„Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.”
(Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal)
Miközben a világ legtöbb állami vezetője a koronavírus-járvány második hullámának kezelésén, országuk működőképességének helyreállításán dolgozik, az Európai Bizottság újra a jogállamiság nemes, ám finoman fogalmazva is naiv eszméjével van elfoglalva. A Timmermans vonatkozó portfólióját „értékek és átláthatóság” címen átvevő Věra Jourová Magyarország kapcsán „beteg demokráciáról” beszél, éppen akkor, amikor a testület gőzerővel írja a minden EU-s tagállamra kiterjedő jogállamisági országjelentéseket.
A dokumentumokat elvileg a mai nap hozzák nyilvánosságra (vagy egyes hírek szerint kitolják jövő hétfőre) – és bizonyos vagyok benne, hogy nem annyira a korrektség és a partnerség jegyében. Az éves jelentések ötletét még tavaly formalizálta a bizottság – persze számos hasonló tervet követően –, a hivatalos indokolás szerint „e mechanizmus keretében az Európai Bizottság évente megvizsgálja a jogállamiság helyzetét a tagállamokban. A jogállamisági mechanizmus a megelőzést fogja szolgálni. Célja az lesz, hogy elmélyítse a párbeszédet és az együtt gondolkodást a jogállamisággal kapcsolatban.”
Bár láttunk már az unióban kutyán nadrágot, ez a „vizsgálat” elvileg nem bír jogi konzekvenciákkal, nincs szerződéses alapja, igazából a bizottság a maga szervezeti és működési szabályzatát toldotta meg egy újabb eljárással. Persze afelől kétségünk nem lehet, hogy kiváló hivatkozási alapul fog szolgálni a liberális demokrácia mellett elkötelezett eurokratáknak a jövőben, ha már valódi téttel bíró jogi procedúrákban akarnak vegzálni egyes tagállamokat.
És mivel a lopakodó uniós jogalkotásnak és hatáskörelvonásnak valóban bevált eszköze az ilyen „soft law”, azaz „puha” jogi dokumentumokra történő mutogatás, azok legitimáló erejének retrospektív felnagyítása, a jelentés nyilvánosságra hozatala előtt nem árt pár dolgot még egyszer tisztázni. Legelőször is azt, amit már sokan és sokszor leírtak és elmondtak, jóllehet nem talált értő fülekre Brüsszelben: a „jogállamiság” mint normatív, azaz meghatározott, egzakt definícióval – ezáltal számonkérhetőséggel – rendelkező jogi kategória egyszerűen nem létezik.