Viva Italia!

Olaszország énekel. Énekelni jó. A karanténba zárt Olaszország dalai felszálltak a háztetők, a kémények fölé, fel a magasba, tán egészen Istenig. Átjutottak a lezárt határokon, el akár a legkisebb magyar faluig is.

Róma, 2020. március 14. Tapsol egy nõ a római Garbatella negyedben álló ház erkélyén 2020. március 14-én. A tüdõgyulladást okozó koronavírus terjedésének megfékezésére az országban elrendelt vesztegzár még nem tart régen, de az olaszok a szolidaritás jeleit mutatva már bizonyos formájú villámcsõdületeket szerveznek az internetes közösségi portálokon, például bizonyos idõpontokban megjelennek az ablakukban vagy erkélyükön, hogy énekeljenek, tapsoljanak vagy egyszerûen csak integessenek egymásnak. MTI/AP/Alessandra Tarantino Fotó: Alessandra Tarantino

Nemzet születik. Újjá. A szemünk láttára és a fülünk hallatára. Ezúttal erkélyeken jelenik meg a rinascimento. Jó helyszín. Odasüt a nap, jár a levegő és át lehet kiáltani egy ciaót a szomszéd házba. Olyan, mintha nem lennél teljesen bezárva. Néhány négyzetméter szabadság. Néha maga a világ.

Olaszország énekel. Azt nem tudjuk, ki volt a nulladik személy, kitől indult a népmozgalom, de terjed, mint egy vírus. Énekelni jó. Erősíti a tüdőt, a lelket, a közösségi szellemet. És most már a legszebb dolgokat is, amelyek ember és ember (idegenek) között megtörténhetnek, a szolidaritást, az empátiát, az összetartozás élményét. A karanténba zárt Olaszország dalai felszálltak a háztetők, a kémények fölé, fel a magasba, tán egészen Istenig. Mindenesetre átjutottak a lezárt határokon, el akár a legkisebb magyar faluig is. Ha van valami haszna a Facebooknak, akkor ez, ezekben a vérzivataros és egyben remélhetőleg elgondolkodós időkben. A kultúrember Itália iránti rajongásának szerves része a nyelv is, ez a latinból kialakult dallam és ritmuscsoda, amely beszélve szinte ének. Talán az sem véletlen, hogy amire mi azt mondjuk, ne törődj vele, majd megoldódik, ne aggódj, túl leszel rajta, az olaszul canta che ti passa, azaz énekelj, majd elmúlik. A mondás állítólag onnan ered, hogy egy ismeretlen katona még a nagy háborúban (grande guerra) ezt véste egy falba, társai bátorítására.

Mostanában egy másik kifejezést is megtanulhatunk. Délről, Puglia régióból indult néhány édesanya kezdeményezéseként, és mára az egész országban megjelentek az ablakokból kilógatott transzparensek (hogy stílszerűek maradjunk, tacepaók), amelyeken a következő mondat olvasható: Andrá tutto bene. Minden rendben lesz. A feliratot gyerekrajzok, vidám szivárványok és nemzetiszínű zászlók színesítik. A daloknál maradva nálunk egy hasonló kezdeményezés, a közös éneklés talán kissé nehezebben verne gyökeret, tekintve hogy többségünk már a harmadik dalnál bajba kerülne a mindenki által tudott repertoárt illetően. Ami azért Kodály Zoltán és Vass Lajos (Röpülj, páva, „énekeljünk együtt”) országában elgondolkodtató, de elképzelhető, hogy itt a nem várt, szomorú alkalom, hogy ezen változtassunk.

Az olaszoknál más a helyzet. Nyilván nem mindenki képzett tenor, de az áriákat sokan ismerik, a „nápolyi dalokat” dettó, és akkor a popzenéről még nem is beszéltünk. Ott vannak a cantautorék, az énekes-dalszerzők, egyszerű hangszerelésű dalokkal és saját, a hétköznapi életről, szerelemről, de akár társadalmi, filozófiai kérdésekről szóló, gyakran költői szövegekkel és ezeknek a közös éneklésébe szinte mindenki be tud szállni, és még cifrázhatja is, amennyiben akad otthon legalább egy kósza csörgődob. Többnyire akad. És e tekintetben jóval kisebb a generációs szakadék, mint például nálunk. A L’italiano (Lasciatemi cantare) Toto Cutugnótól szinte alternatív himnusznak számít (érdemes megnézni a hivatalos videót, hogy miért és hogy miként fogalmazódik meg egyszerűen az identitás) és Domenico Modugno, Rita Pavone, Gian­ni Morandi és Adriano Celentano sem holmi olcsó retró, Zuccheróról vagy Jovanottiról már nem is beszélve. És persze mindennek jelentése van, csakúgy mint Marcello Mastroianni arcának, a gyönyörű nőknek vagy a Fiat 600-as karosszé­riájának +a L’italiano nyelvleckével is felérő állóképes klipjében.

Például az egyik legnépszerűbb erkélykoncertes videón Maurizio Marchini tenor énekli firenzei otthonában Puccini Turandotjából a Nessun dorma áriát. Az még csak hagyján, hogy a végén szem nem marad szárazon, de a biztatás, az üzenet is egyértelmű. Vincero, azaz győzni fogok! Ez Gennaro Gattuso tekintete a kilencvenedik percben, még a régi Milanból.

Vagy egy egyszerű üzenet, amely arról szól, hogy mindenki az erkélyekre, énekelni! Mert siamo un grande paese, mi egy nagy ország vagyunk. És már nyomják is a Macarenát, ahogy a torkukon kifér. A balkonok népe felelősségteljes és szolidáris. Aki teheti, fegyelmezetten otthon marad, és ahogy csak teheti, tiszteletét fejezi ki azok iránt, akik a köz érdekében nem tehetik. Mindenki tehetsége és tehetőssége szerint.

Giorgio Armanitól Cristiano Ronaldóig (jelenleg Juventus) döntik a milliókat a közösbe. A kisboltok hősei kiszállítják az élelmiszert a házakhoz. A szomszédok naponta ránéznek az idősekre. Ez most újra az olasz egység (unita d’Italia) tere és ideje. Egyébként egész Európában. Ott is érzik és tudják ezt, akikről az Európai Unió nem vesz tudomást, mert a szívük ezt diktálja. A minap Szarajevóban éjszakára az olasz nemzeti zászló színeivel világították ki a városházát.

Mert mindannyian olaszok vagyunk.