A bedobásedző és a bot vége

A Leicestert, a Manchester Cityt és a Liverpoolt egy ideje már a mesterséges intelligencia röpíti előre az újabb csúcsok felé. Jelesül egy Watson elnevezésű IBM-fejlesztés.

Soccer Football - Premier League - Manchester City v Liverpool - Etihad Stadium, Manchester, Britain - January 3, 2019 Manchester City manager Pep Guardiola and Liverpool manager Juergen Klopp gesture REUTERS/Phil Noble EDITORIAL USE ONLY. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or "live" services. Online in-match use limited to 75 images, no video emulation. No use in betting, games or single club/league/player publications. Please contact your account representative for further details. - RC1CA97406B0 Fotó: REUTERS

Oké, boomer, megmondom, mi a baj veled. Már azonkívül, hogy hazavágtad a bolygót, húst zabálsz, mint egy kannibál, és még fehér, heteroszexuális molesztáló is vagy a tetejébe. Az a gáz, hogy azt sem tudod, mi az a bot, így aztán véged van. Mert még mindig azt hiszed, hogy a bot az, amivel hadonászol a zebrán vagy maximum a sáska eleje. Korszerűtlen vagy és menthetetlen. Ugyanis a valóság az, hogy például a klímaváltozást tagadó üzenetek, álhírek és tévinformációk jelentős részét is a botok terjesztik.

Mondok egy példát. Amikor Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből, rengetegen ünnepelték a döntését, és te azt hitted, hogy az emberiség valóban megérett a pusztulásra, holott csak a botok pezsgőztek valahol egy klimatizált helyiségben.

Na de hogy mi is az a bot. Ennyi idő alatt már kitalálhattad volna, de mindegy. Biztos emlékszel arra a borzalmas időszakra, amikor ahhoz, hogy bizonyos cikkeket elolvass az interneten, előbb idióta jelzőlámpákat, kirakatokat és teherautókat kellett felismerned, hogy bebizonyítsd, te bizony nem vagy robot. Nos igen, a bot a robot rövidítése és egy olyan szoftver, amely automatizált feladatokat hajt végre meghatározott algoritmus szerint az interneten keresztül, bármit is jelentsen ez. Teszi mindezt lényegesen nagyobb hatásfokkal, mint az ember, és az még csak hagyján, hogy a közlési kényszerben szenvedő klímaszkeptikusok negyede valójában bot, de 2012 óta a világ hálós forgalmának több mint a felét botok generálják.

Vannak persze hasznos botok is, csak jóval kevesebben, de ezt most hagyjuk is, nézzük inkább a focit, azt szereted, és azzal hitegeted magad, hogy egy kicsit értesz is hozzá. Ezzel jobb, ha leszámolsz. Ezzel is. Te még ahhoz a generációhoz tartozol, boomer, akiket nem az ábécé utolsó betűiről neveztek el, és azt hittétek, hogy a futball egy játék. Gyerekkorotokban irgalmatlan pofonokat kockáztattatok, amikor sötétedés után kerültetek elő a grundról, a térről, a ligetből, a libalegelőről, ahol a végén már fokhagymával kentétek be a bőrt, ledobott iskolatáskák jelezték a kaput és anyátok törzsvendég volt a sarki cipőboltban a dorkó osztályon. A játék fanatizmussal kibélelt szeretete aztán rögzült nálatok, és úgy gondoltátok, hogy a tehetség mindent visz, a zsenik meg (Pelé, Best, Varga Zoli, Cruyff, Maradona, Messi) még többet. Hiszen a játék célja az öröm, az örömszerzés, a szórakozás, a szórakoztatás.

Javíthatatlan naiv vagy, boomer, a világ elszaladt melletted. Komolyan hitted, hogy négy évvel ezelőtt azért kellett a Leicester Citynek szurkolni az angol bajnokságban, mert az egy kis csapat és éppen csoda történik, és még az sem rettentett vissza, hogy a tulajdonosi háttér náluk sem a helyi hentesből és a kocsmárosból tevődött össze. Aztán azt is, hogy a Manchester Cityt azért lehet végre szeretni az elmourinhósodott United helyett, mert a világ valaha volt legjobb csapatát, a Barcelonát Cruyff alapjain összerakó Guardiola zsenije tükröződik majd vissza. És még azt is, hogy Never Walk Alone és a Liverpool azért tört ki végre a szürkeségből, mert Salah-t és Manét nem lehet tartani, és Kloppon jól áll a szemüveg.

Ki kell hogy ábrándítsalak. Ezt a három csapatot egy ideje már a mesterséges intelligencia (MI) röpíti előre az újabb csúcsok felé. Jelesül egy Watson elnevezésű (Holmes nyilván nem lehetett a kokain miatt, így is nehéz néha a fiúkkal) IBM-fejlesztés. Hogy mire képes többek között a jó MI doktor? Például a csapat összes meccsét virtuális valóságba helyezi, és egy kontroller, valamint egy VR-szemüveg segítségével a pályán, a játékosok között téblábolva kielemezhető bármelyik jelenet. Érted? Nem érted.

Az van, hogy az edző (bocsánat, menedzser, ma már mindenki az a szertárosig, elnézést, felszerelésmenedzserig bezárólag, vö. Sanyi bá’ a szódásszifonnal) ezáltal új nézőpontból láthatja az eseményeket, teszem azt, miként történhetett meg az a csúfság, hogy meglógott az ellenfél csatára. Kálmán bácsinak persze nem volt szüksége speciális szemüvegre meg virtuá­lis valóságra, a valóságban beszólt a Garabának, hogy üsd el, Imre, oszt letudtuk az egészet. Te meg ha befizetsz egy edzésre, azt hiszed, hogy a Szárnyas fejvadász harmadik részének forgatásába csöppentél, ha pedig szegény Kocsis Lajos, aki az egyik legnagyobb spíler volt, aki valaha futballpályán megfordult, ezt látná, azt hinné, benne maradt véletlenül tizen­nyolc kisfröccs az előző esti harminchatból. Neki viszont nem kellett szemüveg ahhoz, hogy tízből kilencszer telibe trafálja a tizenhatosról a felső kapufa sarkára helyezett sörösüveget.

De most jön a java. A Watson magától rájött, hogy a kapura lövések 20 százaléka bedobásból indul. A korszakalkotó felfedezés hatására a Liverpoolnál azonnal igazoltak is egy, igen, nem mást, egy külön bedobásedzőt. Ettől kezdve nekem ez már olyan, mint a mezőgazdaság-ipar. Megvárom, míg elmúlik. Addig is megnézem, mikor játszik itthon a Káptalantóti.