A bírálók szemet hunynak egy fontos dolog fölött (valószínűleg nincs is tudomásuk róla): az Európai Unióban nincs hosszú távú felzárkózás! A déli periféria (olaszok, spanyolok, portugálok, görögök) fejlettségi szintje a fejlettebb észak-nyugatiakétól – fő/GDP-ben mérve – ugyanakkora távolságra van, mint korábban volt. A második világháború utáni világban csak a Távol-Keleten történt felzárkózás: először Japánban, majd a délkelet-ázsiai „kis tigriseknél”, végül Kínában. Egyértelműen kimutatható, hogy ez az aktív állami gazdaságpolitikának köszönhető. Ez az aktivista gazdaságpolitika viszont ellentétes az EU „értékeivel”. Valójában arra lenne szükség, hogy a kelet-európaiak mindaddig védhessék piacaikat és lehetőségük legyen bizonyos protekcionista intézkedésekre, amíg a gazdasági szintkülönbségek nagyobbrészt meg nem szűnnek. (Ezt vallotta korábban például Róna Péter is.)
A magyar kormány elveti a nemzetek feletti integráció ideáját. Ebben közrejátszanak hosszú távú gazdasági megfontolások, mint amilyen a fenti, de az euró bevezetésének halogatása is ezzel kapcsolatos. Ezeregyszáz éves történelmünk, államiságunk, kultúránk féltése is épp elegendő indok ahhoz, hogy óvatossággal kezeljük a föderalista integráció tervét. Ez semmiképpen sem jelenti az európaiság megtagadását.
A migránsok korlátlan befogadásának az európai értékekkel való összekapcsolása szintén ostoba dolog. Ez már agyonvitatott téma, de érdemes felfigyelni a legújabb fejleményekre. Nyugat-Európában eddig különbséget tettek a hétköznapi iszlám és a dzsihadisták között, és csak az utóbbinak tulajdonítottak veszélyt. Emmanuel Macron elnök és a francia kormány legújabb törvényjavaslata viszont szakított ezzel a defetista felfogással. Abból indul ki, hogy nemcsak a harcos iszlám jelent veszélyt a demokráciára, hanem maga a békés iszlám is, amely párhuzamos társadalmak létrehozásához vezet, és ezentúl nem tűrik el, hogy az iszlám vallási előírások fölülírják a köztársasági törvényeket.
Végül egy nagy vitatott kérdéskör maradt az európai értékek és identitás témájában: a másság. A másság elismerését akár keresztény erénynek, toleranciának is tekinthetnénk. De egy ideje már jóval többről van szó: a másság beteges, magamutogató kultuszáról, egy önfeladó, önveszélyes hóbortról, a hagyományos identitások (nemzeti, etnikai, vallási, nemi) szétrombolásáról, mindennek a relativizálásáról, Jacques Derrida filozófus dekonstrukcionizmusnak nevezett divatos filozófiai irányzata nevében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!