Kettős földrengés Pozsonyban

A felvidéki magyar politikának, egy népszámlálásról népszámlálásra fogyatkozó, szűk félmilliós közösség képviseletének tiszta lapot kell nyitnia. Ez anyaországi érdek is.

Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek

Az OLaNO-nak most indul az óra. Egy múlt heti, dunaszerdahelyi úton sürgősséggel kikupált riporterként Matus Tibor felvidéki gazdasági szerkesztőtől tudom, hogy a Smer kormányzása alatt, a Robert Fico exkormányfő nevével fémjelzett korszakban felélte forrásait az Ivan Mikloš egykori pénzügyminiszternek köszönhető jó gazdaságpolitika. „Hatékony” rendszert alakítottak ki az uniós pénzek lenyúlására. A mohi atomerőmű-beruházás például kétszer annyi idő alatt, kétszer annyi pénzért fog megvalósulni, és noha folyamatosan építkezéseket látni Szlovákia-szerte, négy év alatt mindössze tizennégy kilométer autópályát adtak át. Ez is az OLaNO malmára hajthatta a vizet.

Ficóval kulcsfigurát neveztünk meg. A Csehszlovákia Kommunista Pártjában szocializálódott fiatalember először a „demokratikus baloldalt” erősítette, majd 1999-ben létrehozta a Smert. A modern Szlovákia bő negyedszázados történetének két meghatározó politikusa volt. A ’90-s években Vladimír Mečiar, aki öntörvényűségével még a világpolitikát is alakította egy rövid ideig, ami egy szlovák kormányfőtől igazi bravúr. Miatta nem jött össze a Nyugat terve, hogy a rendszerváltó Közép-Európa kulcsországait, Lengyelországot, hazánkat, illetve Csehszlovákia szétváló utódállamait egyszerre vegyék fel a NATO-ba. Szlovákia csak később csatlakozhatott. Aki emlékszik, milyen riadalmat keltett térségünkben is az 1991. augusztusi Jelcin-ellenes moszkvai puccskísérlet, az azt is fel tudja idézni, miért volt szükség Közép-Európa nyugati orientációjának mielőbbi bebetonozására. Mečiar túl közel volt az oroszokhoz.

Ebben az évszázadban a ma is csak 55 éves Fico a szlovák politika erős embere. Míg Matovič puszta ígéret, Fico másfél évtizede meghatározó figura. Az úgynevezett preferenciaszavazatokból kiderül, szombaton személy szerint negyedmillió voksot kapott, amivel továbbra is az ország harmadik legnépszerűbb pártpolitikusa. A Kuciak-ügybe először belebuktak a miniszterei, majd kormányfőként ő maga, most pedig a pártja is, de Ficónak továbbra is személyes bázisa és imázsa van. Ezt Matovič is tudja. A következő évek nagy kérdése lesz, erős emberré növi-e ki magát úgy, hogy közben a tarkóján érzi Fico leheletét.

Egy másik szinten is politikai földrengés következett be. Nem tisztünk a felvidéki magyarok helyett Budapestről megmondani, mi szolgálja az érdekeiket a legjobban. De a jelen lapban még Grendel Gábor, az OLaNO színeiben a parlamentbe egyetlen magyarként jutott politikus is sajnálatosnak nevezte, ami most először esett meg Szlovákia modern történetében. Egyik magyar érdekeltségű lista, a Magyar Közösségi Összefogásé (MKÖ) és a Híd – Most magyar–szlovák vegyes párté sem ugrotta meg az ötszázalékos bejutási küszöböt.

Önmagáért beszélt vasárnap Bugár Béla lemondása a Híd elnöki tisztéről. Tény, hogy az MKÖ minden magyarok lakta járásban megverte a Híd listáját. Elképzelhető, hogy létezik magyar–szlovák modell a közös politizálásra, de hogy nem ebben a formában, az most bebizonyosodott. A Híd 2,05 százaléka abszolút értékben rendkívül kevés, saját korábbi eredményének is az árnyéka. Relatíve ugyanakkor épp elég volt ahhoz, hogy a felvidéki magyar szavazók egy részének lekötésével az MKÖ – alig egy százalékkal – szintén a bejutási küszöb alatt maradjon.

A felvidéki magyar politikának, egy népszámlálásról népszámlálásra fogyatkozó, szűk félmilliós közösség képviseletének tiszta lapot kell nyitnia. Ez anyaországi érdek is. Budapesten továbbra is a jó államközi kapcsolatokban, a visegrádi négyeket szilárdító Szlovákiában vagyunk érdekeltek; olyan északi szomszédban, amelynek kormánypolitikáját a felvidéki magyarok erős képviselete is alakíthatja.