Nem ma kezdték és nem is fogják holnap abbahagyni. Egyenlőség, tolerancia, a másság elfogadása, sokszínűség, megértés, diszkriminációmentesség – hányszor hallottuk és milyen tempóban ömlik ránk mindenhonnan a kellemdús liberális modor. És figyeljék meg, a következő a pedofília lesz. Nem is „pedofíliának” kell majd hívni, hanem – mondják majd, történelmi és szóetimológiai okokra hivatkozva – „gyermekszeretetnek”.
Azt hiszik, hogy viccelek? Azt hiszik, hogy ez valamiféle, a semmin jajveszékelő hang az éjszakában? Hogy valami túltolt jobbos politikai rock ’n roll? Nem. A hivatalos balliberális politika – még – elítéli a gyermekek kihasználásával, a velük szemben elkövetett szexuális (bűn)cselekményeket, azonban a felszín alatt már megindult a kulturális érzékenyítés, az elkövető „viszontagságainak” személyes, már-már együttérzést generáló szintre hozása, az úgynevezett „társadalmasítás”.
Minden gonoszság és baj modern forrása, a ’68-as elmebaj szépen előkészítette ehhez a terepet a szabad szerelem és a szexuális forradalom életmódüzenetével. Talán sokak előtt ismert, de nem árt még egyszer rögzíteni: a haladó munkásőrség-attitűd egyik vezető megtestesítője, Daniel Cohn-Bendit – egy ’75-ben megjelent könyvében úgy fogalmazott: „Többször is előfordult velem, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet és csiklandozni kezdett. Ha ragaszkodtak hozzá, ugyanúgy simogattam őket”, majd ’85-ben egy tévéinterjúban azt mondta: „Egy gyerek szexualitása abszolút fantasztikus, hogy őszinte legyek. Korábban 4-6 éves gyerekekkel dolgoztam. Amikor egy 5 éves kislány elkezd levetkőztetni, az fantasztikus, egy erotikus-mániás játék.” Hozhatnánk elrettentő példaként még a francia kultúrmarxista körökből Michel Foucault-t, Jacques Derrida-t, Jean-Paul Sartre-t vagy a vele nyílt házasságban élő feleségét, Simone de Beauvoir-t, akik petíciókat indítottak a pedofilok védelmére – az igazán megdöbbentő nem maga a tény, hogy a pedofília melletti kiállás már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, hanem hogy a pedofíliát a normalitással összemosókat nem (sem?) sújtotta nyilvános kiközösítés és megvetés. Sőt: Daniel-Cohn Bendit ugye a mai napig magas lóról oktat ki például „demokratikus értékekből” bárkit, aki az útjába kerül.