A hálózat, amely eldönti, ki jó és ki rossz

Ha végignézzük a legnagyobb ismertséggel bíró nemzetközi rangsorokat, akkor érdekes módon az esetek közel kétharmadában találunk valamilyen kötődést a Nyílt Társadalom Alapítványok Soros-hálózatához.

A milliárdos hálózata folyamatosan bírálja a kormány intézkedéseit, itt éppen a CEU mellett tüntettek Fotó: Mirkó István

Nagy dérrel-dúrral jelent meg a hazai ellenzéki sajtóban a Transparency International legfrissebb korrupciós ranglistája: „Magyarország újabb hat helyett rontott”, „Dél-Afrikával kerültünk egy szintre korrupcióban”, „Magyarország az EU második legkorruptabb országa” és hasonlók. Van azonban egy igen komoly probléma a magukat függetlennek és kizárólag szakmai elvek alapján nyugvó-bemutató nemzetközi rangsorokkal. Hogy nem azok. Mert nem is lehetnek azok. Ha végigvesszük ezeket a problémákat és komolyan elgondolkodunk rajtuk, akkor már közel sem tűnnek olyan komolynak, irányadónak, szakmainak és függetlennek a Transparency és a hozzá hasonló szervezetek hangzatos rangsorai. Érdekes módon bárhonnan is közelítünk a kérdéshez, valahogy mindig egy hálózatba botlunk. Igen, a Soros-hálózatba.

Félreértés ne essék, a nemzetközi rangsorok hasznosak és érdekesek, fontos azonban látni ezek korlátait, nem szabad abszolút és megkérdőjelezhetetlen forrásokként kezelni őket. Pedig az elmúlt évtizedekben több mutató is abszolút és megkérdőjelezhetetlen tekintélyre tett szert. A politikai és társadalmi kérdések nem olyan szinten mérhetők, mint a gazdasági teljesítmény. Érdekes, hogy még az olyan gazdasági mutatók, mint a GDP vagy a GNI, valódi hasznát is időről időre megkérdőjelezik, a sokkal elvontabb fogalmakat (mint a demokrácia, a korrupció vagy az átláthatóság) értékelő nemzetközi rangsorok elfogadottsága mégis szinte abszolút. Szubjektivitást senki sem feltételez. Pedig éppen ezt kiaknázva lép be a politikai érdek és elfogultság. És igen, a Soros-hálózat.

Ha végignézzük a legnagyobb ismertséggel és elismertséggel bíró nemzetközi rangsorokat, akkor érdekes módon az esetek közel kétharmadában találunk valamilyen kötődést a Nyílt Társadalom Alapítványok nemzetközi hálózatához vagy más, Soros György által működtetett szervezetekhez. Közös projektek, pénzügyi támogatás, szakmai segítségnyújtás vagy „csak” személybeli átfedések. Nincs ez másként a Trans­parency esetében sem. Csak a magyar honlapjukon elérhető információk alapján a következő érdekességeket találjuk: külföldi finanszírozóként jelen van a Nyílt Társadalom Alapítványok nemzetközi hálózata, felügyelőbizottságában balliberális kötődésű közgazdászokat, tanácsadói között pedig volt SZDSZ-es politikust is találhatunk.

Természetesen önmagában nincsen ezzel gond, hiszen mindenkinek joga van azokkal együttműködni, akiket közel érez magához, csak ne gondolja senki, hogy a tevékenységük eredménye független és objektív tartalom lesz. S ha már az objektivitás szóba került: a Transparency említett korrupciós indexének számítási módszertana kifejezetten színvonalas. A trükk nem is itt van. Hanem a számításhoz felhasznált adatok kiválasztásában. Azok ugyanis más nemzetközi indexekből és rangsorokból származnak, amelyek közül többet is szakmai kritikák értek, éppen azért, mert erősen szubjektívek és részrehajlók politikai szempontból. A politikai részrehajlás nyíltan tetten érthető a korrupciós index esetében: a számításnál felhasznált adatok egy része ugyanis más, a Soros-birodalom által támogatott szervezet kutatási eredményéből származik.

Adja magát a kérdés: szubjektív adatokból hogyan lehet objektív rangsort építeni?

Összefüggésben a Transparencyvel, de kissé el is távolodva a konkrét szervezettől, a nagy, nemzetközi képet nézve azt láthatjuk, hogy a rangsorokat készítő intézetek az általuk vizsgált szakterület kisajátítására törekednek: vagyis azt a látszatot keltik, hogy kizárólag ők az adott téma egyetlen hiteles szakértői. Ezt az önmeghatározást erősíti, hogy ezek az intézetek magukat a politikai érdekektől függetlennek látják és láttatják. A legtöbb szervezet azonban konkrét érdekek vagy értékek mentén jött létre, s egyértelmű világnézetet képvisel. Sokan felesleges, sőt káros politikai kommunikációs húzásnak tartják, amikor egyik vagy másik ilyen nagy „független és objektív” mutatót elkészítő szervezetről valaki ki meri mondani, hogy kapcsolatban áll a Soros-hálózattal. De gondoljunk csak bele: el tudjuk képzelni, hogy a Soros-hálózat szervezetei olyan kutatásokat támogatnának, amelyek velük ellentétes politikai érdekeket képviselnek?

Itt lép be a rangsorokkal kapcsolatban egy másik komoly probléma: az elszámoltathatóság hiánya. A rangsorokat készítő szervezetek egy része már azon is megsértődik, ha valaki a nyilvánosságban azonosítja, hogy honnan is kapják a támogatást. Ezeket a többnyire nemzetközi szervezeteket nem választotta meg senki sem, s így hibás vagy politikailag részrehajló döntéseik esetén a számonkérésük sem lehetséges. Ha valaki mégis firtatná ezeket, rögtön függetlenséggel és objektivitással érvelnek. Érdekes módon a nemzetközi rangsorok hiányosságaival és korlátaival tele van a nemzetközi szakirodalom. A rangsorokat elkészítő szervezetek, ha akarják, ha nem, termékeik által a politika eszközévé is válnak. Véleményem szerint az esetek többségében akarják is. Hiszen így mindenféle felelősség és következmények nélkül vehetnek részt a politika alakításában – nemzeti és nemzetközi színtéren egyaránt. Ha azonban a politikai játszmák részévé váltak, akkor el kell fogadniuk a bírálatokat és azt is, hogy lesznek, akik időről időre emlékeztetik a közvéleményt, hogy kinek az érdekeit is képviselik.

Károsak tehát az országrangsorok? Igen és nem. Károsak, ha elhisszük, hogy kizárólag szakmai szempontok mentén készültek, s a politikától mentesek. Ne tegyük! Ha nem tesszük, böngészésük közben még jól is szórakozhatunk.

A szerző vezető elemző, Alapjogokért Központ