Nemváltó műtétek a sport világában

Az egyik atléta három évig versenyzett mint fiú, közepes eredményekkel, aztán lányként versenyeket nyert.

Az egyesült államokbeli Connecticut állam egyik középiskolája híres arról, hogy atlétái mindig kiválóan szerepelnek a CIAC, az állami ifjúsági atlétikai szövetség versenyein. Ezeken a versenyeken sok fiatalnak leginkább a mozgás, a szereplés a lényeges, de a legjobbaknak az eredmény a legfontosabb. Miért? Mert a tehetséges fiatalok atlétikai ösztöndíjat szeretnének szerezni valamelyik egyetemen, viszont ehhez olyan kiemelkedő eredményt kell elérniük, hogy az egyetemek felfigyeljenek rájuk. Minél szerényebb pénzügyi háttere van egy családnak, annál fontosabb, hogy a tehetséges fiatal ösztöndíjat kapjon az egyetemre. Amerikai egyetemek tandíjai igencsak magasak, és évente sok ezer fiatal csak így tudja finanszírozni a tanulmányait.

Chelsea Mitchell, egy végzős gimnazista a Canton High School csapatában úgy volt nyilvántartva, mint Connecticut államban a leggyorsabb lány az 55 méteres síkfutásban a középiskolások között. Így aztán joggal reménykedhetett, hogy az állami szövetség által rendezett versenyeken majd a dobogó tetejére állhat. Így kerül majd a sor elejére, amikor osztják az ösztöndíjakat. A felkészülési szezon során Chelsea-nek jó eredményei voltak, és nagyon bizakodott abban, hogy a 2020 tavaszára kiírt versenyeken learatja a sokévi kemény felkészülésének eredményeit. A lányok között mások mellett két másik versenyző is indult síkfutásban, Andraya Yearwood és Terry Miller. A 100 és 200 méteres síkfutásban a verseny végén Miller és Yearwood örülhetett, mert minden versenyszámban taroltak, míg Chelsea Mitchellnek meg kellett elégednie a harmadik hellyel.

A versenynek azonban akadt egy szépséghibája, ugyanis Terry Miller és Andraya Yearwood fiúnak született. Aztán amikor serdülő korukban elhatározták, hogy ők igazából lányok szeretnének lenni, felvették a lányruhát, rendeltek maguknak rúzst és körömlakkot, és attól a pillanattól kezdve lányként definiálták magukat. Arról nincs információnk, hogy hajtattak-e végre műtéteket magukon, mert ahhoz, hogy a helyi atlétikai szövetség lajstromba vegye őket mint lányokat, nem szükséges ilyen bizonyíték bemutatása. Jó atlétikai képességekkel rendelkeztek és elkezdtek versenyszerűen sportolni a connecticuti lánybajnokságokon. Miután a lányok között jóval szerényebb eredményekkel lehet a csúcsra jutni, mint a fiúk között, nagyszerű eredményeket értek el a női bajnokságokon. Az egyik ilyen „lány atléta” három évig versenyzett a középiskolában mint fiú, nagyon közepes eredményekkel, aztán váltott, és lányként versenyeket nyert.

Egy ideig úgy gondoltam, hogy az effajta kuriózum csak számomra tűnik perverznek, de úgy látszik, már a biológiailag lánynak született lányoknak sem tetszik, mert beperelték a CIAC-t azzal az indokkal, hogy a szabály megfosztja a lánynak született fiatalokat a tisztességes versenytől és elveszi tőlük a lehetőséget, hogy egyetemi ösztöndíjat kapjanak. A szövetségi bíróságon benyújtott per jelenleg függőben van és kimenetele kétesélyes. A jelenlegi felállás szerint a lányok valószínűleg nyernének, de Nancy Pelosi, az Egyesült Államok kongresszusa alsóházának első számú embere egy olyan, eddig el nem fogadott törvénytervezetet nyújtott be, amely mindenkinek kétségkívül megengedné, hogy az ember a nemét saját bejelentése alapján határozza meg. Ez vélhetőleg a sportra is igaz lenne. Nagyon érdekesnek tartom, hogy eddig nem kaptunk hírt arról, hogy emberek, akik nőnek születtek, de férfiként definiálják magukat, jelentkeztek volna sportversenyekre férfiszámokban. Gondolom, eléggé evidens, hogy miért nem.

Az elmúlt évtizedekben homoszexuálisok, leszbikusok és különösen transzgender emberek rendkívül erős és méltánytalan diszkriminációnak voltak kitéve. A tisztelet és egyenlő bánásmód kijár minden embernek, függetlenül nemi orientációjától. Ezt fontos megjegyezni, amikor az ellenkező irányba történő túlkapásokról értekezünk. Ugyanakkor látni kell, hogy a fent említetthez hasonló szituációk nem használnak, hanem kimondottan ártanak a meleg társadalom megítélésének. A többségi társadalomban a másság elfogadása nem csak az egyenlőséget megkövetelő törvényektől függ. Az erősödő társadalmi tolerancia a legjobb fegyver a bigottság és megkülönböztetés elleni harcban. Amikor a társadalom nagy többsége úgy látja, hogy a fent említett rossz gyakorlat a hagyományos értékeket sérti, az mindenkinek kárt okoz. Leginkább azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a toleranciára.

A szerző amerikai–magyar jogász és üzletember