Orosz rulett az orvosi kamara ajánlása

A MOK-ajánlás etikailag, szakmailag, jogilag is hibás. Ellentétes az orvosi esküvel, etikailag elfogadhatatlan.

Debrecen, 2020. november 12. Hegedûs Csaba professzor az intraorális kamerát mutatja be hallgatóinak. A Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karán folyamatosan bõvítik az oktatásban, kutatásban, gyógyításban alkalmazható modern eszközparkot, ami a digitális fogászat meghonosítását szolgálja. Jelenleg közel 700 hallgató tanul a karon magyar és angol nyelven. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Oláh Tibor Forrás: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor

Elfogadhatatlan, álságos és félrevezető a halálba szelektáló pontrendszer is, mert az abban szereplő betegségek relevanciája nincs megfelelően meghatározva, nem világos, hogy milyen objektív szakmai kritériumok alapján, milyen alapon becsülik meg a túlélési esélyeket, az éves életkilátásokat, a súlyos koszorúér-, szív-, tüdő-, onkológiai betegséget, mi számít közepesnek vagy súlyosnak stb. Ezt ugyanis nem tudja megítélni egy intenzíves orvos, csak a megfelelő szakmában jártas szakorvos.

Nem elfogadható, hogy a polimorbid (több betegségű) súlyos betegek ellátásába az intenzíves szakmai eljárásokon túlmenően a megfelelő egyéb szakmai protokollok alkalmazására nem vonják be a kórházi belgyógyász, kardiológus, nefrológus, onkológus stb. szakorvosokat. Nem elfogadható az ajánlást készítők személye sem, mert egyoldalú a kiválasztásuk, nem reprezentálják az orvosi szakmát és kimaradtak közülük, de a későbbi döntéshozók közül is a hozzáértő szakorvosok (belgyógyász, kardiológus, nefrológus, onkológus stb.). Mindezek alapján a MOK ajánlását az etikai kódexre módosítani kell.

Nézzük a megoldási javaslatokat a halálba szelektáló döntés és az eutanázia bevezetése helyett. Mielőbb el kell kezdeni a végzős orvostanhallgatók betanítását. Bár az intenzíves ellátás, a lélegeztetőgép kezelése speciális tudást igényel, de ez jól körülhatárolt diagnosztikus és terápiás algoritmusokba tömöríthető, aránylag gyorsan elsajátítható tudás. A korszerű számítógépes berendezések a beállításuktól függően automatikusan riasztójelzéseket adnak, ha olyan állapotváltozás van, amely beavatkozást igényel, bizonyos korszerű típusaik még a javasolt beavatkozásra (mit kell tenni) is javaslatot tesznek.

Az intenzíves szakorvosok felügyelnék vizitszerűen a betanítottakat. A triázskoncepció helye és indokolt feladata a sürgősségi betegellátó osztályon van. Helyette a betegek legjobb kezelésére vonatkozó szakmai döntéseket, nem pedig halálba küldést, egy többtagú, -szakmájú konzilárius csapat hozza meg.

Konkrét javaslat: mivel van elég kórházi ágy és lélegeztetőgép, a lélegeztetésre szorulók becsülhető száma nem lesz több, mint a mostaninak körülbelül a tízszerese (öt-hatezer fő). A szűk keresztmetszet tehát az orvosi és az ápolói létszám. Most körülbelül 1500 orvos és kétezer ápoló van, ez a létszám két-háromezer fő ellátására elegendő.

Honnan vegyünk embereket az orvosi feladatokra? Az orvosegyetemekről. A hazai orvosegyetemeken akár további 1500 fő elérhető, ez további két-háromezer beteg ellátására elegendő. Az V–VI. éves hallgatók már túlvannak a gyakorlati klinikai tárgyakon (belgyógyászat, kardiológia stb.), könnyen elsajátítják a tudnivalókat. Mentorként tanítás céljából felkérhetők az aneszteziológia intenzív terápiában jártas nyugalmazott szakemberei is. Ápolóként pedig be lehet vonni a III–IV. éves hallgatókat (akár további körülbelül 1500 főt), az intenzíves orvosok kiegészített létszáma pedig már elegendő lehet az öt-hatezer intenzíves beteg ellátására.

A szerzők: Szauder Ipoly belgyógyász, kardiológusprofesszor; Matkó Ida aneszteziológus főorvos