Az EU-s jogrend megkerülése és kijátszása

Olyan kérdésekbe, amelyekre nem terjed ki az alapszerződés hatálya, nincs beavatkozási hatásköre egyetlen uniós szervnek sem.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság bizottság megválasztott elnöke (j) és Vera Jourová alelnök. Fotó: Patrick Seeger Forrás: MTI/EPA/Patrick Seeger

A Donáth Annát és momentumos társait sorai között tudó liberális Renew Europe frakció alelnöke által kidolgozott elképzelés kulcsfogalma az úgynevezett intézményközi megállapodás. Ez az uniós szervek aktusainak egy kétségtelenül létező, legális formája. Az EU alapszerződése ugyanis lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács egyes kérdésekben meghatározzák az együttműködésük szabályait ilyen háromoldalú megegyezéssel. Most ezt az eszközt vetik be annak érdekében, hogy az Európai Tanács kizárólagos jogállamisági döntési jogát megbontsák és a brüsszeli bürokrácia, valamint az EP-képviselők befolyása alá rendeljék.

A módszer lényege, hogy az intézményközi megállapodás olyan együttműködést ír elő, amelynek során az Európai Bizottság civil szervezetek bevonásával kötelező ajánlásokat tartalmazó éves jogállamisági jelentéseket készít, az abban tett megállapítások végrehajtását pedig a három intézmény az Európai Parlament és az Európai Bizottság megnövelt hatáskörével értékeli és nyomon követi. A megállapodás kötelezettséget ró az Európai Tanácsra, hogy ha az Európai Bizottság vagy az EP a 7. cikk szerinti jogállamisági eljárást kezdeményezi, akkor annak lefolytatása során az elfogadott éves jelentésben rögzítetteket iránymutatásnak tekintse, döntésében azt érvényesítse.

Végső soron tehát a trükk az, hogy az Európai Tanácsot alkotó tagállami vezetők 7. cikkben biztosított autonóm döntési jogát formálisan nem vonják meg, viszont a meghozható döntés tartalmát hozzákötik a jogállamisági jelentésekben megfogalmazott előírásokhoz és az azok végrehajtására vonatkozó megállapításokhoz, attól az Európai Tanács az intézményközi megállapodás megsértése nélkül nem térhet el. Ezzel terjesztik ki az Európai Bizottság és az EP meghatározó politikai befolyását. Az Európai Tanács számára önkorlátozást jelentő intézményközi megállapodásnak az aláírásához természetesen a saját jóváhagyása is szükséges. Erre az EU-szerződések viszont nem írnak elő egyhangúsági követelményt, ami azt jelenti, hogy ennek hiányában a 27 helyett elegendő lehet hozzá 15 tagállam egyetértése.

E mechanizmus nem más, mint az EU jogrendjének megkerülése és kijátszása. Az intézményközi megállapodásoknak is kötelezően összhangban kell maradniuk az alapító szerződésekkel, nincs biztosítva az a lehetőség egyetlen uniós szerv számára sem, hogy az EU-szerződésekben delegált hatáskörének gyakorlását másik uniós intézmény kompetenciája alá helyezze. Ebből következően az Európai Tanács még önként sem korlátozhatja az alapszerződésben szabályozott saját döntési autonómiáját.

Az EU elsődleges jogába tartozó szabályok kijátszására irányuló, illetve az azt eredményező megállapodás létrehozása összeegyeztethetetlen a jogállami követelményekkel. Az intézmények közötti jogállamisági megállapodás nyilvánvaló célja az, hogy az együttműködés címén a tagállami kormányfők alkotta Európai Tanács kizárólagos és egyhangú döntési hatáskörét lerontva az uniós jogrendben még nem létező jogosítványokat hozzanak létre az EP és az Európai Bizottság számára a jogállamiság és az alapértékek sérelmének megállapítására, valamint szankcionálására.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász