A vallás a lelkek kötőszövete

Mindegyik civilizáció lelki alapja, összetartó ereje, központi magja nem más, mint a vallás egyik vagy másik fajtája.

Gyõr, 2020. november 9. A boldog Apor Vilmos vértanú püspök halálának 75. és boldoggá avatásának 23. évfordulója alkalmából megújított és kibõvített emlékkiállítás a gyõri Püspökvárban a megnyitó napján, 2020. november 9-én. MTI/Krizsán Csaba Fotó: Krizsán Csaba Forrás: MTI/Krizsán Csaba

Nos, ebben az összefüggésben jutott eszembe a Clinton-stáb szállóigévé vált mondása – A gazdaság a lényeg, hülye! –, de rögtön átfordítottam magamban erre a változatra: The religion, stupid!, vagyis: A vallás a lényeg, hülye!

Mire gondolok? Nem túlságosan bonyolult dologra.

Arra, hogy a kultúrák, illetve tágabban a civilizációk mélyén mindig a vallás húzódik meg. Gyakorlatilag minden civilizációt és minden kultúrát egy sajátos szakrális hit, vallásosság alakított ki, ezek nélkül megérthetetlen és feldolgozhatatlan egy adott kultúrához és civilizációhoz tartozó ország, nemzet, nemzetállam karaktere, lelkisége, mentalitása és erkölcsi rendszere.

Samuel Huntington híres, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében – melyben indirekt módon Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című művével vitatkozott – nyolc, ma létező civilizációt különített el egymástól. Ezek: a kínai (konfucionista), amelyhez Kínán kívül Vietnam, Korea, Szingapúr, illetve a kínai diaszpóra tartozik; a japán, amely a nyugatinak és a kínainak a keveréke; a hindu (India és részben Nepál); az iszlám (a muszlim országok, Albánia, Bosznia-Hercegovina); az ortodox kereszténység (Oroszország, Görögország, Románia, Szerbia stb.); a nyugati kereszténység (Nyugat- és Közép-Európa, Amerika, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland stb.); Latin-Amerika (Közép- és Dél-Amerika országai); s végül az afrikai és szubszaharai, még csak kialakulóban lévő civilizáció.

Jól látható, hogy mindegyik civilizáció lelki alapja, összetartó ereje, központi magja nem más, mint a vallás egyik vagy másik fajtája, legyen az a kereszténység, középpontjában Jézus tanításaival, az iszlám Mohameddel, a konfucianizmus Konfuciusz tanaival, legyen az a hinduizmus (vagy brahmanizmus), a buddhizmus Buddha bölcsességeivel, illetve a zsidó vallás az Ószövetséggel. A vallások nem követik pontosan az országhatárokat, sokszor valóban egy országon belül alakulnak ki civilizációs törésvonalak, mint például Bosznia-Hercegovinában, ahol egymás mellett van jelen a nyugati és az ortodox kereszténység, illetve az iszlám. A következmények ilyenkor kiszámíthatók: ezek az eltérő vallásokra épülő kultúrák és – a legmagasabb szinten – a civilizációk egymással képtelenek a megbékélésre, a vallási ellentétek újra és újra feltámadnak, mint például a hinduista India és a muszlim Pakisztán között.

Mire utal mindez?

Arra, hogy a civilizációk alapjait jelentő vallások olyan szakrális, a lélek mélyén meglévő hitek és hiedelmek, amelyek az adott vallási közösség, illetve országok kötőszövetét jelentik. A vallás, a vallási tanítók tisztelete olyan kovász, amit nem pótolhat semmi: sem a gazdasági jólét, sem a szociális rendszerek, sem maga az állam, sem érdekalapú közösségek, sem sikeresen megvívott háborúk és csaták. A nagy vallások legyűrhetetlenek, mert ezek adják a lélek tápját, azt, ami által az ember a létezésének értelmét megtalálja.

Vagyis: a sajtószabadság racionális felfogása nagyon fontos számunkra, a nyugati kultúrához tartozó emberek számára, és általánosságban elfogadható, hogy szinte mindent és mindenkit kritika, sőt gúny tárgyává lehet tenni a médiában. Lehet ez párt, kormányzat, állam, gazdaság, egészségügy, művészet, bármi.

Azonban a vallások és azok alapítói különleges kategóriába tartoznak: a lélek részei, semmi közük a racionalitáshoz, de nem is irracionálisak. Többek a racionalitásnál, nélkülük a lélek semmivé lesz.

Ezért azt mondom: mindent lehet kritizálni és gúnyolni a médiában, a vallások és a vallásalapítók viszont egyszerűen kivételek, mert az emberi civilizációk, a lelkek kötőszövetét alkotják. Ezt el kell tudni fogadnunk nekünk, a Nyugathoz tartozó civilizáció tagjainak. Az már a nyugati országok baja – és nem a miénk­, közép-európaiaké –, hogy ők elszakadtak szakrális, lelki alapjaiktól, elszakadtak Krisztustól. S ezért ők arra is képesek, hogy brutálisan önpusztító módon Jézus Krisztusról is undorító grafikákat tegyenek közzé. Ezzel pedig a saját lelki identitásuk alapjait, tulajdonképpen a létüket szüntetik meg.

De ettől még nem gondolhatják azt, hogy más civilizációk és kultúrák is ott tartanak, mint ők. Nem: az egyes civilizáció számára Mohamed, Buddha, Konfuciusz támadhatatlan. Mert szakrálisak, ezért a nyugati racionalitás alapján nem megítélhetők, a kulturális marxizmus alapján nem „dekonstruálhatók”.

Magyarul: a sajtószabadság csodálatos érték, de a vallások és azok alapítói érinthetetlenek. Nincs értelme támadni őket, mert nem a kritika tárgyai. Tiszteletben kell tartani őket, mert az emberi lélek alapjai. Ezért mondom, amikor a sajtószabadság határairól és az önkorlátozás szükségességéről beszélünk: It is the religion, stupid!

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója