időjárás 14°C Adalbert 2022. szeptember 27.
logo

Karsai László viszonválasza Szakály Sándornak

Karsai László
2020.09.03. 10:00
Karsai László viszonválasza Szakály Sándornak

Nehéz Szakály Sándorral vitázni (Mindenki eldöntheti, mennyire helytállók a velem szemben megfogalmazott vádak, Magyar Nemzet, szep­tember 1.). Nem azért, mert alaposan felkészült kollégáról van szó, hanem azért, mert sokszor egyszerűen nem veszi figyelembe vitapartnerei érveit, ebben az esetben az általam idézett, ismertetett dokumentumokat, csak mondja, írja újra és újra a magáét.

Én előző vitacikkemben hosszan ismertettem azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderül, hogy Kárpátalján 1941 júniusában–júliusában a terület „zsidótlanítása” volt az országos és helyi hatóságok, az illetékesek fő célja. Egy KEOKH-tisztviselő és egy zsidó segélyszervezet képviselője korabeli jelentéseiből is tudjuk, hogy ezrével telepítették ki még az állampolgárságukat eredeti okmányokkal is igazolni tudó zsidókat. A körülbelül 18 ezer deportált legalább kétharmada magyar állampolgárságú zsidó volt. Akkor én is még egyszer leírom, nem mintha bíznék abban, hogy Szakály ezeket a sorokat elolvassa, figyelembe veszi…

„A verhovinai zsidók Ungváron 1941. július 25-én összeállított listáján tucatjával szerepelnek marha- és lókereskedők, bor- és sörárusok, terménykereskedők, szatócsok, gyümölcskereskedők, malomtulajdonosok, kávéház-, étterem- és hoteltulajdonosok, nyomdászok, textilkereskedők stb. A dokumentum a zsidókat élősködőknek, undorító alakoknak nevezi, akik kizsákmányolják a helyi lakosokat és akadályozzák a terület fejlődését. A dokumentum készítői javasolják a zsidók üzleteinek, vállalkozásainak keresztények kezére juttatását. Ami igazán feltűnő: még csak célzást sem tesznek arra, hogy ezek a zsidók ne lennének magyar állampolgárok.” Szakály sem gondolhatja komolyan, hogy ilyen komoly üzletekkel, iparjogosítványhoz kötött tevékenységi körökkel rendelkező emberek néhány éve ide beszivárgott, beszökött „galíciánerek” lennének…

Szakály végtelen elfogultsággal „el sem tudja képzelni”, hogy egy csendőr akár eredeti, akár hamis személyi okmányt 1941-ben eltépne. Nem is kell eltépnie.

Glück Antal 1941. július 29-én Szatmárnémetiből írt kétségbeesett hangú levelet Serédi Jusztinián hercegprímásnak, ebből idézek (a levél teljes szövege a Mozgó Világ januári számában olvasható): „A vidék zord és puszta, mert a katonai hadműveletek folytán minden elpusztult, és az oroszok kivonulásuk előtt mindent elégettek. A vidék a külvilágtól el van zárva, élelmiszer hiányában az oda kiutasított emberek a biztos éhhalálnak vannak kitéve. De a rendőrség és csendőrség Máramaros megyében, valamint Kárpátalja országrészben még tovább megy, ugyanis hirtelen felszólítja a zsidókat, akiknek elődjei évszázadokon át itten születtek, és szorgalmas, verejtékes munkájukkal egy kis hajlékot szereztek, és az államnak hasznos adófizetős polgárai voltak, hogy 1852. évig visszamenőleg mutassanak fel hivatalos születési, házassági és adófizetési okmányokat az elődeikre vonatkozólag, de mivel erre nem voltak felkészülve a zsidók, a csendőrök összeszedik az aggastyánokat, asszonyokat, leányokat, férfiakat, apró gyermekeket, terhes állapotban levő asszonyokat, betegeket, szoptató anyákat csecsemőikkel, és 50-60 kilométer gyalog az állomásig kísérik, ottan éhesen, szomjan kényszerítik, hogy marhaszállító vasúti kocsikba szálljanak, és vasúton elszállítják őket Kőrösmezőig, ahol átteszik őket a galícziai határon. Nem engedik, hogy ingó és ingatlan vagyonukat értékesíthessék vagy hogy magukkal vihessék, mert egyenkint csak 15 kiló csomagot és 30 pengő pénzt vihet magával. Számtalan gyermek már az úton elhalt.”

Mint Glück Antal leveléből is kiderül, szó sem volt arról, hogy azokat deportálták a halálba (ezt Szakály következetesen „kitoloncolásnak” becézi), akik többszöri felszólítás dacára sem tudták állampolgárságukat igazolni. Egy malomtulajdonos, egy nyomdász, egy kávéház vagy étterem tulajdonosa ne tudta volna állampolgárságát igazolni? Ezt még Szakály sem gondolhatja komolyan.

„A német hatóságok – írja Szakály – Galíciában a Főkormányzóságban érvényes előírásokat alkalmazták” a zsidókkal kapcsolatban. Először is tisztázzuk, mit ért Szakály 1941 nyarán–őszén „érvényes előírások” alatt. Szerintem még ő sem azt, amit a szakirodalom tanulmányozása után majd Szakály is megtud, hogy az SS Einsatzgruppék már 1941 júliusában elkezdték a zsidók módszeres, tömeges lemészárlását a megszállt (és felperzselt) szovjet területeken. Majd pont a német hatóságok fognak a kitoloncolt zsidók személyazonossági okmányaival foglalkozni… A valóságban a németek ezrével toloncolták vissza Magyarországra a zsidókat, nem voltak hajlandók „terven felüli” magyar zsidók lemészárlásával foglalkozni.

Szakály kollégám 2018 októberében a Kossuth Klubban a Horthy-korszakról rendezett vitán a jelenlétemben a második emeleti zsúfolt nagyteremben elismerte, hogy a kamenyec–podolszkiji tömegmészárlás előzményeinek, történetének ő nem szakértője, én ehhez nála jobban értek. Ebben egyet tudunk érteni.

A szerző történész

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.