Egyébként akár jogos is lehetne az a felvetés, hogy miért tekintünk mi, magyarok másként a németekre, a német cégekre, mint az összes többi külföldire, külföldi cégre? A magyarázat roppant egyszerű. Németország hosszú évek óta a legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarországnak, s minden jel szerint ez nem fog változni a következő években sem. Olyannyira nem, hogy a nálunk tevékenykedő német cégek – összesen háromezer, amely több mint kétszázezer dolgozónak ad munkát – hatvan százaléka jövőre már az üzleti helyzetének javulására számít. Ráadásul a hazánkban működő német vállalkozások is úgy látják, hogy 2021 már ismét a gazdasági növekedés éve lehet Magyarországon, s a magyar gazdaság iránti bizalmat jelzik azok a beruházások, amelyeket a járvány ellenére megkezdtek, illetve folytatnak a német vállalatok. De ne áruljunk zsákbamacskát: amióta világ a világ, minden magyar politikai felső vezető megkülönböztető, kiemelt figyelemmel tekint a német–magyar gazdasági kapcsolatok alakulására.
Szó se róla, ha a német cégvezetők ügyesen lobbiznak, jobb üzleti környezetet kapnak, mint másutt, nem is a véletlen műve, hogy az elmúlt harminc évben a csehekkel fej fej mellett versenyeztünk a német tőke idetelepítéséért. Ugyanakkor nem árt észben tartani, hogy mi, magyarok sem léphetjük át az uniós normákat. Ha gyanús egy-egy beruházási támogatás, Brüsszel azonnal lép.
Miközben egy rossz szavunk sem lehet a németekkel folytatott gazdasági kapcsolatokra, amelyben non plus ultra, hogy például a három legfontosabb luxusmárka – Audi, Mercedes és BMW – csak nálunk telepedett le, a politikai kontaktokban érzékeny ez az időszak. De ez egy másik történet. Tudniillik akárhogy csűrjük-csavarjuk a sztorit, a német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket, legalábbis a magyar demokrácia állítólagos állapota miatt bizonyosan nem, és a fejlesztési terveket nézve kitartanak mellettünk. Úgy tűnik, továbbra sem ciki a magyar kormánnyal üzletelni, tehát velünk, magyarokkal.
A cégeket ugyanis az üzlet érdekli, nem pedig a politika.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!