A hálózat, amely eldönti, ki jó és ki rossz

Ha végignézzük a legnagyobb ismertséggel bíró nemzetközi rangsorokat, akkor érdekes módon az esetek közel kétharmadában találunk valamilyen kötődést a Nyílt Társadalom Alapítványok Soros-hálózatához.

A milliárdos hálózata folyamatosan bírálja a kormány intézkedéseit, itt éppen a CEU mellett tüntettek Fotó: Mirkó István

Természetesen önmagában nincsen ezzel gond, hiszen mindenkinek joga van azokkal együttműködni, akiket közel érez magához, csak ne gondolja senki, hogy a tevékenységük eredménye független és objektív tartalom lesz. S ha már az objektivitás szóba került: a Transparency említett korrupciós indexének számítási módszertana kifejezetten színvonalas. A trükk nem is itt van. Hanem a számításhoz felhasznált adatok kiválasztásában. Azok ugyanis más nemzetközi indexekből és rangsorokból származnak, amelyek közül többet is szakmai kritikák értek, éppen azért, mert erősen szubjektívek és részrehajlók politikai szempontból. A politikai részrehajlás nyíltan tetten érthető a korrupciós index esetében: a számításnál felhasznált adatok egy része ugyanis más, a Soros-birodalom által támogatott szervezet kutatási eredményéből származik.

Adja magát a kérdés: szubjektív adatokból hogyan lehet objektív rangsort építeni?

Összefüggésben a Transparencyvel, de kissé el is távolodva a konkrét szervezettől, a nagy, nemzetközi képet nézve azt láthatjuk, hogy a rangsorokat készítő intézetek az általuk vizsgált szakterület kisajátítására törekednek: vagyis azt a látszatot keltik, hogy kizárólag ők az adott téma egyetlen hiteles szakértői. Ezt az önmeghatározást erősíti, hogy ezek az intézetek magukat a politikai érdekektől függetlennek látják és láttatják. A legtöbb szervezet azonban konkrét érdekek vagy értékek mentén jött létre, s egyértelmű világnézetet képvisel. Sokan felesleges, sőt káros politikai kommunikációs húzásnak tartják, amikor egyik vagy másik ilyen nagy „független és objektív” mutatót elkészítő szervezetről valaki ki meri mondani, hogy kapcsolatban áll a Soros-hálózattal. De gondoljunk csak bele: el tudjuk képzelni, hogy a Soros-hálózat szervezetei olyan kutatásokat támogatnának, amelyek velük ellentétes politikai érdekeket képviselnek?

Itt lép be a rangsorokkal kapcsolatban egy másik komoly probléma: az elszámoltathatóság hiánya. A rangsorokat készítő szervezetek egy része már azon is megsértődik, ha valaki a nyilvánosságban azonosítja, hogy honnan is kapják a támogatást. Ezeket a többnyire nemzetközi szervezeteket nem választotta meg senki sem, s így hibás vagy politikailag részrehajló döntéseik esetén a számonkérésük sem lehetséges. Ha valaki mégis firtatná ezeket, rögtön függetlenséggel és objektivitással érvelnek. Érdekes módon a nemzetközi rangsorok hiányosságaival és korlátaival tele van a nemzetközi szakirodalom. A rangsorokat elkészítő szervezetek, ha akarják, ha nem, termékeik által a politika eszközévé is válnak. Véleményem szerint az esetek többségében akarják is. Hiszen így mindenféle felelősség és következmények nélkül vehetnek részt a politika alakításában – nemzeti és nemzetközi színtéren egyaránt. Ha azonban a politikai játszmák részévé váltak, akkor el kell fogadniuk a bírálatokat és azt is, hogy lesznek, akik időről időre emlékeztetik a közvéleményt, hogy kinek az érdekeit is képviselik.

Károsak tehát az országrangsorok? Igen és nem. Károsak, ha elhisszük, hogy kizárólag szakmai szempontok mentén készültek, s a politikától mentesek. Ne tegyük! Ha nem tesszük, böngészésük közben még jól is szórakozhatunk.

A szerző vezető elemző, Alapjogokért Központ