Túl kell lépnünk a „mi megmondtuk” cinikusan önigazoló felfogásunkon, amikor a legutóbbi franciaországi, bevándorló hátterű bandatagok által elkövetett brutális gyilkosság esetét tárgyaljuk. A „megmondtuk” nem fogja meggátolni az ilyen tragikus eseteket megalapozó politikai eszmék terjedését hazánkban, és nem fogja kezelni fiataljaink naiv lelkesedését a polgárpukkasztó forradalmi halandzsa iránt, amit kis lila standjaik mögül terjesztenek igazságszomj-túladagolásban szenvedő egyetemistáink. A bayonne-i buszvezető, Philippe Monguillot ellen néhány hete elkövetett barbár gyilkosságra utalok, amely megrázta a már elfásult és az iszlamista erőszak mindennaposságába beletörődött francia közvéleményt is.
Július 5-én a francia város egyik buszjáratán a sofőr megkért néhány huszonéves fiatalt, hogy vegyék fel a járvány miatt szükséges maszkot és mutassák meg a jegyeiket. Erre a csoport két tagja ütni, rúgni kezdte az 58 éves buszvezetőt, aki a bántalmazás következtében életét vesztette. Annak ellenére, hogy az elkövetőket hamar kézre kerítették, a francia média eleinte fülsiketítően hallgatott a gyilkosok etnikai vagy vallási profiljáról, amiből a közvélemény igen hamar kikövetkeztette, hogy migráns hátterű bandáról volt szó.
Ezzel kapcsolatban jelent meg három nappal az incidenst követően egy cikk a Le Figaróban, amely kitűnően elemzi az elkövetők hideg logikáját. A cikk Maurice Berger gyermekpszichiáter kutatásai mentén próbálja elemezni a bayonne-i gyilkosságot. Szerinte az ilyen erőszak annak a jelenségnek a kifejeződése, hogy egyes közösségek a saját klánjuk törvényeit kényszerítik környezetükre, az őket körülvevő társadalmat pedig egyfajta törzsi logika szerint értelmezik. A multikulturalizmus ideológiájának térnyerésével a klánszellemmel járó erőszak is Nyugat-Európa mindennapjainak részévé vált. Ez az erőszak a már Franciaországban is honos csoportoknál szerves része egy bizonyos önbizonyítási folyamatnak, amivel a fiatalok a klán hierarchiájában elfoglalt helyüket hivatottak kiérdemelni. Ehhez már nem elég a lökdösődés vagy ütés, ezzel nem tudnak maguknak tiszteletet kiharcolni a csoportjukban. A franciaországi fiatalok közt használatossá vált a „ramollir”, vagyis lágyítás szó, ami azt jelenti, hogy a kiszemelt áldozat fejét kell célzottan rúgni, amíg az eszméletét veszti. Annak persze ők is tudatában vannak, hogy ez halálhoz vezethet, de bizonyos kerületekben ez is a férfiasság bizonyításának egyik módja.