Nemzet születik. Újjá. A szemünk láttára és a fülünk hallatára. Ezúttal erkélyeken jelenik meg a rinascimento. Jó helyszín. Odasüt a nap, jár a levegő és át lehet kiáltani egy ciaót a szomszéd házba. Olyan, mintha nem lennél teljesen bezárva. Néhány négyzetméter szabadság. Néha maga a világ.
Olaszország énekel. Azt nem tudjuk, ki volt a nulladik személy, kitől indult a népmozgalom, de terjed, mint egy vírus. Énekelni jó. Erősíti a tüdőt, a lelket, a közösségi szellemet. És most már a legszebb dolgokat is, amelyek ember és ember (idegenek) között megtörténhetnek, a szolidaritást, az empátiát, az összetartozás élményét. A karanténba zárt Olaszország dalai felszálltak a háztetők, a kémények fölé, fel a magasba, tán egészen Istenig. Mindenesetre átjutottak a lezárt határokon, el akár a legkisebb magyar faluig is. Ha van valami haszna a Facebooknak, akkor ez, ezekben a vérzivataros és egyben remélhetőleg elgondolkodós időkben. A kultúrember Itália iránti rajongásának szerves része a nyelv is, ez a latinból kialakult dallam és ritmuscsoda, amely beszélve szinte ének. Talán az sem véletlen, hogy amire mi azt mondjuk, ne törődj vele, majd megoldódik, ne aggódj, túl leszel rajta, az olaszul canta che ti passa, azaz énekelj, majd elmúlik. A mondás állítólag onnan ered, hogy egy ismeretlen katona még a nagy háborúban (grande guerra) ezt véste egy falba, társai bátorítására.
Mostanában egy másik kifejezést is megtanulhatunk. Délről, Puglia régióból indult néhány édesanya kezdeményezéseként, és mára az egész országban megjelentek az ablakokból kilógatott transzparensek (hogy stílszerűek maradjunk, tacepaók), amelyeken a következő mondat olvasható: Andrá tutto bene. Minden rendben lesz. A feliratot gyerekrajzok, vidám szivárványok és nemzetiszínű zászlók színesítik. A daloknál maradva nálunk egy hasonló kezdeményezés, a közös éneklés talán kissé nehezebben verne gyökeret, tekintve hogy többségünk már a harmadik dalnál bajba kerülne a mindenki által tudott repertoárt illetően. Ami azért Kodály Zoltán és Vass Lajos (Röpülj, páva, „énekeljünk együtt”) országában elgondolkodtató, de elképzelhető, hogy itt a nem várt, szomorú alkalom, hogy ezen változtassunk.
