Milyen ember Soros György?

A hírhedt tőzsdespekuláns fütyül mindenre és mindenkire, hiszen törvények felett álló entitás.

Brüsszel, 2017. április 27. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet) Fotó: MTI

Vizsgálódásaim és ebből fakadó megítélésem szerint Soros legadekvátabb ténykedése a spekuláció, a brutális, Isten és embert nem ismerő haszonszerzés, az emberi sorsokon átgázoló extraprofit-halmozás. Minden egyéb tevékenysége ezekből a kegyetlen spekulá­ciós machinációiból szerzett pénzek felhasználásán alapul. Soros ezen ténykedéseiről nemrég éppen a Magyar Nemzet számolt be több részben, ezért csak utalok a lényegesebbekre: az angol font bedöntése 1992-ben, ami a Major-kormány bukásához és emberek sokaságának elszegényedéséhez vezetett. Majd, évekkel később, büszkén és gátlástalanul „mesélte el” a sajtónak és a médiának, többek között – és ez különösen nagy cinizmus! – a BBC-nek, hogy milyen stratégiával és technikával hajtotta végre tervét. 1997-ben bedöntötte a thaiföldi valutát, amit dominóeffektus követett, Dél-Ko­reát, Malaj­ziát és más délkelet-ázsiai országokat is megrengetett a devizaválság.

1988-ban a francia Société Générale pénzintézetet akarta felvásárolni a szokásos shortolási technikájával, s ha ez ez nem is sikerült neki, a piszkos üzleten rengeteg pénzt kaszált, mindenesetre az is elképesztő, hogy állítólag az akkori köztársasági elnök, François Mitterrand is „besegített” neki. Vélhetően nem független Soros fellépésétől, hogy az akkori francia pénzügyminiszter, Pierre Bérégovoy 1993. május 1-jén öngyilkos lett. A döbbenetes viszont az, hogy életében először és utoljára egy francia bíróság először börtönbüntetésre, majd végül pénzbüntetésre ítélte, s „hősünk” hiába fellebbezett a legfelsőbb fórumokig, legutoljára a strasbourgi emberi jogi bíróságig, utóbbi 4:3 arányban helyben hagyta az ítéletet.

És most lássunk csodát: az ítéletet azóta sem hajtották végre, Soros a mai napig nem fizetett. Soros tehát – egyszerű következtetés – törvények felett álló entitás. S még valami, amiről kevesen tudnak: Soros, kissé talán megrészegedve a font elleni támadásának sikerén, 2003-ban a német valuta ellen is támadást próbált indítani a szokványos eszközeivel, ám Németország már túl nagy falatnak bizonyult számára. Talán már túlzottan is elhitte – vagy inkább „tesztelte” – saját magával kapcsolatos szerény önértékelését, mely szerint ő valójában egyfajta istenség.

Sorolhatnánk még, de nem érdemes, mert a lényeg: Soros nem pusztán pénzügyi machinációkban volt ügyes, hanem pénzügyi machinációival tízezrek, százezrek sorsát tette tönkre, és ez már nem gazdasági tevékenység, hanem embertelenség. S ezzel kapcsolatban fogalmazta meg igazi ars poeticáját Soros: neki nem kell törődnie azzal, hogy pénzügyi spekulációinak milyen társadalmi következményei vannak.

És innen minden világos: Soros erkölcstelen és embertelen módon szerzett profitjából akar jótékonykodni, valamint világot megváltani, globális nyílt társadalmat felépíteni. Ez tipikus contradictio in adjecto: a fogalomban benne rejlő önellentmondás. Erkölcstelen tevékenység árán erkölcsös cselekedeteket végezni – ilyen nem létezik.

De még a filantróp, jószolgálati tevékenységében is világosan jelen van az érdek – mert azért egy alapjaiban pénz keresni akaró, erkölcs nélküli ember nem tudja meghazudtolni önmagát. Amikor az Antall-kormánynak felajánlotta, hogy elintézi a magyar adósság átütemezését vagy elengedését elvtársainál, a globális pénzügyi elitnél, akkor cserébe „csak” annyit kért, hogy megkaphassa az ország legfontosabb állami cégeit. Vagyis: megment minket úgy, hogy felvásárolja a stratégiailag fontos tulajdonainkat és ezzel megszünteti a szuverenitásunkat.

Igazi filantróp! Vagy: akkor támadta meg az OTP-t (1994-ben és 2008-ban), amikor a magyar gazdaság fennmaradásában kulcskérdés volt az állami bank stabilitása. Filantróp! És persze egymillió eurót adott néhány héttel ezelőtt a fővárosnak, mert annyira szereti ezt a várost. Ugyan! Egyszerűen megtámogatja a globalista ellenzék kezébe került fővárost, mert végső célja a kormány megbuktatása. Filantróp!

És ezek után következik az, ami – mint hab a tortán – mutatja, hogy milyen ember valójában Soros György. Tombol a világjárvány, emberek ezrei halnak meg, Magyarországon is már háromszáz fölött a halottak száma, az ország, még ha fegyelmezett is, szenved és félelemben él.

Nos, ekkor jön a „filantróp”, s elérkezettnek látja a pillanatot, amikor három legyet üthet egy csapásra Magyarországon: a forint megtámadásával bedöntheti a nemzeti valutát, ezzel akár a kormányt is megbuktathatja, és utána a hazánkban állomásozó kollaboránsaival és NGO-knak gúnyolt ügynökeivel együtt felépítheti a szép, új, nyílt, globalista társadalmát az országban.

De ha az utóbbi kettő nem is sikerül, akkor sincs baj: legfeljebb „csak” sok-sok pénzt keres a forint shortolásával. Tette-teszi mindezt akkor Soros a forinttal szemben, amikor az emberek megbetegszenek, és tízezrek veszítik el az állásukat, s a forint bedőlése, a gazdaság válságba kerülése számukra egy utolsó sorscsapás lenne. Nagyon reméljük, s most úgy is látszik, hogy terve nem sikerül.

De mindez nem elég: nemrég ismertette tervét az unió megmentésére, amely egy olyan örökjáradék-kötvény lenne, amit az unió felvenne, s annak kamatait örökké kellene fizetnie a befektetők, s természetesen Soros felé. A filantróp adósrabszolgává tenné Európát. A globális pénztőke adósrabszolgájává.

Tehát összegezve: teljes joggal elítélhetjük Sorost azért, mert gátlástalanul törekszik az extraprofitra az unióban és Magyarországon, s mert egy vízióját akarja az országra – és persze a világra – erőltetni. Mégis, amiért a leginkább el kell ítélnünk, az a természetes emberi vagy jézusi, keresztény erkölcs teljes hiánya, ahogyan semmibe veszi az emberi életeket Magyarországon, Európában és a világ minden táján.

Éppen ezért, és csakis ezért nevezhetjük egy teljesen tárgyilagos, hűvös, indulatmentes és főleg pontos elemzői megállapításnak azt, hogy Soros György minden rárakódott látszat ellenére egy piszkos gazember.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója