Van az úgy néha (gyakran, sokszor), hogy az első hősök, úttörők személye feledésbe merül. Nem tűzik nevüket zászlókra és nem temetik el őket aranykoporsóban. Ez a bölcsesség valami miatt onnan jutott eszembe, hogy azt olvasom, Bécsben átnevezik a Szerecsen Gyógyszertárat, mert a neve kirekesztőként értelmezhető. Gondolom, Boldizsár, aki – mint azt József Attilától is tudjuk – szerecsen király, valamint a szerecsenmosdatás kifejezésünk szerencsésen megússza majd ezt a hetek óta tartó átváltoztatós, betiltós, levevős és ledöntős hullámot, de az is lehet, hogy végképp eluralg a téboly. Ami persze könnyen lehet, hogy nem is arról szól, hogy „mi van má’, mindenki meghülyült itten?”, hanem van benne rendszer, ha momentán őrültnek tűnik is.
De vissza a patikához, ha már látszólag sokaknak elgurult a gyógyszere. Az intézményt 1350-ben (!) alapították, de még ezzel az impozáns múlttal is csupán a harmadik legrégebbi gyógyszertár a városban. Nevezték egy ideig A fekete etiópiaihoz címzett gyógyszertárnak is (tisztára, mint egy Rejtő-kocsma), de aztán valószínűleg megunták kimondani és már száz éve Szerecsennek hívják. Hogy meddig, az kérdéses. Az amerikai George Floyd halála után ugyanis Bécsben aláírásgyűjtés indult az átnevezés ügyében, ami szép példája a nemzetközi kitekintésnek és egyben szolidaritásnak. Hogy ennek aztán végképp semmi értelme? Nem baj. Hogy hülyeség is? Az sem. Hülyeségnek meg azért hülyeség, mert a patika neve egyáltalán nem sértő fekete bőrű embertársainkra nézve, sőt. Az elnevezés hátterében ugyanis az áll, hogy akkoriban az európai orvostudomány gyerekcipőben járt, mígnem a mór és úgy általában az észak-afrikai sokkal fejlettebb volt. Olyannyira, hogy még a gyógyszereket is onnan szerezték be a már akkoriban is betegeskedő európaiak számára, és minden, ami erre utalt, erősítette a vásárlói bizalmat.
Mindezek ellenére a gyógyszertár vezetői a tiltakozások hatására beleegyeztek a név módosításába. Megértem. Nyilván a francnak sem hiányzik, hogy haptákban álljon a bolt előtt az üveges, mert valamelyik arra járó kapucnis ideges napi rendszerességgel bedurrantja a kirakatot, és ha már ott van, visz magával valami gyorsítót is, arra az esetre, ha eldurvulna a buli. Viszont izgatottan várom az új nevet, és csak reménykedni tudok, hogy a tulajdonosok körültekintően járnak majd el. A Pelikánt – bár kapcsolódó szimbólum – nem javaslom, mert az iszik, mint a gödény, és akkor majd jönnek a prohibicionisták és az akciós aszpirines polcok előtt összecsapnak a Transznacionális Radikális Párt CORA (Radikális Antiprohibicionista Egyeztetés) frakciójának képviselőivel és megint jöhet az üveges. Nem jó továbbá a Szürke Marhához elnevezés sem, mert bár az áldozat jellege ellenére erőt sugároz, ami most ráférne szegény patikusokra, viszont azokat meg lábon hajtották a magyarok a helyszínre, tehát jönnek az állatvédők és persze az üveges.
