Ezek a folyamatok a karizmatikus vezetőnek aligha nevezhető Tóth Bertalan elnöksége idején erősödtek fel. Jól látható, hogy Tóth le akar számolni a párton belüli ellenfeleivel, lehetséges konkurenciájával. Csak azok a vezetők maradhatnak az MSZP-ben, akik egy az egyben elfogadják az elnök „irányvonalát” (ez itt egy kicsit túlzó fogalom), mint például Kunhalmi Ágnes, Korózs Lajos, Ujhelyi István, míg Szanyi Tibornak, Mesterházy Attilának és másoknak menniük kellett vagy menniük kell, mert nem álltak/állnak be a sorba. Jó példa, hogy fegyelmi eljárást indítottak azzal a csepeli Dobák István ellen is, aki a párt egyik alapító tagja, ikonikus alakja volt. Dobák így írt erről: „Előre megfontolt szándékkal átverték az MSZP tagságát, semmibe vették az MSZP alapszabályát, az szmsz-t, írott és az íratlan emberi, erkölcsi szabályait. Őszintén kell beszélni, mert már nincs több időnk, elfogytunk, sokan a DK-ba menekültek, sok kiemelkedő személyiségünk, tagunk, felmérve a helyzetet, kilépett. Rengeteg szimpatizáns csalódott bennünk! A saját »vezetőink« számolnak fel bennünket?”