A hűvös, tárgyilagos politikai elemzés következtetése nem lehet más, mint hogy: Soros György egy piszkos gazember. Természetesen a politikai elemző csak ritkán juthat ilyen megállapításra.
A tárgyilagos, hivatalból hűvös politológus, politikai elemző aligha írhat le ilyen megállapítást. Minden szempontot, tényt, adatot, összefüggést tárgyilagosan értékelnie kell – azt is, hogy Soros a legnagyobb emberi válság közepette támadja meg a forintot –, és csak nagyon lassan hozhat meg bármilyen értékítéletet.
De végül meghozhat: ha az információkat többszörösen ellenőrizte, akkor még eleget kell tennie a Karl Popper által a tudósok elé felállított verifikáció és falszifikáció követelményének. A verifikáció, tehát a tétel igazolása az egyik feladat a tények és információk által, a falszifikáció pedig annak megvizsgálása, hogy mi mond, mondhat ellent a tételnek – s ezeket cáfolni kell. Ha viszont e két vizsgálati követelménynek is megfelel a tézis, abban az esetben már azzal követ el hibát az elemző, a tudós, ha nem írja le, mondja el világosan tudományos értékítéletét egy jelenségről, netán egy közéleti tevékenységet folytató emberről, politikusról vagy befolyásos személyiségről.
Nos, jómagam többször elemeztem egyfelől Soros György gyakorlati tevékenységét, másfelől tudományosnak szánt írásait. A szálak, ha lassan is, de végül összeálltak, s most már egy irányba mutatnak.
S itt tisztázzuk: a megfogalmazott értékítélet csak akkor érvényes, ha a világon még van értelme és jelentősége a moralitásnak, a természetes – és nem liberális vagy bármilyen értelemben vett ideologikus – emberi erkölcsnek. Vagy másképpen fogalmazva: annak az erkölcsnek, amit Jézus adott számunkra, aminek lényege az emberbaráti szeretet. A politológia sem nélkülözheti az erkölcsi megítélést, mert ha ezt tenné, nem lenne más, mint – hogy Pál apostolt idézzem – zengő érc vagy pengő cimbalom. Üres, rideg magyarázgatás a különféle „érdekekről”.
Soros munkásságát csak akkor látjuk, ha összefüggésében kezeljük. Soros ugyanis háromféle minőségében van jelen már évtizedek óta: elsősorban mint tőzsdespekuláns befektető, másfelől mint jótékonykodó „filantróp”, harmadrészt, mint a saját, globalista nyílt társadalommal kapcsolatos ideológiai vízióinak megvalósítója.