És akkor most egy váratlannak tűnő, ám mégis logikus ugrással következzék a nagyapám, akire mostanában, ahogy öregszem vagy mi, egyre többet hivatkozom. Néhai Széll Sándor, aki végigharcolt két világháborút, bár nem éppen önszántából, s kinek hosszú földi élete oly fordulatokban bővelkedett, amelyek töredékétől későbbi generációk sírva borulnának az okostelefonjukra, néha egy laza mozdulattal felgyújtotta a földjét. Már ameddig tehette, mert aztán a „komancsok” ellopták, őt magát meg addig verték a községházán, míg önként és dalolva be nem lépett a téeszcsébe. Nagyapám nem szenvedett háborús posztszindrómától, pszichológus sosem látta, nem volt piromániás, viszont a megöröklött tudás birtokában cselekedett.
Amikor a kilencvenes évek elején Budapestről falura költöztem, még láttam ilyen műveletsort a saját szememmel is, és felettébb lenyűgözött. A gazda egy szál gyufa és egy lapát segítségével olyan biztonsággal uralta a számomra katasztrofálisnak tűnő helyzetet a hatalmas területen, mint Schwarzenegger a gépjárművet, majd a végén még rá is gyújtott. Ennek az egyébként egyáltalán nem veszélytelen (ne próbálja ki otthon!) munkának határozott célja volt, mégpedig az új növények kihajtásának elősegítése. A tűz ugyanis hatékony eszköz a biodiverzitás (nagyapám nem ismerte a szót) növelésére, a táplálékforrások gazdagítására, és része az ökoszisztémának (ezt sem). Az észak-amerikai indiánok (bocs, natives, csak ezt még nem tudom olyan jól magyarul, mint azt, hogy afroosztrák), akik valószínűleg szintén más szavakat alkalmaztak az őseiktől tanult eljárásra évszázadokon át, tudták ezt, de aztán akaratukon kívül átálltak a kipusztulásra, valamint a kaszinókra és az alkoholizmusra.
Világszerte megtörni látszik tehát a lendület, ami elég nagy baj. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a YouTube-on látható egy igen érdekes riportfilm az úgynevezett megatüzekről. (Szép szó, van olyan, mint a szupercella, amelyet szintén a globális éghajlatváltozás nyelvújító melléktermékének tekinthetünk.) Ebből többek között kiderül, hogy például a nagy erdőtüzek nem csupán a kisebb-nagyobb emberi felelőtlenségnek (a Föld tönkretétele, elpöckölt csikk, ilyenek) köszönhető, hanem annak is, hogy a fentebb vázolt tudást (is) elfelejtettük, az éghető anyag meg csak gyűlik, mint a korszak mocska, oszt egyszer csak belobban. Mondom megint, minden mindennel összefügg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!