Varga Judit nemrég egy veretes Facebook-bejegyzésben rántotta le a leplet az Euronewsról. Mint kiderült, a nemzetközi sajtóössztűz Bofors gépágyúja nemes egyszerűséggel elodázta annak az interjúnak a leadását, amelyben a magyar igazságügyi miniszter válaszolt a koronavírus-törvénnyel kapcsolatos kérdésekre és kritikákra. Pedig a beszélgetést maga az orgánum kérte. A szerkesztőség ígért fűt-fát, hogy magától értetődően még aznap, március 24-én leadják az anyagot, de nem így lett, sőt másnap a járvány miatti csökkentett üzemmódra hivatkozva megint csúsztattak egyet. A kormány reakciója tehát továbbra sem jutott el az uniós polgárokhoz, miközben az ellenzék minden gond nélkül elmondhatta a magáét a törvényről a csatorna különböző platformjain. Ezután már mindegy volt, hogy végül két nap után kegyesen leadtak egy interjúfoszlányt a felvett negyedórás anyagból.
Az Euronews hozzáállása nagyban összecseng a harminc évvel ezelőtti román média reflexeivel. A marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet előtti hónapok Bukarestből vezérelt sajtójára gondolok, amikor az egész balkáni birodalmat átszövő Vatra Romaneasca (Román Otthon) nevű soviniszta tömörülés mindent megtett azért, hogy befeketítse az őshonos erdélyi magyarságot. A frissen alakult vasgárdista és egyben szélsőbalos gyökerű Vatra a célért nem átallott beavatkozni a sajtó működésébe sem.
Akkor is egy magyar jogászember, Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március későbbi koronatanúja került hasonló helyzetbe, mint most Varga Judit. Rajta csattantak az első nagy pofonok a nemzetiségeit keblére ölelő, máig ezzel hencegő „ultrademokratikus” Romániától.
Történt ugyanis, hogy Nicolae Ceaușescu bukása után Erdély magyarsága is fel szeretett volna lélegezni, ezért lépegetni kezdett apránként azért, hogy végre érvényesülhessenek alapvető nemzetiségi jogai a mindennapokban. Persze jött az ígérgetés, majd rövid idő leforgása alatt hirtelen minden magyarból „horthysta” ellenség lett, amelyik túl sokat akar és Erdély leválasztására készül. A háttérben a kommunista hatalomátmentés dolgozott, a sajtó vonalán pedig a román televízió és az egykori központi pártlap utóda, a beszédes nevű Igazság (Adevarul) volt a főkolompos, több kisebb kaliberű társával együtt. Kincsest, aki akkoriban a helyi magyarság egyik vezéralakjának számított, fel sem kérték, hogy nyilatkozzon a hirtelen megváltozott helyzet tisztázása érdekében, így ő maga bombázta a hetekkel azelőtt még a szabadság, egyenlőség és testvériség legfőbb bástyájának számító román sajtót. Ám ezek az orgánumok – sőt egyesek még a magyar térfélről is – rendre bojkottálták a cikkeit, pedig tisztában voltak azzal, hogy amit tesznek, annak húsba vágó következményei lehetnek a felforrósodott helyzetben.
