Durva hazugságok Brüsszelből

Věra Jourová már többször is megsértette Magyarországot és annak polgárait, ezzel súlyos elfogultságról is tanúbizonyságot téve.

Vera Jourová mindig felháborító módon támadja hazánkat Fotó: Olivier Hoslet Forrás: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

„Az Országos Bírói Tanács számára nehézségeket okoz az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hatásköreinek ellensúlyozása” – áll például a jelentésben, ami tökéletesen hajaz az Amnesty International régebben kifejtett véleményére, miszerint: a bírói önigazgatás egyes intézményei, például az Országos Bírói Tanács (OBT) „nem tudnak megfelelő ellensúlyt képezni” az OBH-val szemben. A Jourová-jelentést tollba mondó Soros-féle NGO-k azonban szándékosan félremagyarázzák a demokratikusan működő igazságszolgáltatási felügyeleti rendszer világos logikáját.

A magyar szisztémában a Bírói Tanács az OBH-elnök központi igazgatási tevékenységét és a bíróságok gazdálkodását ellenőrzi, míg az OBH központi felügyeletet lát el az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökeinek igazgatási tevékenysége felett. A feladat tehát az, hogy a két szervezet egymás szakmai munkáját kiegészítse, nem pedig egymás szervezeti „ellensúlyozása” a rendelt funkciójuk. A magyar igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetését sokkal inkább a jelentés által sugallt, pártoskodó politikai szerep tényleges átvétele és gyakorlata jelentené a bírósági szakmai felügyelet egyes szintjein.

A magyar médiapiaci viszonyok alakulására vonatkozó megállapítások ugyancsak erősen hamisak. Például: ahogy a Népszabadság ügyében egy médiaszolgáltató gazdasági döntése született meg, úgy az Index portált kiadó tőkeegyesítő társaság elnökének jogában állt úgy látni, hogy az érintett újság főszerkesztőjének magatartása már súlyosan veszélyezteti a társaság üzletpolitikáját. Ezek magánpiaci gazdasági kérdések, amelyekbe egy demokratikus jogállamban sem az államnak, sem a kormánynak nincs és a jövőben sem lehet közvetlen beleszólása.

Az írott lapok piacán a Népszabadság megszűnését követően is az egyik legismertebb s legnagyobb múltra visszatekintő napilap a baloldali Népszava, míg a hetilapok piacát kimondottan az ellenzékinek tekinthető kiadványok uralják: az Élet és Irodalom, a HVG, a 168 Óra, a Magyar Narancs, a Magyar Hang vagy például a pár hónapja elindult Jelen hetilap. Ezek között olyan is akad, amelynek print változata ma is igen magasnak számító, több tízezres példányszámban jelenik meg. A Hócipő című szatirikus kétheti lap szintén az ellenzék szócsöve.

Az egyik legnagyobb kereskedelmi televízió erősen kormánykritikus nézőpontot közvetít, a politikai hírekben ellenzéki jellegű híradót készít, de több kisebb kereskedelmi csatornán is markáns túlsúlyt képviselnek a kormánnyal szemben álló, kritikus politikai vélemények. A kormánykritikus médiu­mok az online térben egyértelmű többségben vannak a legolvasottabb portálok sorában: ilyen például a 24.hu, a 444, a Hírklikk, az Alfahír, az N1TV, a Mérce.hu, a Nyugatifény.hu, az Átlátszó.hu, de a nyári redakcióváltást túlélt Index is.

Magyarországon az országos politika, így a kormánypártok és a törvényalkotók sem gyakorolnak nyomást a médiapiacra – pláne elnyomást felette –, az viszont tény, hogy a mai magyar alkotmányos berendezkedés legitimitását is sokszor megkérdőjelező, támadó, kormánnyal szemben ellenséges lapok, egy-két kivételtől eltekintve hátrányba kerültek az állami hirdetéseknél és a kormányzati információk első kézből való hozzáférésénél. Ezzel együtt, az állami tulajdonú orgánumok a közérdekűség alapján kezelik a fontos politikai kérdéseket és üzeneteket. A médiakutatások is megerősítik, hogy az ellenzék véleménye megfelelő, általában egyharmad körüli arányban jelenik meg a közmédiá­ban és más felületeken is, sőt például az akkor még működő, kifejezetten kormánybarát Echo TV-n pár évvel ezelőtt ötven százalék feletti arányban kérdezték meg, illetve reagáltatták az ellenzéket a különböző politikai témák és afférok kapcsán.

