Trianon mindenütt. Köztünk. Bennünk. Trianon – békeparancs. Szitokszó. Száz év: kitaszítottság, megbélyegzettség, hontalanság. És száz év reménység. „Megfogyva bár, de törve nem…” Száz év. Elszakítva egymástól, de nem elszakadva Istentől. Ki tudja, mi lesz itt újabb száz év múlva? Ki tudja?! Múlik-e valamin? Valakin? Múlik-e rajtunk is? Igen, itt élned, halnod kell.”
Értelmetlen a múlton rágódni, és hamis a megbocsátás és bocsánatkérés is, amíg nincs emberhez méltó élete mindenkinek, aki itt él Európa közepén. 1920 is nagy gond, fájó seb, de ami alig megbocsátható, az az, ami utána következett. A Kárpát-medence poszt-Trianon-szindrómában szenved. A remény, ami Herdics apát úr írásában szerepel, pedig az, hogy ez a szindróma gyógyítható. Gyógyítani Budapest mellett főleg Pozsonyban, Kijevben, Bukarestben, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában és igen, még Bécsben is kell. Kellene.
A szerző a Charta XXI Megbékélési Mozgalom létrehívója
