Mint Kincses Előd írja az 1990. márciusi események után megjelent könyvében, számára februárra derült ki egyértelműen: bizonyos körök mindent megtettek azért, hogy a romániai magyarság valódi törekvéseit ne ismerhesse meg a román közvélemény. Nos, kezdik kapizsgálni a párhuzamot Brüsszel és a három évtizeddel ezelőtti Bukarest között? Hogy miért is él manapság abnormálisan negatív kép Nyugaton rólunk? Hogy mit jelent az időhátrány, akár egy tévécsatorna műsorfolyamában is?
Bukarest hozzáállása persze az eltelt harminc évben mit sem változott, legfeljebb más ruhát öltött. De az akkori „román Euronews” álhírterjesztésének és hírmachinációjának az eredménye az lett, hogy az erdélyi magyarság egésze pillanatok alatt a megvatrásodott román sajtó kedvenc vudubabája lett, ami végül a marosvásárhelyi véres események bekövetkeztéhez vezetett. Ugyanarra ment ki a játék, mint mostanság: hogy a magyarságot meg lehessen törni, hogy fel lehessen vele mosni a padlót akkor is, ha van sapkája és akkor is, ha nincs. A történethez hozzátartozik, hogy Kincses Elődöt többször megpróbálták csőbe húzni, sőt még katonai törvényszék elé is akarták állítani, amit jogászként viszonylag könnyen kivédett. Ám a végére már az élete forgott kockán, mert a televíziós vágószobák hamar szeparatista magyar vezért faragtak belőle, aki destabilizál, aki arcátlanul követel. Pedig csak valami igazán európait akart, amit a többségi népelem képtelen volt magáévá tenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!