Remek alakítások utcán és filmvásznon

Őrzik az egyetemet az őrszemek, a megélhetési aggódók, a demokráciaféltők és az indexsiratók.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Boldog-boldogtalan megszólalt már SZFE-ügyben, az embernek tényleg kezd olyan érzése lenni, mintha a világmindenség, minimum földünk legnagyobb problémája az egyetem modellváltása lenne. A haladó sajtó elengedte a kis Greta apró ­kezeit, nem követelik már hangosan, ellentmondást nem tűrő hangon, egy emberként, kórusban, hogy mindenki azonnal dobjon el mindent a keze ügyéből, ami műanyagból készült, kapcsolja ki a légkondit, adja el az autóját és haladéktalanul költözzön egy kisebb barlangba.

A pandémia ellen vívott háború is sokadlagos problémává vált, a hol túl kevés, hol túl sok lélegeztetőgépről szóló vita is hátrébb szorult a hírfolyamban, hisz helyzet van, veszélybe került a status quo.

Vidnyánszky ante portas!

Ki is álltak az őrszemek, a megélhetési aggódók, a demokráciaféltők és az Index-siratók. Őrzik az egyetemet. Talán parancsra, talán csak kisebb-nagyobb nyomás, lelki terror hatására. Lám, még a judapestező Jobbik is Máté Gábor és Ascher Tamás katedrája miatt aggódik. Sajnos szavalva.

Néhány éve még pont ellenük szavaltak a most őrt állók. És persze a jobbikos politikusok sem kedvelték Alföldiéket, akkoriban még bőszen harcoltak a liberális hegemónia ellen, és robertázva követelték a Nemzeti Színház igazgatójának leváltását. Elmúlt. Megváltoztak.

Nyilván Szinetár Miklós, az örök belga is megszólalt az ügyben. Szerinte Vidnyánszkynak le kellene mondania és át kellene adnia a helyét egy mindenki által elfogadott szakembernek. Egy belgának.

A fene tudja, de talán az is zavarhatja a magát örök belgának hallucináló, soha meg nem bukó, mindig a tűz közelében okoskodó rendezőt, hogy Rosta Mária nagyjából egy hónapja azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy Vidnyánszkynak kellene megrendeznie az István, a királyt. Szinetár pedig épp a fenti darabot rendezi. Szóval Vidnyánszky úgy menthetné meg a szakmát és a honi színjátszást, ha még azelőtt lemondana, mielőtt betenné a lábát új irodájába.

Ezt a lépést minden bizonnyal Cuba Gooding Jr. is támogatná. Meg egész Hollywood. Mínusz Mel Gibson. De az elmúlt hét legérdekesebb interjúját mégis Bán János, a Katona József Színház színművésze adta a 24.hu-nak.

Zárójel következik.

A fenti színház ügyvezető igazgatója Máté Gábor, főrendezője Ascher Tamás, az intézmény rendezői pedig Zsámbéki Gábor és Székely Kriszta. Ők mindannyian tanítanak az SZFE-n. Ahogyan a társulat színészei közül Fullajtár Andrea is és Pelsőczy Réka is. Máténak és Székelynek közös osztálya van, Fullajtár és Pelsőczy is osztályfőnök. Illetve pár héttel ezelőttig még azok voltak, de hogy épp ki mondott fel és ki sztrájkol, már nem tudom követni. Nekem, laikusnak úgy tűnik, hogy a Katona finoman szólva is rátelepedett a színművészetire. Az ország többi színházának művészei legalábbis nem ilyen felülreprezentáltak az intézményben. Mielőtt bárki nekem esne: a felsoroltak között számos, általam tehetségesnek gondolt szakember van. Egy egészen biztos. Ugyan megnevezni nem fogom, mert nem akarok rosszat neki. Az övéi ugyanis hajlamosak kitagadni azt, akit a másik oldalról dicsérgetnek.

Zárójel bezárva.

Bán János az egyetem-, a demokrácia- és az Index-féltéstől remegő hangon nyilatkozott a lapnak. Felmondta a szokásos toposzokat, a kormány mindent megtámad, elpusztítja a tudományos akadémiát, megfélemlíti az ellenzéki újságírókat. A CEU valamiért kimaradt a felsorolásból. Talán kivágták az anyagból. Bán szerint fantasztikus és magas szintű szakmai munka folyik az egyetemen, hisz kiváló pedagógusok tanítanak ott.

Vidnyánszkyék pedig…

Itt mély levegőt vesz, jobbra néz, keresi a szavakat. Hát egyszer tehetséges volt, mondja, de aztán… Elmúlt… Mondom/fejezem be én a megkezdett gondolatot. Így megy ez. Ismerjük. A jobboldali, konzervatív ideológia villámgyorsan kiöli az emberből a tehetségnek még a szikráját is. Legalábbis a Vas utcában és a Madách téren tüntető kollégák szerint.

Nem mi mondtuk, hogy a művész, a színház csak liberális lehet, hanem Galambos Péter. Kulka János és Alföldi pedig úgy vélekedik, hogy baloldali. Csak épp nemzeti, konzervatív, jobboldali nem lehet.

Bán így folytatja: Úgy látom, hogy a hatalmi helyzet megtöri a művészi érzékenységet. És eltöri az illető ember tehetséggerincét. (Tehát elveszti a tehetségét.) Mondja a művész. Érdekes gondolat. Mert a rendező és az igazgató is hatalmi pozícióban van ám. Nagyon is abban van. Sőt! Színházában vagy amikor a darabját rendezi, sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, mint egy politikus. Régi mondás, hogy színházban nincs demokrácia.

Nekem is mondták már. Én is mondtam már. De Bánt nem ez a fajta hatalmi pozíció zavarja. Meg az sem, amikor Alföldi az MSZP-nek kampányolt, vagy amikor Kulka János és Csákányi Eszter Bajnai Gordont konferálta fel. Inkább Vidnyánszky, aki sok jobboldali művészhez hasonlóan a ballib kollégái szerint elvesztette a tehetségét. Beregszászon – libsiül: Ukrajnában – még tehetséges volt.

De az már a múlté.

Végül a Katona művésze azt is megfogalmazza, hogy szerinte mi is az a színjátszás. Azt mondja, hogy ő arra esküdött fel, hogy felhívja a társadalmi anomáliákra a figyelmet. Ez hivatásának alapköve. Nem az elmélyült karakterábrázolás, nem egy kimunkált akcentus vagy tájszólás, nem egy testtartás vagy egy furcsa járás hiteles és igazi megformálása, nem a teljes átlényegülés, nem a teljes azonosulás.

Ugyan. Ezek sokadlagos célok. Ez csak színjátszás. Ami igazán fontos, ami a szakmája alapköve, az az, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi anomáliákra. Mintha nem egy színész, hanem egy felmondott indexes nyilatkozatát hallottuk volna.

Amikor Christian Bale A gépész című film kedvéért harminc kilót fogyott, amikor Robert de Niro a Dühöngő bika címszerepéért ugyanennyi izmot szedett magára vagy amikor Heath Ledger eggyé vált Joker figurájával, egészen biztosan nem a társadalmi anomáliákon gondolkoztak. Ha így tettek volna, ha ellenzéki újságíróként határozták volna meg magukat, ha indexes aktivistaként készültek volna fel ezekre a szerepekre, akkor ezek a remek alakítások egészen biztosan nem születnek meg.

Talán ez a fajta hitvallás a gátja annak, hogy Bödör Gáspárokat vagyunk kénytelenek nézni, nem pedig Jake LaMottákat.