Az Index és a Márki-Zay-stratégia

A baloldali média népmesei hősök faragásával és folyamatos PR-akciókkal múlatja az idejét.

Hódmezővásárhely polgármestere, Márki-Zay Péter nem akarta elengedni a kórház felújítását végző építőcég közterülethasználati díját Fotó: Mohai Balázs

A baloldalnak mindig szüksége van egy népmesei hősre. Ez a megállapítás az egyik abból a két releváns felismerésből, amelyet a baloldal az utóbbi tizenkét évben politikai teljesítményként fel tud mutatni. (A másik ilyen felismerés, amelyből egyetlen politikai innovációja is fakad, az az előválasztás).

Régóta kísérleteznek népmesei hősök felépítésével. Az első jelentős próbálkozás Horváth András felépítése volt, aki korábban a NAV kockázatelemzője volt – és aki adóellenőrként hivatkozott magára. Horváth az ezermilliárdos adócsalás meséjével indította közéleti karrierjét. A kockázatelemző mintegy hatvanezer oldalnyi dokumentumot fénymásolt le és tartott a szekrényében a NAV-nál, és mint Varga Árpád, az adóhatóság elnökhelyettese akkoriban fogalmazott: „Nem volt jogosultsága hozzá, mégis összeszedte az összes kollégának az anyagait és összeesküvés-elméleteket gyártott”. A baloldal hamar felkarolta Horváthot és az ügy kipattanása után nem sokkal, 2013 decemberében már több ezres kormányellenes tüntetésen szónokolt, az ellenzéki politikusok rendszeresen hivatkoztak rá nyilvános megszólalásaik során.

A kísérlet azonban elbukott, nem lett a baloldal hőse Horváthból, akinek a neve azóta jobbára feledésbe merült. Pedig a történetben látszólag volt potenciál: az átlagos nevű, átlagos külsejű – „egy közülünk” – kisember lázadása a „hatalmas, gonosz kormány” összeesküvése ellen. A bukásnak számos oka volt, talán az egyik, hogy adózni senki sem szeret, így az adóhatóság munkatársai sem lubickolnak a nép szeretetében. Emellett állításait sosem sikerült bizonyítania, ellentétben az akkoriban az ellenzék által vele egy lapon emlegetett amerikai whistleblowerekkel (vészharangkongatókkal), Chelsea Manninggel és Edward Snowdennel. Emellett Horváth 2013 végén a baloldali pártok vezető politikusai elől halászta el a rivaldafényt a választások előtt. Az sem volt teljesen tisztázott, hogy milyen szerep hárulhat rá az ellenzéken belül, miközben Bajnai Gordon Mesterházy Attilával vetélkedett a baloldali összefogás miniszterelnök-jelölti posztjáért. A népmesei hős Horváth így elbukott.

Jött helyette más, a kockásinges egykori MSZP-tag és aktivista, Pukli István, akivel azonban ismét elszámította magát a baloldal. A budapesti Teleki Blanka Gimnázium egykori igazgatója egyrészt nem bírta a nyomást, ráadásul a migránskérdésben vallott véleménye is közelebb állt a kormányzatéhoz, így ez a projekt is elbukott. Ami azonban velük nem sikerült, azt tudatosan, következetesen és profi módon megcsinálták Márki-Zay Péterrel. A közéletben addig ismeretlen közgazdász azért is volt ideális jelölt a népmesei hős szerepére, mert Hódmezővásárhelyen nem veszélyeztetett baloldali pozíciókat. Érdemes kiemelni: ahogy elkezdett országos politikai szereplőként fellépni, úgy hagyták magára az ellenzéki pártok.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Az első teljes ellenzéki összefogás Márki-Zay mögött valósult meg 2018 elején, amikor a Jobbiktól kezdve az összes ellenzéki párt támogatta a jelöltségét, amely nemcsak üres szavakat jelentett, a polgármesterjelöltet a pártoktól érkező szakemberek segítették. Az egész kampányt a népmeseihős-imidzsre építették, Márki-Zay jelöltté válása körül legendákat szőtt a balliberális sajtó. Mint általában, az Index.hu itt is a többiek előtt járt. Az ellenzéki polgármesterjelölt sikeresen elterjesztette, hogy kirúgták a munkahelyéről jelöltté válása miatt. A narratíva egyszerű volt: „a hatalom a hétgyermekes, keresztény apán is bosszút áll, ha megpróbál nekik keresztbe tenni”. A történet végigszántotta a balliberális címlapokat. Nem sokkal később Márki-Zay egykori munkáltatója közleményben jelezte: „a munkaviszony megszüntetésekor a gazdasági racionalitást, a szakmai tudást, az emberi hozzáállást és a teljesítményt értékeli” – fogalmazták meg igen diplomatikusan az alkalmasság kérdését. Az is kiderült: Márki-Zayt októberben rúgták ki, majd december végén jelentették be a jelöltségét, így a két eset között nincs a baloldali sajtó által beharangozott ok-okozati összefüggés. A politikus lelepleződése már annyira kellemetlen lett, hogy az Index is foglalkozott vele, ám közel sem olyan súllyal, mint ahogy az eredeti sztorival.

