterről részletesebben szót ejtenénk, tegyünk egy kis kitérőt.

Néhai Hernádi Jánossal a tökéletes gyilkosságról is beszéltünk.

Az ezredes hosszas tűnődés után kifejtette: elméletben lehetséges a tökéletes gyilkosság kivitelezése. Az áldozatot egy elhagyatott, turisták, erdészek által elkerült őserdőbe kell csalni, majd lágy részen megszúrni és ott hagyni. Az áldozat elvérzik, a testét pedig feldolgozza az enyészet. Még ha a tett szempontjából túl korán is találják meg, azt nem fogják tudni megállapítani, hogy pontosan mi okozta a halálát, a csontvázból meg végképp nem.

Még egy általános megjegyzés a darabolós gyilkosokhoz Hernádi János megállapításai közül: az elkövetők többsége sérült pszichéjű és a végtelenségig elvetemült. Valamennyien beszűkült tudatállapotban cselekedtek. Egy részükben az elvetemültség mellett hihetetlen gyűlölet is dolgozott. Volt olyan, aki szó szerint miszlikbe aprította áldozatát, sőt olyan is volt, aki, miután feldarabolta volt feleségét, lefőzte a húst a csontokról.

Máris a darnózseli hentes ügyénél járunk.

Bizton állíthatjuk, hogy Nagy János büntetőügyét tanítani fogják a jogi egyetemeken, mint a (majdnem) tökéletes darabolós gyilkosság mintapéldáját. Persze az eddigi ítéletek tükrében azonnal ellenvetést is bejelenthetünk, hiszen Nagyra még a hétköznapi gyilkosságot sem sikerült rábizonyítani, csak azt, hogy feldarabolta a feleségét, ám a magyar jogrend szerint holttestet darabolni szabad, hiszen nem tiltja semmi. Csak a jó erkölcs.

Első fokon – kétszer is – bizonyítottság hiányában mentették fel a vádak alól a hentest. Azt ki tudták mondani az elsőfokú bíróságok (az ügyet az első ítéletet megsemmisítve adták vissza újratárgyalásra), hogy Nagy válófélben lévő felesége meghalt, de azt már nem, hogy természetes halállal végezte vagy megölték; az asszony földi maradványainak ugyanis egy részét találták csak meg Darnózseli egyik rétjén.

DNS-vizsgálat igazolta, hogy a maradványok az asszony szervei, ám azt nem tudták megállapítani, miként halt meg a nő, így nem lehetett a vádlottat emberölés miatt elítélni. Azt pedig már tisztáztuk, hogy egy természetes halált halt embert nem tilos feldarabolni, ez az extrém tett legfeljebb magánvádas eljárásban büntethető, a hozzátartozók kegyeletsértés miatt tehetnek feljelentést.

Múlt kedden hirdettek második másodfokon ítéletet a Győri Ítélőtáblán, ahol halált okozó testi sértés miatt hét év szabadságvesztésre ítélték a bűnösségét egyébként végig tagadó hentesmestert, aki 29 hónapot már letartóztatásban töltött, a másodfokra is a darnózseli családi házból érkezett, majd oda is távozhatott, miután a vádhatóság letartóztatási indítványát elvetette az ítélőtábla. Mivel az első fokkal ellentétes ítélet született, az ügy a Kúrián folytatódik harmadfokon.

A marasztaló ítélet szerint Nagy Jánosnak volt oka megölni a feleségét; a tanúvallomások szerint 2011-ben romlott meg a házasságuk, amikor a férj rajtakapta nejét az egyik kuncsaftjával, a perben tanúskodó vélt csábító azonban tagadta ezt. Az asszonynak 2014. május 27-én veszett nyoma. Nagyot az év július 2-án tartóztatták le, és 2015. október 15-én emeltek vádat ellene emberölés miatt. A vád lényege szerint a férfi kapcsolata korábban megromlott feleségével, a bontóper ideje alatt ideiglenes döntéssel az apánál helyezték el a kisebbik, akkor 12 éves gyermeküket.

A lakókörnyezete által jámbornak leírt hentes az eltűnése előtt megverte a feleségét, ezért el is ítélték és kétéves próbaidőre bocsátották. Az asszony a verés ellenére, bár félt a férjétől, vissza szeretett volna menni közös darnózseli otthonukba, hogy a házasság felbontásáig, a végleges döntés előtt is kisebbik gyerekével élhessen. Nagy János ebbe nem egyezett bele, a kapcsolat még jobban elmérgesedett. 2014. május 27-én este a vádlott Mosonmagyaróvárra ment, abba a rendelőintézetbe, ahol a felesége gyógymasszőrként dolgozott.

Az eredeti vád szerint megölte a feleségét, ám hogy miként, arra nem tért ki az ügyészség. Másodfokon pedig halált okozó testi sértésre módosították a vádat. A vádirat szerint Nagy a holttestet autója csomagtartójába rakta, hazavitte, s megvárta, míg gyermeke elaludt. Akkor beállt a garázshoz, kivette a holttestet a csomagtartóból, és a ház alatti húsfeldolgozóban „feldolgozta”. A maradványok egy részét elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta, később pedig sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket.

A marasztaló ítélet indoklásában Kovács Tamás táblabírósági bíró leszögezte: a darabok szétszórása tettenérés volt, itt megbukott a vádlott. Ha mégse lenne köze a vádlottnak a sértett halálához, akkor miért vállalná ezeket a kockázatos dolgokat? – tette fel a bíró a kérdést.

Összegezve, a másodfokú bíróság szerint a bizonyított tényekből egy lépést hagyott el az elsőfokú bíróság, amikor Nagy Jánost bizonyítottság hiányában felmentette. Ezt a bizonytalanságot küszöbölte ki a másodfokú bíróság, amikor kimondta: meg nem határozott magatartásával okozta Nagy János a felesége halálát, a sértettet feldarabolta, égetéssel megsemmisíteni törekedett, s részben ismeretlen helyen elrejtette a maradványokat.

Ez tehát a tényállás. A szándékos emberölésre azonban nem lehetett egyértelmű tényállást összerakni, arra ítéletet alapozni.