Vigyázzunk a nagyszülőkre, hogy ők is vigyázhassanak az unokákra!

A koronavírus-járvány felhívta a figyelmet az idős emberek védelmének és segítésének fontosságára.

A koronavírus-járvány felhívta a figyelmet az idős emberek védelmének és segítésének fontosságára, hiszen a 65 év felettiek alkotják a fertőzés által leginkább veszélyeztetett korosztályt. A szakemberek felhívására, a kormányzati intézkedések hatására pedig kellőképp tudatosult is a társadalomban, hogy vigyáznunk kell rájuk. Ez persze a vírushelyzettől függetlenül is a dolgunk, az ENSZ nem véletlenül nyilvánította 1991-ben október 1-jét az idősek világnapjává; tette ezt azzal a céllal, hogy figyeljünk rájuk, óvjuk őket, tiszteljük a megszerzett tudásukat, élettapasztalatukat.

Az idősek komoly erőforrást jelentenek a családok és az egész társadalom számára, akár a gyermekvállalást is pozitívan befolyásolhatja, ha a fiatalok számíthatnak a nagyszülői segítségre, míg az unokával való kapcsolat jótékony hatással van a nagyszülők életminőségére. Egy idősek körében végzett nemzetközi kutatás szerint például a halálozási kockázat 33 százalékkal alacsonyabb a gondoskodó tevékenységet ellátó nagyszülők körében, mint e tevékenységet nem végző társaik esetében. Ezért lényeges az, hogy a KSH adatai a nagyszülői szerep felértékelődését mutatják idehaza: míg a 2000-es évek közepén az 55–80 év közöttiek alig fele vett részt rendszeresen az unokák nevelésében, ellátásában, mára ez a szám hetven százalékra emelkedett.

Az európai népességet sújtó elöregedés hazánkban is jelentős demográfiai kihívás: a rendszerváltás óta hat százalékkal növekedett, azaz 13 százalékról 19-re emelkedett a 65 év felettiek aránya a társadalomban. A várható élettartam is nő, a férfiak 79, a nők 83 életévre számíthatnak. Jelenleg 1,9 millió 65 év feletti ember él Magyarországon, ami azt jelenti, hogy minden ötödik állampolgár idősnek számít. Közöttük a férfiak aránya 38,2, a nőké pedig 61,8 százalék. Magyarországon az öregedési index növekvő tendenciát mutat, az eltartott idős népesség aránya folyamatosan növekszik: 2020-ban száz 14 éven aluli gyermekre már 136 időskorú jut. A legidősebb korcsoportba tartozók, a nyolcvan év felettiek száma húsz év alatt másfélszeresére nőtt. Éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk idősebb hozzátartozóink egészségére és védelmére, hogy tovább élhessenek, és minél több időt tudjanak együtt tölteni egészségben családjukkal és a fiatalabb generációkkal.

Több kutatás számol be arról, hogy a nagyszülők részvétele unokáik életében jótékony hatással van mindkét generációra. A Bostoni Egyetem 2016-os tanulmányából kiderül, hogy a nagyszülők és unokák közötti érzelmi közelség mindkét felet megóvja a depressziótól, az unokákkal töltött minőségi idő a mentális egészséget is javítja. Egy angliai kutatás szerint az unokák révén új ismeretekre tesznek szert nagyszüleik, feltétlen szeretetet kapnak és sokkal aktívabb mindennapi életet élnek.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) 2019-es intergenerációs kutatása is rávilágított arra, hogy az időseknek kiemelt szerepük van a családban. A kutatásba bevont fiatalok kilencven százaléka szerint a szülőktől sok mindent tanulhatnak, ami későbbi boldogulásukat segíti az életben. Emellett rendkívül fontosnak tartják a szülői segítségnyújtást, főként ha egy fiatal pár közös életének elkezdéséről van szó. A fiatalok nyolcvan százaléka szerint a gyermekvállalást is elősegíti, ha az unokák a nagyszülőkre bízhatók. A kutatásból az is kiderült, hogy azok, akiknek él valamelyik nagyszülője, nagyobb arányban terveznek gyermeket vállalni, mint azok, akiknek már nem él. A kapcsolattartás is fontos a fiatalok számára: több mint felük legalább hetente találkozik nagyszüleivel, a fiatalok közel háromnegyede pedig jó vagy nagyon jó kapcsolatot ápol velük.

Ugyan a már említett koronavírus-járvány erre a kapcsolattartásra is rányomta bélyegét, hiszen a személyes kontaktusok száma csökkent, azonban a családi kötelékek inkább erősödtek az első hullám idején. A KINCS a koronavírus-járvány családokra gyakorolt hatásáról szóló 2020. áprilisi kutatása szerint a 65 évnél fiatalabb válaszadók több mint fele segített azáltal, hogy bevásárolt (élelmiszert, gyógyszert) idősebb családtagjának a pandémia idején, ezzel is óvta egészségüket. További 35 százalékuk elkülönítette idősebb családtagjait a legfiatalabbaktól a fertőzés elkerülése érdekében. Bár sok nehézséget okozott a kialakult helyzet a családoknak, a válaszadók több mint háromnegyedének nem jelentett gondot az idős hozzátartozókról való gondoskodás, és mindössze 13 százalék nyilatkozta azt, hogy ez nehéznek bizonyult. A járványhelyzettel kapcsolatos aggodalmak egyike volt a szülők megbetegedése miatti félelem, a 65 év alatti válaszadók hatvan százaléka tartott ettől. Összességében a megkérdezettek lehetőségeik­hez mérten igyekeztek védeni idős hozzátartozóikat, és segítették őket, amiben tudták.

Talán ennek is köszönhető, hogy a kutatásban részt vett 65 éven felüli válaszadók közel egynegyedének lelkiállapota kiegyensúlyozott volt az első hullám idején, nagyobb mértékű feszültségről csupán öt százalékuk számolt be. Az idős válaszadók többsége gyermekeire támaszkodott és őrájuk is gyermekeik számíthattak legnagyobb arányban. Az idősek közel háromnegyede jól, illetve nagyon jól élte meg az otthon töltött közös időszakot a családtagokkal. Nagy többségük mondta, hogy a családtagok közötti viszony ugyanolyan maradt a járvány idején is, mint korábban. Javuló kapcsolatról egyötödük beszélt.

A koronavírus-járvány okozta helyzet a nehézségek ellenére tehát az idősebbek szerint összekovácsolta az embereket, megerősítette a köztük lévő együttműködést és az egymás iránt érzett empátiát, valamint felhívta a figyelmet az egészségük fontosságára. Mindez jelentős tapasztalat lehet a mostani, újabb hullám megélésére nézve mindannyiunk számára.

A szerző a KINCS elemzési vezetője