Európai panaszkönyv az illegális migrációról

A kontrollálatlan, erős bevándorlás maga után vonta többek között a párhuzamos társadalmak kialakulását.

Brüsszel, 2015. november 18. A párizsi terrrortámadások áldozataira emlékeznek az emberek Brüsszel Molenbeek negyedében 2015. november 18-án, öt nappal a francia fõvárosban elkövetett merényletsorozat után. Molenbekben nõtt fel és lakott a terrorcselekmények több elkövetõje is. (MTI/EPA/Olivier Hoslet) Fotó: Olivier Hoslet Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Az Európai Bizottság (EB) egy új migrációs és menekültügyi paktum kidolgozásán fáradozik, ezért július 30. és augusztus 27. között online konzultációt tartott, hogy kikérje az európai polgárok véleményét a tervezett új szabályozásról. A beérkezett vélemények száma 1829. E csekély szám azonban nem az európai polgárokat, hanem sokkal inkább az Európai Bizottságot minősíti. A vélemények között szép számmal találunk olyanokat, melyek éppen amiatt panaszkodnak, hogy az EB nem tett közzé újsághirdetéseket a véleménynyilvánítás lehetőségéről, sokan a határidő lejárta előtt néhány nappal szereztek tudomást róla. Egy német állampolgár szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az EB valójában az alacsony részvételben volt érdekelt, a konzultációt csak alibiakciónak szánta. Többen a demokrácia, illetve a szakértelem hiányával vádolták az Európai Uniót, és valódi párbeszédet követeltek. Egy véleményező pedig arra figyelmeztette a bürokratákat, hogy nekik a nép képviselőinek kellene lenniük, nem a legitimáció nélküli NGO-k vazallusainak.

A véleményekből ugyanis kiderül, hogy az európai polgárok elvesztették bizalmukat az ­európai intézményekben, és elutasítják a migrációs paktumot, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság azt ígéri, hogy az „a migrációs útvonal teljes egészét szabályozni fogja a származási országoktól kezdve a tranzitországokon keresztül egészen az uniós fogadó országokig”. A véleményezők egy része szerint az egyes tagállamokra kell bízni ennek a kérdésnek a rendezését. Sokan remigrációs paktumot követeltek, tehát egy olyan szabályozást, mely a már itt tartózkodó bevándorlók visszatelepítését tenné lehetővé, és a schengeni külső határok szigorú védelme mellett a rászorultak hazájukban való megsegítését hangsúlyozták. A németek kiemelték, hogy csak náluk 270 ezer kiutasított személy van, akiket szinte lehetetlen eltávolítani az országból.

Mindemellett feltárul előttünk egy panaszkönyv a tömeges, ellenőrizetlen, illegális bevándorlással szemben. A „független jogvédő civil szervezetek” aktivistái valószínűleg sikoltozva olvassák ezt a „gyűlöletkampányt”, pedig ezeket a véleményeket túlnyomórészt a Willkommenskulturra nevelt állampolgárok írták, akik közelről élvezhetik a sokszínűség előnyeit. Sokan panaszkodtak a menedékjoggal való visszaélések, az integráció kudarca, a szociális rendszer leterheltsége, az elszegényedő nyugdíjasok, a munkanélküliség, a lakáshiány, a klánháborúk, a párhuzamos társadalmak kialakulása, a terrorveszély, a bűncselekmények növekvő száma, a szexuális bántalmazások miatt. Egy transznemű személy is megfogalmazta véleményét: „Nekem úgy tűnik, hogy az itt élő emberek háttérbe szorulnak.

A kontrollálatlan, erős bevándorlás maga után vonta a párhuzamos társadalmak kialakulását, az erőszakot, a visszalépést a nők, a homo- és transzszexuálisok számára. Magam is transzszexuális vagyok, és 2015 óta több támadást szenvedtem el bevándorlók részéről. A bevándorlás nem mehet a szabadság és a jogállam rovására.” Mindeközben a Magyarországon állomásozó „jogvédők” szerint akkor nincs jogállam, ha a ­Pride-felvonulást kordonok határolják.

Összegzésként szintén egy vélemény: „Csak a gyakran kiabálók (Schreihälse) akarnak több migrációt, a hallgató többség azt teljesen elutasítja.” (Erről József Attila szavai juthatnak eszünkbe: fecseg a felszín, hallgat a mély.) És természetesen a hangos kisebbség tagjai is kihasználták az alkalmat saját verziójuk hangoztatására. Ezek nem mások, mint azok az NGO-k, amelyek szerint a migránsoknak kizárólag jogaik vannak, kötelességeik pedig nincsenek. A legismertebbek a Pro Asyl, az Amnesty International, a Human Rights Watch, de találhatunk köztük egyéb fantázianevekkel ellátott szervezeteket is. Egy európai polgár kifejtette, hogy pozitív véleményeket csak az NGO-k fogalmaztak meg, köztük olyanok is, amelyek nem az EU területén működnek, és valószínűleg a migráció haszonélvezői.

A hozzászóló NGO-kban közös, hogy komplett javaslatokat fogalmaztak meg az új migrá­ciós paktumhoz, melyekben – mint süket malacok a kukoricásban – a biztonsági szempontokat, az európai polgárok érdekeit figyelmen kívül hagyva csak a régi nótájukat fújják a szolidaritásról, a legális bevándorlási csatornákról, az elosztási mechanizmusról és a migráció emberi jogként való kezeléséről. Szerintük az olyan fogalmak, mint „első menedék országa”, „biztonságos harmadik ország” a menedékkérelmek elfogadhatósága szempontjából kerülendők.

Mindez teljesen alátámasztja egy német, menekültekkel foglalkozó szervezet képviselőjének panaszát: „Leszögezzük, hogy az EU tanácsadóiként akkreditált NGO-k éppen azok, melyek financiális érdekeik alapján nem a mi érdekeinket, tehát nem a befogadó népesség érdekeit képviselik, de a mi nevünkben beszélnek.”

Ha az új migrációs paktum egyszer elkészül, abból ki fog derülni, hogy a brüsszeli bürokraták tényleg az európai polgárok képviselői-e, vagy valójában a soha senki által meg nem választott, financiális érdekeik mentén mozgó NGO-k vazallusai. Eddigi tevékenységükből az utóbbira lehet következtetni.

A szerző jogász, egyetemi docens