Márki-Zay Péter azzal is előállt, hogy „hatalom kamerával figyelteti őt és családját”. Ez a „hír” ismét végigszántotta a balliberális címlapokat. – Tegnap bejelentettem indulásom ellenzéki jelöltként Hódmezővásárhelyen, ugyanazon a napon új térfigyelő kamerát szereltek fel az utcánkban, így most már akármelyik irányból jön hozzám látogató, megfigyelhetik – írta Facebookon a politikus. Érdekesség például, hogy az Index ezzel foglalkozó cikkében meg sem kísérelték megkérdezni a helyi önkormányzatot a témában, pusztán leközölték Márki-Zay álláspontját. Pár nap múlva kiderült: a hódmezővásárhelyi önkormányzat egy évvel azelőtt, 2017 februárjában kötötte meg azokat a szerződéseket, amelyek kamerák vásárlására, telepítésére vonatkoztak, vagyis már ekkor eldöntött kérdés volt, hova kerül a kamera. Ráadásul az eszköz a rendőrségre van bekötve, nem az önkormányzathoz. Ám ezek a hírek, ha meg is jelentek, nem olyan helyen, nem olyan súllyal, nem akkora terjedelemben, mint az alaphír.

Az erős, országos médiakampány következtében Márki-Zay Pétert végül megválasztották Hódmezővásárhelyen. 2019 októberé­ben pedig újrázhatott, ami azonban egy másik történet.

Hogy jön ez az Indexhez? A portál munkatársainak távozása mögött hasonló motiváció állt: népmesei hősöket faragtak, ezúttal magukból. Ők lennének a független szabadságharcosok, akik mindent kockára tesznek az elveikért. Vannak azonban annak is jelei, hogy eltervezett akcióról van szó. Ilyen jel, hogy az Index vezetői szerint Dull Szabolcs volt főszerkesztő aktívan egyeztetett a lap ügyeiről Dobrev Klárával és Nyakó Istvánnal. A kamerák kereszttüzében véghez vitt „spontán” tömeges felmondás. A TASZ által az újságíróknak nyújtott „képzés” a felmondások előtt nem sokkal. És persze ott a Legyen másik Facebook-oldal, aminek az üzenetei azt sugallják, hogy mégiscsak lesz másik. Emellett az is kiderült, hogy a felmondott indexesek a távozásuk után egy héttel már új céget alapítottak, ami aligha vall tanácstalanságra, tervnélküliségre. Két évvel a választások előtt pedig alighanem az a terv, hogy a korábbiaknál is gátlástalanabbul tolják a baloldali összefogás szekerét.

A távozó indexesek sztorija vagy ballépések sorozata, ahol a cégvezetés rosszul kommunikált, a munkavállalók pedig hisztérikusan reagáltak, vagy pedig a Márki-Zay-stratégia újabb kiadását láthatjuk, ahol a népmesei hősök kifaragása PR-akció, amely politikai érdekeket szolgál. Mi az igazság? Hamarosan kiderül.