Stan Wischnowski és James Bennet most megbeszélheti, hogy mit szúrtak el. Már ha így történt, mert lehet, hogy semmit. Amerika keleti partjának patinás, csaknem kétszáz éves újságja, a The Philadelphia Inquirer felelős szerkesztője, valamint a The New York Times világlap véleményrovatának vezetője egyaránt távozásra kényszerült a napokban. Wischnowski egy olyan cikk címadásába bukott bele, amely a harag ügyeletes mozgalma, a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) elnevezésére rímelve a vandál tüntetők által okozott károkat is felemlegette: Az épületek is számítanak. Másnapra főleg fekete bőrű szerkesztőségi alkalmazottak tucatjai jelentettek beteget. Bennet rovata pedig Tom Cotton republikánus szenátor nagy vihart keltő írását közölte, amely – Trump elnöknek szekundálva – azt sürgette, vessék be a hadsereget a szélsőségek ellen, akik az elmúlt két hétben erőszakcselekményekre használták fel a tüntetéshullámot, amelyet George Floyd halála robbantott ki. A The New York Times saját híradása szerint a szerkesztőség és a lapkiadó fekete munkatársai álltak a közösségi médiában is nyomon követhető felhördülés élére, amely – ellentmondva a szerkesztőségi kódexnek – nemcsak Cotton írásától határolódott el, hanem attól is, hogy a lap egyáltalán lehozta azt. A lap több mint nyolcszáz alkalmazottja jegyzi az ez ellen tiltakozó petíciót; egy fekete újságírónő névvel nyilatkozta, szégyen, hogy ezt meg kellett érnie, több riporter pedig felpanaszolta, hogy munkakapcsolataik állítólag felmondták velük az együttműködést a cikk miatt.
Cotton szenátorra 479 ezren szavaztak a legutóbbi választásokon, ellentétben a tiltakozókkal, akiket csak felvettek egy vállalathoz. Most nem tett mást, mint leírta a véleményét ugyanúgy, ahogy a philadelphiai írás szerzője is tette. Az ötvenes éveiket taposó Wischnowski és Bennet veteránnak számít a szerkesztőségekben. De ezúttal rosszul mérték fel, hol húzódnak a fősodorbeli médiában a politikai korrektség láthatatlan falai, amelyeket lehet nagy rutinnal, hosszasan kerülgetni, de csúnyán beüti az orrát, aki megfeledkezik róluk. Különösen a jelenlegi kiélezett helyzetben, a 111 ezer amerikai halottal járó koronavírus-járvány közepette és öt hónappal az elnökválasztás előtt, amikor egy halálesethez vezető súlyos rendőri túlkapás két hét múlva sem szűnő tüntetés- és zavargáshullámot vált ki az ország több száz városában. Legalább húszan haltak már meg, számos rendőr sebesült meg, az anyagi kár beláthatatlan; csak a minneapolisi – demokrata – polgármester legalább 55 millió dollárt említ.
