Karsai László viszonválasza Szakály Sándornak

„A verhovinai zsidók Ungváron 1941-ben összeállított listáján tucatjával szerepelnek többek között malomtulajdonosok.”

A sorba állított deportáltak a vagonok mellett Auschwitzban. A reprodukció a Legújabbkori Történeti Múzeum anyagából készült. MTI Fotó / Reprodukció Fotó: Fényes Tamás

Mint Glück Antal leveléből is kiderül, szó sem volt arról, hogy azokat deportálták a halálba (ezt Szakály következetesen „kitoloncolásnak” becézi), akik többszöri felszólítás dacára sem tudták állampolgárságukat igazolni. Egy malomtulajdonos, egy nyomdász, egy kávéház vagy étterem tulajdonosa ne tudta volna állampolgárságát igazolni? Ezt még Szakály sem gondolhatja komolyan.

„A német hatóságok – írja Szakály – Galíciában a Főkormányzóságban érvényes előírásokat alkalmazták” a zsidókkal kapcsolatban. Először is tisztázzuk, mit ért Szakály 1941 nyarán–őszén „érvényes előírások” alatt. Szerintem még ő sem azt, amit a szakirodalom tanulmányozása után majd Szakály is megtud, hogy az SS Einsatzgruppék már 1941 júliusában elkezdték a zsidók módszeres, tömeges lemészárlását a megszállt (és felperzselt) szovjet területeken. Majd pont a német hatóságok fognak a kitoloncolt zsidók személyazonossági okmányaival foglalkozni… A valóságban a németek ezrével toloncolták vissza Magyarországra a zsidókat, nem voltak hajlandók „terven felüli” magyar zsidók lemészárlásával foglalkozni.

Szakály kollégám 2018 októberében a Kossuth Klubban a Horthy-korszakról rendezett vitán a jelenlétemben a második emeleti zsúfolt nagyteremben elismerte, hogy a kamenyec–podolszkiji tömegmészárlás előzményeinek, történetének ő nem szakértője, én ehhez nála jobban értek. Ebben egyet tudunk érteni.

A szerző történész