Kora ősszel szenzációként tálalta – de valahogy mégsem lett az – a Direkt36 nevű baloldali oknyomozó portál, hogy a Magyarországon működő német cégek gyakorlatilag bármit kérhetnek, rögtön megkapják a magyar kormánytól. Aki nem olvasta volna ezt az összefoglalót, leegyszerűsítve az a sztori lényege, hogy 2017 októberében Frankfurt legmagasabb felhőkarcolójának egyik emeletén egy fogadáson gyűlt össze a német és nemzetközi üzleti és politikai élet több fontos szereplője.
Az eseményen egy autógyártó szalonspicces felső vezetője azzal dicsekedett, hogy vállalatának vezetői bármikor felhívhatják Szijjártó Péter magyar külügyminisztert, ha valamilyen kérésük van a magyarországi gyárukkal kapcsolatban. Ezután hozzátette, ha kell, még Orbán Viktorral is tudnak közvetlenül beszélni, sőt elmondása szerint a magyar miniszterelnök egy konkrét ügyben segített is nekik. Nota bene: ezt hívják Nyugaton korrupciónak.
Persze a szóban forgó írásból kiderült még az is: évtizedek óta szoros a kapcsolata a magyar miniszterelnöknek a németekkel, akik egyszer-kétszer ugyan – a demokrácia állapota miatt – szégyellik magukat, hogy velünk üzletelnek, de azért összességében jól érzik magukat hazánkban. Névtelenséget kérő szakértők mutatnak rá, hogy ugyan extrém dolgok történnek még itt nyugat-európai felfogás szerint, de addig, amíg az EU ezt elnézi nekünk, nem is olyan rossz a status quo.
A cikk megjárta a honi sajtó bugyrait, németre fordítva eljutott egy-két Lajtán túli helyre is, miután azonban tetten érhető, megvesztegethetőségi vonala nem lett, mindenki megelégedett azzal, hogy lám-lám: a német nagytőke zsebében van a magyar kormány. Ennyi. Akár le is zárhatnánk ezt a gyorsan kifutott és lecsengett sztorit.
Csakhogy a valóság teljesen más, és a Direkt36 elemzésének felmelegítése apropóját a napokban megjelent Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara legfrissebb felmérése adja. Mármint az úgynevezett tényfeltáró cikknek semmi köze a kamarai elemzéshez, viszont jelzi, hogy az alapos mű után sem csinálták össze magukat a cégvezetők.