A diák, a pedagógus és a NAT

Az elmúlt tíz évben a balliberálisok többször is felhasználták a diákságot politikai céljaik érdekében.

Dr. Kárteszi Judit
2020. 05. 05. 10:00
Budapest, 2020. február 14. Résztvevõk az Alkotmány utcában a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) demonstrációján, amelyen az új Nemzeti alaptanterv (Nat) és a szakképzés átalakítása ellen tiltakoztak 2020. február 14-én. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Több példát láttunk az elmúlt tíz évben arra, hogy a balliberálisok miként használják fel a diákságot politikai céljaik érdekében. Emlékszünk egyetemista bojkottra, kockásinges-mozgalomra, és most itt egy újabb, amelyet balliberális érzelmű pedagógusok mozgatnak. Most a középiskolások a célpont, pont az a korosztály, amelyik személyiségfejlődése szempontjából egy fontos stádiumban van, nagyrészt önálló már, és talán már a jövőjét tervezgeti. Életének nagy részét a tanulás teszi ki, amellett, hogy kezdhet komolyabban tájékozódni a világ eseményei, akár politikai áramlatai irányában is. Ebbe a szabad folyamatba erőszakosan legutoljára a kommunista rezsim avatkozott bele a kötelező nevelőprogramokkal, csoportos agymosási stratégiákkal.

Nem hiszem, hogy egyetlen diák is elolvasná a 256 oldalas Nemzeti alaptantervet, a NAT-ot. Azt pedig végképp nehezen tudom elképzelni, hogy a korábban hatályos változatot szisztematikusan összehasonlítaná a mostanival. Nem is ez egy középiskolás dolga, hanem az, hogy tőle telhetően a legtöbb tudást, valamint az önálló gondolkodás és véleményalkotás képességét elsajátítsa. A középiskolai tanár pedig többféle felelősséggel tartozik a diákjáért, de talán a legfontosabb ezek közül, hogy nem él vissza a hatalmával. A tanár és diák között ugyanis mégiscsak valamiféle hatalmi viszony áll fenn. De ha ez így erős kifejezés, akkor mondjuk függőségi állapotnak. A gyermek előmenetele nagyrészt tanárától függ.

Láttam fényképet egy iskola udvaráról, ahol a gyerekek egy formát alkotnak: „NO NAT”. Ha bármi közöm lenne ahhoz az iskolához szülőként, feltenném azt a kérdést, hogy ez nem a gyermekek jogaival való visszaélés-e? Az az igazgató pedig, aki ezt megengedi, alkalmas-e a posztjára?

Máshonnan is hallottam, hogy egyes középiskolákban pedagógusok bujtogatják a diákságot ellenállásra. Ez az én szememben újabb példája a liberális elnyomásnak, más néven újkommunizmusnak. Ha a diákság valamiért elégedetlen és alulról szervezve demonstrál, az egy tiszteletre méltó önkifejeződés. Ha a pedagógusoknak problémájuk van a NAT-tal, szabadon tüntethetnek vagy kommunikálhatják a kormány felé a problémájukat. Nincs elégedettség, nem elég a béremelés? Rendben. A tanárok egy része baloldali érzelmű? Rendben. Azt viszont nem lehet szó nélkül hagyni, ha 18 év alatti diákokat presszionálnak, egységes politikai véleménynyilvánításra buzdítanak! Miért kell meggyőzni például egy hívő fiatalt arról, hogy a NAT, amelynek „alapvetése” kiemelten fontosnak tartja a keresztény identitást, biztosan rosszul fog működni az ő személyes fejlődése szempontjából? Ezt a képzeletbeli fiút vagy lányt is felsorakoztatták azon az udvaron?

Én magam olvastam könyvet mind a három írótól, akik nevétől a balliberális sajtó visszhangzik az új NAT kapcsán. Akkoriban, amikor én vettem a kezembe ezeket a könyveket, nem volt kötelező tananyag egyik sem, de reméltem, hogy egyszer azok lesznek!

Dr. Kárteszi Judit, klinikai szakorvos

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.