Ők acsarkodnak, mi fizetünk

Az ellenzék lejáratókampányai sokba kerülnek a magyar kis- és középvállalkozásoknak.

Budapest, 2019. április 7. Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, a baloldali pártok fõpolgármester-jelöltje, Tóth Bertalan, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselõje és Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke (b-j) a Párbeszéd kongresszusa után tartott sajtótájékoztatón a Benczúr Hotelben 2019. április 7-én. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Ideje lenne a felelősségteljes viselkedésnek! A szólásszabadság híveiként nem kívánhatjuk, hogy bárki is lemondjon a kormány és a miniszterelnök kritizálásáról. Annak semmilyen veszélyhelyzet nem szabhat gátat. Azt viszont joggal lehet elvárni az ellenzéki beállítottságú médiumoktól, közéleti személyiségektől és politikai szereplőktől, hogy most, az elmúlt 75 év legnagyobb válsága alatt szorítkozzanak a tényekre, ne pedig a személyeskedő, saját sérelmeik által motivált pártpolitikai támadásoktól legyenek hangosak a politikai csataterek. A nemzetközi térben ne a kormány befeketítését tekintse elsődleges feladatának az a lobbi, amely ezzel aktívan foglalkozott az elmúlt években. A magyar családok és vállalkozások pénze bánja, ha a DK és a Momentum EP-képviselői most mennek feljelentgetni a kormányt Brüsszelbe.

A Momentum és a Jobbik fejezze be az ostoba hangulatkeltést! A többi pártról nem is beszélve. A Momentum Mozgalom egy ábrát terjeszt arról, hogy a környező országok kormányai a munkavállalók fizetésének hány százalékát állják – legalábbis szerintük.

Arról az ábráról van szó, amely szerint Ausztriában kilencven, Németországban nyolcvan százalékát fizeti az állam a bérköltségnek. Csakhogy ez egy ordas nagy kamu, Németországban a rövidített munkaidőben dolgozók kiesett bérének nyolcvan százalékát fizeti az állam, tehát ha hat órát dolgozik, akkor a két óra nyolcvan százalékát. Ausztriában degresszíven a bér kilencven százalékára egészíti ki az állam a rövidített munkaidőben dolgozók fizetését. Aki Ausztriában otthon marad a gyermekével, az legfeljebb három hétre kapja meg a bére egészét, annak is csak egyharmada érkezik az államtól, emellett igazolnia kell, hogy sehogy másképp nem tud a gyermekéről gondoskodni. Aki az előbbi két országban elveszíti a munkáját, az ott is csak álláskeresési járadékot kap. Tehát a Momentum hírhamisítással kelt hangulatot.

A Jobbik gyűlöletkeltése a jelenlegi helyzetben egészen hajmeresztő. Az elmúlt hetekben nem is értettem, hogyan lehetséges az, hogy mindaz a gyűlölet és frusztráció, amely a Jobbik által működtetett Zsúrpubi.hu oldalról áradt eddig, most a Jobbik hivatalos kommunikációs irányvonala lett. Aztán nemrég újra felfedeztem a hírt, hogy a Zsúrpubi volt főszerkesztője lett a párt kommunikációs igazgatója. Tényleg erre van most szükség? Vajon hogyan lehet elvárni egy jobbikos szavazótól, hogy maradjon otthon, betartsa az operatív törzs és a miniszterelnök ajánlásait, ha folyamatosan azt hallja, hogy a pártja szerint Orbán Viktor maga az ördög? Tényleg az lett a Jobbik hivatalos politikája, hogy gyűlöletben felülmúlja a Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokratikus Koalíciót? Mert ebben kétségtelenül sikeresek. Hogy mindez milyen módon hátráltatja a járvány elleni védekezést, az a kérdés fel sem merült a Jobbiknál – „jó” esetben. Rossz esetben meg pont ez a cél.

Mindannyiunk érdeke, hogy az ellenzék és az ellenzéki média ráébredjen: nekik is van felelősségük, méghozzá óriási. Az ellenzéki pártoknak látniuk kell, hogy hiába nyavalyognak a diktatúra miatt, tíz év után először valóban cselekedhettek az ország érdekében. Az ellenzéki frakciók egyes benyújtott javaslatait ugyanis méltányolta a kormány, és ha megfelelően kidolgozottnak, átgondoltnak találták azokat, akkor végre is hajtották. Ez azért példátlan, mert a rendszerváltozás utáni magyar politikai kultúrában az ellenzék javaslatait rendre leszavazta minden kormány vagy kormánykoalíció.

Személyesen is láttam több frakcióvezető arcán a büszkeséget, hogy egy-egy javaslatukat befogadta a kormánypárt, és azok az ország érdekében hasznosultak. Felelősségteljesen cselekedtek – az első néhány hétben. De amikor az ellenzék a politika természetéből adódó harcot folytat a jelen körülmények között a kormánnyal, akkor ugyanilyen felelőssége van abban, hogy milyen eszközöket vet be. Ugyanis veszélyezteti a védekezést, hogy a kormányfő személyét, hitelességét támadják a szokásos becstelen módon, a szavak kiforgatásával vagy szimpla hazugsággal.

Az ellenzék a korábbi években képtelen volt jelentős károkat okozni a konzervatív oldalnak, pedig voltak próbálkozásai szép számmal. A most okozott károk, a nemzetközi feljelentések és lejáratókampányok azonban nemcsak a jobboldalon ütnek léket, hanem a nemzet hajóját veszélyeztetik.