Az egyesült baloldal heti rutinjává vált az aktuális gumicsont megtalálása. Miután ez bekövetkezett, cupákig rágják, közben ízlelgetik és nyalogatják. A következő préda megtalálásakor kezdődik az egész elölről. Ez a magatartás véleményem szerint még az egyszeri hírfogyasztóról is úgy pattan le, mint Kunhalmi Ágnes a tévészékház párnázatlan ajtajáról.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán az egyetemen belül és az azon kívüli térben létrejött, jelenleg is tartó performansznak, mint tudjuk, több rendezője, társrendezője és eszmei támogatója van mind a helyszínen, mind pedig az internetes térben.
Játsszunk el a gondolattal, hogy ezt az ,,előadást” egy jobboldali, keresztény-konzervatív világnézetű rendező állította a Vas utcai járda színpadára! Meggyőződésem szerint az előadás nem egy temetési szertartás keretei között, hanem kifejezetten az új, az eddig teret nem vagy csak elenyészően kis részben kapott gondolkodás jegyében zajlana. A nyitóvers Vörösmarty Mihály Szózat című versével indulna, imigyen: ,,Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar / Bölcsőd az s majdan sírod is, / Mely ápol s eltakar.”
A következő fellépő csak azért nem szavalná el Petőfi Nemzeti dalát, mert a jobboldali, keresztény-konzervatív világnézetű rendező nem szeretne konkurálni a jelenben zajló, piros szalagba öltöztetett barikád előadásán esetlegesen elhangzó Petőfi-aktualizálással, miszerint ,,Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha! / Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!”
Petőfi hiányában Vörösmarty nyitóverse után véleményem szerint az előadásnak a jobboldali, keresztény-konzervatív világnézetű rendezője az első jelenetnek azt állítaná be, hogy az egyetem udvarias, tanulni és nem forradalmat játszani felvett hallgatói a megválasztott új egyetemi tisztségviselőket belépésükkor üdítővel és kávéval megkínálva szeretettel körbevezetnék az egyetem campusán, ellentétben a jelenben zajló köszöntési móddal, amely szerint elbarikádozták és piros szalaggal körbetekerték az épület bejárati szakaszát vélt igazuk tudatában. Azt feltételezem, hogy ez utóbbi Bangóné szerint, ugyanúgy, ahogyan a tévészékházbeli hason fekvés is, ,,kurva” erős kép, amit lehet külföldre küldözgetni – így Magyarországon a múlt hét óta ismételten eljött a világvége.
