Maradandó gyermekkori élményem a bécsi adventi forgatag. Első külföldi utamon rácsodálkoztam a császárváros, a Mariahilfer Strasse pompájára, fényére, egy-egy betlehemes utcakép meghittségére, arra, hogy mindent lehet kapni, ami otthon legfeljebb álom, még kedvenc csapatom színeiben virító Adidas-mezt és nadrágot, sőt télen fagyit is.
A szürkés, régi patináját szocreál köntösbe burkolt Budapesttel és az itthon pénzköltésre buzdító, bugyuta „Skála kópéval” szemben leírhatatlannak tűnt a kontraszt. Ha akkor azt hallottam volna, hogy majd egyszer, sokára, 2019-ben Európa legszebb karácsonyi vásárainak versenyében Bécset választják másodiknak, meglepetten kérdezek vissza: miért, melyik város lesz az első?
Ma már tudjuk a választ: Budapest! Méghozzá minden eddigi szavazási rekordot megdöntve, száztizenhat országból majdnem háromszázezer véleményt összesítve, negyvenezer vokssal, Bécs, Gdansk és Brüsszel előtt. Az „Advent bazilika” már tavaly is a második helyet szerezte meg, de nem is a siker, hanem az ahhoz vezető út az igazi érdem. Hiszen nagyon messziről indultunk.
Idestova harminc éve járva a decemberi kézilabdás világversenyeket, advent egy-két hetét rendszeresen külföldön töltöm, és nem tagadom, sokszor, sokat vágyakoztam idegen népek ünnepei, szokásai, életminősége iránt. Német és holland földön megigézett a Grimm-meséket idéző, megelevenedő misztikum, a mézeskalács figurák, a frissen sülő pite és a forralt bor összekeveredő illata.
Skandináviában a metsző, kristálytiszta hideg, a ropogós fagyban a tereken, utcákon a közösségi létet vonzó, pislákoló melegítőtestek, az érzet, hogy bármely pillanatban előléphet Andersen Hókirálynője. Dél-Európában a latinos könnyedség, a decemberben is teli tüdőre szippantható, tavaszias levegő, de észak puritán egyszerűségével és napi gyakorlatiasságával szemben az eredendően katolikus ünnep magasztossága, a várakozás is.
Jó néhány éve elegendő négy megállót utaznom a metrón, hogy mindebben egyszerre részem legyen. Külön öröm, hogy a karácsony előtti napokban az én gyermekeim sem vágynak máshová, mint Budapest szívébe.