Az Európai Bizottság (EB) egy új migrációs és menekültügyi paktum kidolgozásán fáradozik, ezért július 30. és augusztus 27. között online konzultációt tartott, hogy kikérje az európai polgárok véleményét a tervezett új szabályozásról. A beérkezett vélemények száma 1829. E csekély szám azonban nem az európai polgárokat, hanem sokkal inkább az Európai Bizottságot minősíti. A vélemények között szép számmal találunk olyanokat, melyek éppen amiatt panaszkodnak, hogy az EB nem tett közzé újsághirdetéseket a véleménynyilvánítás lehetőségéről, sokan a határidő lejárta előtt néhány nappal szereztek tudomást róla. Egy német állampolgár szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az EB valójában az alacsony részvételben volt érdekelt, a konzultációt csak alibiakciónak szánta. Többen a demokrácia, illetve a szakértelem hiányával vádolták az Európai Uniót, és valódi párbeszédet követeltek. Egy véleményező pedig arra figyelmeztette a bürokratákat, hogy nekik a nép képviselőinek kellene lenniük, nem a legitimáció nélküli NGO-k vazallusainak.
A véleményekből ugyanis kiderül, hogy az európai polgárok elvesztették bizalmukat az európai intézményekben, és elutasítják a migrációs paktumot, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság azt ígéri, hogy az „a migrációs útvonal teljes egészét szabályozni fogja a származási országoktól kezdve a tranzitországokon keresztül egészen az uniós fogadó országokig”. A véleményezők egy része szerint az egyes tagállamokra kell bízni ennek a kérdésnek a rendezését. Sokan remigrációs paktumot követeltek, tehát egy olyan szabályozást, mely a már itt tartózkodó bevándorlók visszatelepítését tenné lehetővé, és a schengeni külső határok szigorú védelme mellett a rászorultak hazájukban való megsegítését hangsúlyozták. A németek kiemelték, hogy csak náluk 270 ezer kiutasított személy van, akiket szinte lehetetlen eltávolítani az országból.
Mindemellett feltárul előttünk egy panaszkönyv a tömeges, ellenőrizetlen, illegális bevándorlással szemben. A „független jogvédő civil szervezetek” aktivistái valószínűleg sikoltozva olvassák ezt a „gyűlöletkampányt”, pedig ezeket a véleményeket túlnyomórészt a Willkommenskulturra nevelt állampolgárok írták, akik közelről élvezhetik a sokszínűség előnyeit. Sokan panaszkodtak a menedékjoggal való visszaélések, az integráció kudarca, a szociális rendszer leterheltsége, az elszegényedő nyugdíjasok, a munkanélküliség, a lakáshiány, a klánháborúk, a párhuzamos társadalmak kialakulása, a terrorveszély, a bűncselekmények növekvő száma, a szexuális bántalmazások miatt. Egy transznemű személy is megfogalmazta véleményét: „Nekem úgy tűnik, hogy az itt élő emberek háttérbe szorulnak.