Különös, hogy olyan országokban viszont nem aggódik Brüsszel a média függetlensége és a helyi közmédia objektív tájékoztatása kapcsán, ahol pár éve hosszú napokon át hallgatott a mainstream tájékoztatás a több nagyvárosban szilveszterkor tömegesen elkövetett nemi erőszakos cselekményekről. Emellett van olyan uniós tagország is, ahol egy újságírót a munkája miatt meggyilkoltak. Ugyanakkor a magyar médiafogyasztókhoz a kulturális baloldal általános dominanciája mellett a konzervatív nézetek is jobban el tudnak jutni, ami a hazai sajtó kulturális sokszínűségét jelzi.

Magyarország alaptörvénye a IX. cikkben világosan fogalmaz: mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához a szabad tájékoztatás feltételeit.

A pártfinanszírozás rendezetlenségét és a magyar ellenzék állami szervek általi politikai vegzálását sugalló jelentés más pontokon sem a valós helyzet bemutatására törekszik. 2010 után ugyanis a jogalkotó sokat tett a pártok finanszírozásának átláthatóbbá tétele érdekében, azért viszont nem viselhet felelősséget, ha egyes pártok a gazdálkodásuk törvényességének ellenőrzését ellátó szervekkel az ellenőrzésben nem működnek együtt a jogszabályi keretek szerint, így nem biztosítják a transzparenciát és az elszámoltathatóságot a gazdálkodásukban.

A jelentést nevével fémjelző Věra Jourová már többször is megsértette Magyarországot és annak polgárait, ezzel súlyos elfogultságról is tanúbizonyságot téve. Mindezek ellenére máig nem bánta meg, amiket korábban mondott. A magyar kormány a lemondását kérte nemrégiben, mert Jourová azt nyilatkozta egy interjúban, hogy Magyarország egy beteg demokrácia. Egy szójátékot alkalmazva, a kérdést elviccelve az illiberális demokráciát rövidítette „ill democracy”-nak, ami angolul beteg demokráciát jelent. Ugyanez a vezető brüsszeli tisztségviselő még áprilisban azt mondta, hogy „a vírust kell elpusztítani, nem a demokráciát”. Egyértelmű, hogy Jourová nem tiszteli a magyar embereket és a magyarok többsége által törvényesen megválasztott demokratikus törvényhozás tagjait, illetve Magyarország Európában szinte példátlan társadalmi felhatalmazást szerzett konzervatív-kereszténydemokrata kormányát.

Az uniós pénzek és a jogállamiság összekapcsolását szükségszerűnek nevezve zsarolja a nyilvánosságban a neki nem tetsző értékrendet képviselő közép-európai országokat, mert szerinte „az adófizetők nem akarják olyan országoknak adni a pénzüket, ahol nem működik a jogállamiság és nem tudják megvédeni ezeket a forrásokat”. Ez egy olyan elfogadhatatlan álláspont, amelyet a szakmai-módszertani hiányosságoktól terhelt, politikai célú jelentés tartalma sem erősít meg.

Věra Jourovának ezért is le kellene mondania biztosi posztjáról: a szakmai hitelesség szempontjából súlyosan megkérdőjelezhető a jelentés módszertani megalapozottsága, s a brüsszeli technikai apparátus, az „olajozott gépezet” kifinomultsága most a politikai elfogultság, a módszertani formalizmus, öncélúság jegyeit magán hordozó hozzáállással találkozva ölt testet a Magyarországról szóló jogállamisági jelentésben.

A szerző alkotmányjogász