Európai panaszkönyv az illegális migrációról

Az Európai Bizottság (EB) egy új migrációs és menekültügyi paktum kidolgozásán fáradozik, ezért július 30. és augusztus 27. között online konzultációt tartott, hogy kikérje az európai polgárok véleményét a tervezett új szabályozásról. A beérkezett vélemények száma 1829. E csekély szám azonban nem az európai polgárokat, hanem sokkal inkább az Európai Bizottságot minősíti. A vélemények között szép számmal találunk olyanokat, melyek éppen amiatt panaszkodnak, hogy az EB nem tett közzé újsághirdetéseket a véleménynyilvánítás lehetőségéről, sokan a határidő lejárta előtt néhány nappal szereztek tudomást róla. Egy német állampolgár szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az EB valójában az alacsony részvételben volt érdekelt, a konzultációt csak alibiakciónak szánta. Többen a demokrácia, illetve a szakértelem hiányával vádolták az Európai Uniót, és valódi párbeszédet követeltek. Egy véleményező pedig arra figyelmeztette a bürokratákat, hogy nekik a nép képviselőinek kellene lenniük, nem a legitimáció nélküli NGO-k vazallusainak.

A véleményekből ugyanis kiderül, hogy az európai polgárok elvesztették bizalmukat az ­európai intézményekben, és elutasítják a migrációs paktumot, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság azt ígéri, hogy az „a migrációs útvonal teljes egészét szabályozni fogja a származási országoktól kezdve a tranzitországokon keresztül egészen az uniós fogadó országokig”. A véleményezők egy része szerint az egyes tagállamokra kell bízni ennek a kérdésnek a rendezését. Sokan remigrációs paktumot követeltek, tehát egy olyan szabályozást, mely a már itt tartózkodó bevándorlók visszatelepítését tenné lehetővé, és a schengeni külső határok szigorú védelme mellett a rászorultak hazájukban való megsegítését hangsúlyozták. A németek kiemelték, hogy csak náluk 270 ezer kiutasított személy van, akiket szinte lehetetlen eltávolítani az országból.

Mindemellett feltárul előttünk egy panaszkönyv a tömeges, ellenőrizetlen, illegális bevándorlással szemben. A „független jogvédő civil szervezetek” aktivistái valószínűleg sikoltozva olvassák ezt a „gyűlöletkampányt”, pedig ezeket a véleményeket túlnyomórészt a Willkommenskulturra nevelt állampolgárok írták, akik közelről élvezhetik a sokszínűség előnyeit. Sokan panaszkodtak a menedékjoggal való visszaélések, az integráció kudarca, a szociális rendszer leterheltsége, az elszegényedő nyugdíjasok, a munkanélküliség, a lakáshiány, a klánháborúk, a párhuzamos társadalmak kialakulása, a terrorveszély, a bűncselekmények növekvő száma, a szexuális bántalmazások miatt. Egy transznemű személy is megfogalmazta véleményét: „Nekem úgy tűnik, hogy az itt élő emberek háttérbe szorulnak.

A kontrollálatlan, erős bevándorlás maga után vonta a párhuzamos társadalmak kialakulását, az erőszakot, a visszalépést a nők, a homo- és transzszexuálisok számára. Magam is transzszexuális vagyok, és 2015 óta több támadást szenvedtem el bevándorlók részéről. A bevándorlás nem mehet a szabadság és a jogállam rovására.” Mindeközben a Magyarországon állomásozó „jogvédők” szerint akkor nincs jogállam, ha a ­Pride-felvonulást kordonok határolják.

Összegzésként szintén egy vélemény: „Csak a gyakran kiabálók (Schreihälse) akarnak több migrációt, a hallgató többség azt teljesen elutasítja.” (Erről József Attila szavai juthatnak eszünkbe: fecseg a felszín, hallgat a mély.) És természetesen a hangos kisebbség tagjai is kihasználták az alkalmat saját verziójuk hangoztatására. Ezek nem mások, mint azok az NGO-k, amelyek szerint a migránsoknak kizárólag jogaik vannak, kötelességeik pedig nincsenek. A legismertebbek a Pro Asyl, az Amnesty International, a Human Rights Watch, de találhatunk köztük egyéb fantázianevekkel ellátott szervezeteket is. Egy európai polgár kifejtette, hogy pozitív véleményeket csak az NGO-k fogalmaztak meg, köztük olyanok is, amelyek nem az EU területén működnek, és valószínűleg a migráció haszonélvezői.

A hozzászóló NGO-kban közös, hogy komplett javaslatokat fogalmaztak meg az új migrá­ciós paktumhoz, melyekben – mint süket malacok a kukoricásban – a biztonsági szempontokat, az európai polgárok érdekeit figyelmen kívül hagyva csak a régi nótájukat fújják a szolidaritásról, a legális bevándorlási csatornákról, az elosztási mechanizmusról és a migráció emberi jogként való kezeléséről. Szerintük az olyan fogalmak, mint „első menedék országa”, „biztonságos harmadik ország” a menedékkérelmek elfogadhatósága szempontjából kerülendők.

Mindez teljesen alátámasztja egy német, menekültekkel foglalkozó szervezet képviselőjének panaszát: „Leszögezzük, hogy az EU tanácsadóiként akkreditált NGO-k éppen azok, melyek financiális érdekeik alapján nem a mi érdekeinket, tehát nem a befogadó népesség érdekeit képviselik, de a mi nevünkben beszélnek.”

Ha az új migrációs paktum egyszer elkészül, abból ki fog derülni, hogy a brüsszeli bürokraták tényleg az európai polgárok képviselői-e, vagy valójában a soha senki által meg nem választott, financiális érdekeik mentén mozgó NGO-k vazallusai. Eddigi tevékenységükből az utóbbira lehet következtetni.

A szerző jogász, egyetemi docens