A XX. század első évtizedeiben az eszközt célként értelmező, öncélú lázadó, gyakorta propagandacélzatú avantgárd színházi csoportosulások formabontó előadásaikkal csupán részigazságokat közöltek (vagy még azt sem), s éppen az igazság teljességének megismerésére s annak felmutatására való törekvés hiányában torzított, hamis világot láttattak. Az izmusokba ragadt alkotók színpadi próbálkozásai nem lehettek hosszú életűek, mint ahogy a vállaltan politikai indíttatású színházak sem, így a marxista Brechtet népszerűsítő Erwin Piscator baloldali avantgardista politikai színháza sem.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/06/kmiQJCXttUKavIgC6ICZGHAVNQkKAWX3Nz4Vow2Y8Sc/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzhkOWUyM2E3MWU5MzQyZDU5MmU2MjJiN2ZmMjM2ZTQ1.jpg)
A borzalomtól az eufóriáig és vissza a mély valósághoz
Egészen hihetetlen módon győztek a magyar focisták, és egyikük kis híján életét áldozta a küzdelemben.