Stabil kormány, széthulló ellenzék

Gyurcsány Ferenc meglehetősen nagy profizmussal szalámizza le a baloldali pártokat.

Budapest, 2020. április 6. Orbán Viktor miniszterelnök (k) szavaz az Országgyûlés plenáris ülésén 2020. április 6-án. Mögötte Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetõje (b). MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Az elmúlt tíz év gazdaságpolitikai változásai, a munkaalapú társadalom megteremtése, a családtámogatási rendszer megerősítése, a kereszténydemokrata értékek előtérbe helyezése és a nemzeti szuverenitás melletti kiállás eredményeként Magyarország immár nem példakövető, hanem mintaadó, amelyhez immár olyan szövetségesek is csatlakoznak, mint a visegrádi négyek vagy például Szlovénia. A szuverén politizálásnak köszönhetően mára ezekről az országokról lepattannak a liberális politikai elit irányából érkező politikai támadások. Ennek nagyszerű tanúbizonysága volt Andrej Babiš cseh miniszterelnök válasza egy liberális újságírónak a 15. Bledi Stratégiai Fórum nemzetközi konferencián. Szemlátomást Közép-Európa mára egy koherens alternatívát tud felmutatni a nyugat-európai liberális politikai renddel szemben, ami természetesen egyáltalán nem tetszik az Európai Egyesült Államokban gondolkodó globalista politikai erőknek.

Ennek köszönhetők a kormánypártok sikerei, hiszen mindez – párthovatartozástól függetlenül – egybevág a magyarok elvárásaival. Ugyanakkor szintén ennek a következménye, hogy Magyarországnak ősszel újabb támadásokra kell felkészülnie nemzetközi és hazai színtéren is.

Mindeközben a baloldal pártjai gyengülnek. Ennek a fő oka, hogy a jobboldallal szemben a baloldali szivárványkoalíció nem képes egy kézzelfogható alternatíva, koherens világkép felmutatására, a nyilvános kommunikációjuk ellenére továbbra is rendkívüli módon megosztottak, teljesen kormányzásképtelenek. Mint azt a XXI. Század Intézet egy korábbi elemzésében is írtuk, az ellenzéki térfél kísértetiesen hasonlít a dualizmus időszakában habarékpártnak gúnyolt egységesült ellenzékhez, amely az 1906-os választási győzelmét követően a belső ellentétek miatt csúfos kudarcot vallott és megbukott. Kisebb formátumú politikusokkal ugyan, de ismét egy ugyanilyen kormányzásképtelen, morbid koalíciónak vagyunk a szemtanúi, amely az antiszemita politikusoktól kezdve a szociáldemokratákon át a szélsőliberálisokig mindenkit magában foglal. Elég csak a tiszaújvárosi–szerencsi választókerületben tartandó időközi választásra gondolni, ahol azt a jobbikos politikust támogatják a balliberális pártok, akinek a közösségi oldala antiszemita és rasszista uszítások tömkelegétől volt hangos. Hiába tiltakozik a balliberális holdudvar jelentős része, hatalomvágytól megrészegült politikusaikról lepattannak ezek a kritikák, és nem hajlandóak új jelöltet keresni.

Már senkinek sem lehet meglepő, hogy a háttérben Gyurcsány Ferenc húzódik meg, aki meglehetősen nagy profizmussal szalámizza le sorban az ellenzéki pártokat, a mostani húzásával pedig a Jobbiknak kívánja behúzni az utolsó gyomrost. Az MSZP már nem konkurencia számára, az egykori szocialista szavazók jelentős része ugyanis a Demokratikus Koalíciónál kötött ki, a Jobbikot pedig, halálos ölelésének köszönhetően, szintén a parlamenti bejutási küszöb környékére gyengítette, de még mindig túl sok befutó helyet követel magának az ellenzéki listán az elviekben nagy vidéki hálózatára hivatkozva. Ezen akar változtatni Gyurcsány Ferenc, aki a mostani időközi választáson jóváhagyta és támogatta az antiszemita és rasszista botrányoktól hangos Bíró László elindítását. Ha ugyanis a jobbikos jelölt csúfos kudarcot vall októberben, akkor onnantól kezdve a Jobbiknak lényegesen gyengébb alkupozíciói lesznek az ellenzéki tárgyalásokon, hiszen Jakab Péter az asztalnál már arra sem fog tudni hivatkozni, hogy vidéken a jobbikos jelöltek esélyesebbek, ráadásul a rasszista- és antiszemitabotrányok szintén gyengítik a pártot Gyurcsány Ferenccel szemben.

Bárhogy is legyen, az augusztusi bejelentés csupán látványos figyelemelterelés volt az ellenzék részéről, valójában még semmiben nem állapodtak meg a 2022-es parlamenti választással kapcsolatban. Nem dőlt még el, hogy az egyéni körzetekben milyen lesz az erőmegoszlás az ellenzéki pártok között – ezért is igyekszik Gyurcsány gyengíteni a Jobbik vidéki pozícióit –, továbbra sem tudni, hogy hány ellenzéki lista lesz, ráadásul a közös miniszterelnök-jelölt személye sem körvonalazódik. Ennek következtében az ősz ismét az ellenzéki belső küzdelmektől lehet hangos, aminek egyértelmű nyertese Gyurcsány Ferenc lesz.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője