Hogy eligazodjunk a mai megvadult világban, ismernünk kell a történelmet. A valódit. Ám ismerjük-e igazán? A globalizmus (leánykori nevén internacionalizmus) ugyanis máig keményen dolgozik ellene. Tisztában vannak azzal, hogy az egyetemes históriát ismerő embert nehéz megvezetni, hiszen az pontosan tudja: minden világégést, háborút a meghamisított történelmen keresztül készítettek elő.
Befolyásolni lelket és tudatot, elhallgatni az igazat – ez a liberális történelemtanítás lényege. Ezek közül is a legeslegelső: eltiporni a nemzettudatot.
A bolsevik és liberális oktatáspolitika mindig igyekezett „magához igazítani” a történelmet, szellemi sötétségben tartani a fiatalságot. Félretájékoztatni pedig csak úgy lehet, ha elzárják előle a hiteles ismeretszerzés lehetőségét. Egész rendszerét, úrhatnám egóját erre alapozta/alapozza az élcsapat: én, az iskolázott liberális diktálok, te, a „lábszagú mucsai” – a nép – pedig teszed, amit mondok neked. Ugye ismerős?
Harminc évvel a kommunizmus bukása után a baloldali kultúracsinálókat még mindig, sőt egyre inkább zavarja a nemzeti szemlélet. A rendszerváltásnak nevezett szomorújáték zűrzavarában is tisztán látszott, milyen görcsös igyekezettel ragaszkodnak a kultúra – benne a történelemtanítás – irányításához. (Egy darabig még az érettségiről is száműzték a tantárgyat.) Hát hogyne! Akinél a történelemoktatás gyeplője, azé a potenciális hatalom. Elnyomni, lehetetlenné tenni a nemzeti história ismeretét – ma is ez a cél odaát. Rasszistának, irredentának, gyűlöletkeltőnek nevezni mindent, ami magyar. Hiszen a nemzeti öntudatban mindig ott lapul a veszély…
Márpedig egy nemzet mindig ragaszkodik a példaképeihez, akikre felnéz. És nekünk ott sorjáznak nagyjaink, Hunyadiak, Rákócziak, Kossuthok, Pongrátz Gergelyek…
Odaát még mindig az Internacionálé parancsa az irányelv: „A múltat végképp eltörölni”. (A múltat: a történelmet.) Számukra a magyar múlt dicsőséges és fájdalmas eseményeinek már a puszta megjelenítése is aggályos. Nem véletlen, hogy mindent megtettek/megtesznek, hogy ne készülhessenek magyar történelmi alkotások, filmek, könyvek, színdarabok. (Aggályaik önmagukért beszélnek: „A múlt nagyságába csak a jelenben szerencsétlen menekül.”) Szerintük maradi, vaskalapos, aki nem lép át a múlton, aki ápolja elődei emlékeit. Minden patriotizmusra, nacionalizmusra utaló gondolatot alapból lefasisztáznak, lerasszistáznak. Útjukban vannak nemzetünk példaképei. A magyar történelem oktatásának csak egyetlen célja lehet: az igazi múlt megismertetése, értő elemzése, hogy végre egészséges önbecsülésünk legyen. Jár nekünk.
