Új erdélyi magyar politikai esély

Harminc éve evidencia, hogy Romániában a magyarkártyát az éppen aktuális román pártérdekek mentén kapják elő.

Budapest, 2020. március 10. Résztvevők székely zászlót feszítenek ki az erdélyi székely szabadság napjának budapesti szimpátiarendezvényén a Hősök terén 2020. március 10-én. Az eseményt a Székelyföldért Társaság szervezte. MTI/Máthé Zoltán Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A sokak szerint titkosszolgálati háttérrel felvértezett USR ugyanakkor magyar szavazatokra is hajt, tehát érdeke háttérbe szorítani az RMDSZ-t. Ráadásul kiemelt irányvonalat képez az USR-nél, valamint a párttal szövetségben politizáló Dacian Cioloșnál Orbán Viktor kormányának szidalmazása. Alig telik el hét úgy, hogy az egykori technokrata román miniszterelnök ne aggódjon egy sort a magyarországi jogállamért. A Cioloș-féle párt egyik képviselőjének az európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló minapi strasbourgi meghallgatáson is a magyar kormányfő jutott az eszébe. Azzal érvelt a javaslat ellen, hogy „Orbán ágendáját” képviseli a kisebbségi jogokkal kapcsolatban.

Az RMDSZ bukaresti mozgástere alapvetően a román pártpolitikai helyzet alakulásán múlik, de a párt döntéseinek elfogadottságán sokat javíthat a meglepően könnyen létrejött megállapodás a két kis erdélyi magyar párt fúziója következtében alapítás előtt álló Erdélyi Magyar Szövetséggel (EMSZ). Azzal mindkét fél tisztában volt, hogy az erdélyi magyar közvélemény szereti, ha nincs magyar–magyar szembenállás. A párbeszédnek mindig jó a fogadtatása. A megegyezés azonban ennek ellenére erősen kétséges volt. Az EMSZ szavazóinak egy kis része ugyanis vélhetően megegyezés nélkül is az RMDSZ-re szavazott volna december 6-án, az EMSZ-esek nagyobb részének viszont aligha lesz vonzóbb az RMDSZ csak azért, mert két EMSZ-es politikus befutó helyet kapna az RMDSZ-listán. Ráadásul más volt a helyzet négy évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ-nek azért is érdekében állt helyeket adni a Magyar Polgári Pártnak (MPP), mert a már korábban kialakított együttműködéssel tovább mérgesítette az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt viszonyát. Most a magyar kormány teljes vállszélességű támogatását élvező RMDSZ-nek nem fűződött feltétlen érdeke egy intézményesített együttműködés kialakításához az EMSZ-szel.

Ilyen előzmények után kifejezetten üdítő lépésnek számított a megegyezés, amellyel mindkét fél rendkívül elégedettnek tűnt. Az is áttörést jelent, hogy miután Kelemen Hunor RMDSZ-elnök több alkalommal is nyilvánvalóvá tette: az általa vezetett alakulat a választások után egy új, stabil jobboldali többség létrejöttében, esetleges koalíciójában érdekelt, az összmagyar megegyezés után már az EMSZ egyik társelnöke is a kormányzati részvételt jelölte meg célként, így eddig példátlan egyetértés van kialakulóban az erdélyi magyar politikai térfélen a bukaresti hatalmi szerepvállalásról. Nem mellékes: a térségbeli együttműködést erősítő jó magyar–román viszonyban érdekelt Orbán-kormánynak sem közömbös, milyen politikai színezetű vezetés irányítja Romániát az elkövetkező években, s abban szerepet tud-e vállalni az új erdélyi magyar egységet is képviselő RMDSZ.