Tudomány a brexit szolgálatában

Boris Johnson tavaly szeptember végén úgy fogalmazott, hogy azt szeretné, ha a tudomány és a technológia fűtené a posztbrexit brit gazdaság virágzását.

BRITAIN-EU/JOHNSON Fotó: Reuters

Január 31-e egy újabb dátum lesz a brexit-sagában, és igazából nem tudjuk, hogy ez a nap mit is fog jelenteni. Mint emlékezetes, tavaly októberben arról állapodtak meg a legfelsőbb szinten az európai és brit vezetők, hogy a brexitet, azaz az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését újra elhalasztják az akkori, közelgő előre hozott választások miatt, amit a toryk nagy fölénnyel meg is nyertek december 12-én.

A legutóbbi, 2019-es EP-választást és a 2016-os népszavazást leszámítva négy éven belül immáron már harmadszor járultak az urnákhoz a britek, hogy eldöntsék, ki vezesse az országot, ami úgy tűnik, hogy egyre kevésbé ritka jelenség a fejlett országok körében (lásd: Spanyolország, Izrael, Olaszország).

Annak ellenére, hogy Boris Johnson miniszterelnök politikailag és a mandátumok számát tekintve egyértelmű győzelmet aratott, a 2012-óta húzódó brexit-sagában az ország megosztottsága a leadott szavazatok szerint továbbra is fennáll: a történelmi vereséget szenvedő Munkáspárt, valamint a brexitet elvető liberálisok és skót nacionalisták együttes szavazatainak száma bő egymillióval volt több, mint a győztes erőre leadott voksoké.

Ugyanakkor nem érdemes a számháborúba belemenni, mert például ha a Fidesz–KDNP nyerte volna meg a választásokat a brit rendszerben, akkor a 2018-as választási adatokat alapul véve 86 százalék felett lett volna a parlamenti mandátumok száma a kétharmad helyett. Ez azt is jelenti, hogy Boris Johnsonnak valóban olyan elementáris programmal és – ami még fontosabb – vízióval kell rendelkeznie a jövőben, amivel egyesíteni tudja és a brit választási rendszerből fakadó sajátosságok mellett is egyesítheti a nemzetét.

Bár sok területet (kkv-k versenyképessége, felsőoktatás, bevándorlás stb.) meg lehetne nézni, hogy azok az EU-ból való kilépés esetén hogyan változhatnak meg az Egyesült Királyság előnyére, ennek ellenére én most a Johnson miniszterelnök által formálisan deklarált célokról szeretnék említést tenni: ez pedig a tudomány abszolút nemzeti prioritássá emelése.

Johnson tavaly szeptember végén úgy fogalmazott, hogy azt szeretné, ha a tudomány és a technológia fűtené a posztbrexit brit gazdaság virágzását. Nézzük meg, hogy a miniszterelnök által nyújtott víziónak mégis melyek lehetnek a nemzetet egyesítő fundamentumai.

Johnson bejelentette, hogy a tudomány finanszírozása és támogatása kormányzatának első számú prioritása lesz a brexit végigvitele után. A miniszterelnök különösen az egészségügyi tudományos áttörések mielőbbi tömeges hozzáférésében gondolkodik. Ezért többek közt egy 200 millió fontos alap felállítását javasolja, ami a 400 millió fontos magánszektorbeli beruházásokat fogja támogatni. Kimondott cél, hogy a brit találmányokat és felfedezéseket ne máshol és mások, hanem az Egyesült Királyságban hasznosíthassák először. Ez a számok szintjén azt jelentheti, hogy a brit állam 2027-re a GDP 2,4 százalékát fordíthatja kutatás-fejlesztésre az eddigi 1,7 százalék helyett.

Konzervatív politikusként Johnson valósággal kikelt a tudományellenes pesszimisták ellen, akik a tudományos haladást ab ovo ellenzik, és a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen elmondott beszédében erőteljesen fogadkozott, hogy megszabadítja a kutatásokat a bürokratikus (azaz EU-s) kötelékektől egy vágtázó tudomány (supercharge science) érdekében. Az EU jelenlegi etikai-emberi jogi korlátjainak eredőjeként a XX. század eleji eugenika (emberi fajnemesítés) rossz emlékű következményeit tekinthetjük, amely irányzat először az Egyesült Államokban jelent meg Charles Darwin munkásságára építve.

Az is kétségtelen, hogy brit földön született meg az első lombikbébi kislány Louise Joy Brown, illetve kisfiú Alastair MacDonald személyében 1978-ban és 1979-ben, és őket eddig már több mint nyolcmillióan követték világszerte a meddő családok legnagyobb boldogságára. Tekintettel arra, hogy immáron minden tíz meddő emberből már négy férfi, ez az ügy egyre fontosabbá válik a gyermekáldás és a fenntartható népesség érdekében. Szintén az Egyesült Királyság az egyetlen (még) EU-s tagállam, ahol jogilag lehetséges a genetikailag háromszülős gyermek megszületése az anya petesejtjének hibája és egy donorpetesejt felhasználása révén.

Ez talán furcsának tűnhet most, azonban a Johnson mögött álló agytröszt, Dominic Cummings főtanácsadó legfontosabb témájáról van szó. És valóban, a brexit oldaláról nézve logikusnak tűnhet ez az álláspont, ugyanis a következő időszak legnagyobb tudományos áttörései, különösen az egészségügy forradalmi eredményeiben, valamint az idősödő társadalmak számára egyre relevánsabb rehabilitációs kutatásokban a különböző genetikai és biotechnológiai kérdések kapcsán az EU-s szabályozás jelenleg sokkal szigorúbb és jóval korlátozóbb, mint az amerikai vagy pláne az ázsiai megközelítés.

Márpedig a XXI. századi Szent Grál nem a környezet alakíthatósága, nem a munkaeszközök és a gépi termelékenység fejlődése, hanem az emberi kognitív képességeket is egyre inkább felülíró mesterséges intelligencia és bionikus eszközök, implantátumok, valamint az emberi test lesz. Ez utóbbi tetszőlegesen fejleszthető, javítható lesz a jövőben, már belátható időn belül átírva minden demográfiai és társadalompolitikai kérdést. A brexit szóhasználatának megjelenésével egy időben, szintén 2012-ben jelent meg az úgynevezett CRISPR-eljárás, amely minden eddiginél könnyebben szerkeszthetővé tette az emberi DNS-t. (Bár még bőven vannak nyitott kérdések a technológia biztonságával kapcsolatosan.)

A jelenlegi kutatások alapján valószínűsíthető, hogy génmódosítással nemcsak akár tízezer fogyatékossággal összefüggésbe hozható gén válik kijavíthatóvá a jövőben, hanem az élet is meghosszabbítható lesz, sőt egerekben már az elhízást is megállították a módszer segítségével, ami a korai, megelőzhető elhalálozás elleni küzdelem egyik legfontosabb terepévé is válhat, nem beszélve az egyre terjedő demencia és agyi rendellenességek sikeres kezeléséről. Ne legyenek illúzióink, a biotechnológia önmagában is óriási üzlet: 2025-re várhatóan közel 800 milliárd dollárt fog érni. Csak összevetésképpen: tavaly a teljes globális gyógyszeripar 1200 milliárd dollárt termelt világszerte.

Ki tudja, lehet, hogy a britek megint megnyerik az évszázad háborúját a kontinenssel vívott csatában.

A szerző miniszteri biztos, ENSZ emberi jogi szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa